Tóth Árpád
A papszentelési jelmondatom: „Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.” (Jn 1,16) Az utóbbi időben a következő szentírási szakasz nőtt a szívemhez: „Mert szeretsz mindent, ami van, és semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Ha gyűlöltél volna valamit, meg sem teremtetted volna. Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, ha te nem hívtad volna létre? De te kímélsz mindent, mert a tiéd, életnek barátja.” (Bölcs 11,24-26). Mindkét idézet az életet adó és éltető Istenről, az Élet Barátjáról szól, aki napról napra minden egyes pillanatban elhalmoz bennünket kegyelmével. Függetlenül attól, hogy tudatában vagyunk ennek vagy sem, hálásak vagyunk vagy sem.
Mit jelent jezsuitának lenni?
A kegyelem-halmozást, amiről János apostol ír a prológusban, Jézus társaként megélni a hétköznapokban; mindig közel lenni Hozzá, úgy az imában, mint a leghétköznapibb helyzetekben, ebből a meghitt kapcsolatból erőt meríteni, figyelni arra, Ő hogyan cselekedne itt és most, és mindezt továbbadni azoknak, akik körülöttem vannak, akikkel találkozom.
Jezsuita munkák:

2016-2018: Nürnberg, noviciátus
2018. szeptember 7-én letette első fogadalmát Nürnbergben
2018 őszétől Rómában doktori disszertációján dolgozik egyházjogból a Gergely Egyetemen, valamint tanulmányi prefektusként szolgál a Collegium Germanicum et Hungaricum-ban.

Született: 1982.10.14.
Belépés: 2016.09.18.
Közösség: Róma