Bence Palócz összes bejegyzése

Mit jelent jezsuitának lenni?
Két egyszerű betűt: „és”. Egy pici „és”-nek lenni Isten és Ember között. Egy olyan „és”-nek, ami nem magát a kapcsolatot jelenti, hanem egy lehetőséget, segítséget Isten és az emberek közötti kapcsolat megszületésére. Egy pici „és”, aminek önmagában nincs értelme és amint értelmet kap és betöltheti a szerepét már nem más, csak két apró betűcske, melyek szabadon, kegyelemből ott állnak észrevétlenül Isten és az Ember között. 12 éves voltam, mikor először elgondolkodtam a papság lehetőségén. II. János Pál pápa halálakor éreztem azt, hogy egy jó ember halt meg és én is hasonlóan szeretnék élni. Aztán a teenager éveim alatt hol felbukkant ez a gondolat, hol eltűnt. Sokáig zavart, hogy miért foglalkoztat engem ez. Végül a „Miért?” kérdés vezetett oda, hogy kisebb nagyobb lelki kalandozások és hullámvasutak után elkezdtem foglalkozni a „visszatérő vendégemmel”. Ezek voltak az első lépéseim a tudatos imaéletemben. Majd 2010. december 21-én egy lelki nap alkalmával kimertem mondani: „ Ha tényleg erre hívsz, akkor megadom magam.” Ekkor indultam el a papság irányába, de hamar, rá egy évre már éreztem, hogy az istenkapcsolatomat más formában szeretném megélni. A Segítő Nővéreken keresztül megismertem a Szent Ignác-i lelkiséget, majd egy-két jezsuitán keresztül a rendet és teljesen magával ragadt azaz életforma ahogyan a jezsuiták élnek. Kint szolgálni a világban az emberek között (akár papként is) és egyidejűleg visszavonultan szerzetesként élni és próbálni mindent Istenben és Istenben mindent megtalálni. Ezek segítettek afelé a döntés felé, hogy jezsuita szeretnék lenni. Végül az érettségi után a már meghozott döntésemmel a lelkemben, kicsit ki szerettem volna tekinteni mindenféle egyházi védő burok nélkül a nagyvilágba így 2 évig még gyengeáramú elektrotechnikát tanultam, majd miután azt befejeztem beléptem Jézus Társaságába.

Mit jelent jezsuitának lenni?
A kegyelem-halmozást, amiről János apostol ír a prológusban, Jézus társaként megélni a hétköznapokban; mindig közel lenni Hozzá, úgy az imában, mint a leghétköznapibb helyzetekben, ebből a meghitt kapcsolatból erőt meríteni, figyelni arra, Ő hogyan cselekedne itt és most, és mindezt továbbadni azoknak, akik körülöttem vannak, akikkel találkozom.