Szőnyi Szilárd összes bejegyzése

Koszoru Péter
Jezsuita munkák:

Nagykanizsán születtem 1993-ban. Kacorlakon nőttem fel, édesanyám tanárnő, édesapám gépész. 2009-ig négy öcsém született.

Nagykanizsán érettségiztem 2012-ben, majd a pécsi orvosi egyetemen tanultam egy évig, mialatt eldöntöttem, amit már régóta fontolgattam, hogy pap szeretnék lenni. A filozófiát és a teológiát Esztergomban kezdtem el tanulni 2013-ban a Kaposvári Egyházmegye növendékeként, ahol megismerkedtem Mazgon Gáborral, a szeminárium spirituálisával. Az ő vezetésével elvégeztem a Szent Ignác-i lelkigyakorlat nagy részét a hétköznapokban. Ekkor találkoztam először a jezsuita lelkiséggel, amelyet nagyon közel éreztem magamhol.

2016 és 2019 között Rómában folytattam a teológiát a Collegium Germanicum et Hungaricumban – ez idő alatt tovább érett bennem a szerzetesség kérdése; megismerkedtem a kollégiumban és az egyetemen élő jezsuitákkal, nagyon élveztem az egyetemi életet.

2019-ben, pappá szentelésem után tovább erősödött bennem a vágy, hogy szeretnék a Jézus Társasága tagja lenni, így 2020 telén felvettem a kapcsolatot Nagy Bálint SJ hivatásgondoval. A kaposvári megyéspüspök 2022. augusztus 1-jén bocsátott el a rend jelöltjei közé.

Született: 1993.11.18.
Belépés: 2022.10.02.
Közösség: Genova
Kovács György
Jezsuita munkák:

Balassagyarmaton születtem, szüleim a Nógrád megyei Borsosberényben élnek, ahol gyerekkoromat töltöttem. Egy bátyám van, családjával ő is a faluban lakik. A balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban érettségiztem 2003-ban. Közben elvégeztem a kántorképzőt, és két faluban szolgáltam. 2003-2006 között a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán tanultam, majd 2006 őszén megkezdtem a propedeutikus évet Vácon. 2007 augusztusában a Collegium Germanicuum-Hungaricumban kerültem, ez volt az első találkozásom a jezsuita renddel. 2014-ben szenteltek pappá Vácon. Káplánként szolgáltam Gödöllőn, Szolnokon, Csömörön, Kistarcsán és Vácon. 2015-2018 között egyházművészeti licenciát szereztem a pápai Gergely Egyetemen Rómában, majd 2021 novemberében ugyanott doktoráltam. A plébániai munka mellett az Egyházmegyei Múzeumban és az Építésügyi Bizottságban voltak feladataim.

Született: 1985.05.28.
Belépés: 2022.10.02.
Közösség: Genova
Bárczi Domonkos
Jezsuita munkák:

Budapest környéki, agglomerációs közegből származom, Pátyon nőttem fel, nagycsaládban. A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségiztem, mégis leginkább Budakeszihez kötődöm. Az itteni cserkészet meghatározó volt az iskolás éveimben, majd, talán nem függetlenül az őrsvezetés tapasztalatától, az érettségi után tanárszakon tanultam magyart és történelmet az ELTE-n. Kiemelkednek számomra első egyetemi féléveimből az irodalomelmélet, vallástörténet kérdései.

Egyetemi képzésem közepe táján kezdett el foglalkoztatni, hogy ezek a témák lehetnek személyesek is – az Istenről való beszédbe be lehet vonódni. Az egyetem második felét már a konkrét hivatáskeresés részeként végeztem, ebben nagy segítség volt a jezsuita közeg, beszélgetések és különösen Nagy Bálint SJ lelkivezetése, végül a Montserrat-év a Sodrás utcai közösséggel.

Mai szavaimmal úgy fogalmaznék, hogy keresem azt a helyet, ahol Ő szeretne bevonni a saját életébe. Mai szavaim ezek, de így nagy ajándék visszatekinteni az elmúlt évek alakulására: merem remélni, hogy formálható vagyok, és alkalmassá válhatok a Jézus társaként elkötelezett életre.

Született: 1996.11.25.
Belépés: 2022.10.02.
Közösség: Genova
Hódsági Kristóf
Jezsuita munkák:

Nagycsaládban születtem és nőttem fel, nyolcadik, legkisebb gyermekként. A győri gimnáziumi éveket követő egyetemi időszakot látom úgy, mint ami a személyemet eddig legerősebben formálta. Nem annyira a fizikusi tanulmányok miatt, hanem a közösségi tapasztalatok által, melyekket ezekben az években szerezhettem. Legintenzívebben az „Ignácban” (tehát a Szent Ignác Kollégiumban), illetve a „Bogárban” (tehát a Szentjánosbogár Közösségben). Egy évig az Inigo munkatársa is voltam. Mindhárom helyen megéltem a szolgálat és a jó célra irányított együttlét magával ragadó sodrását. Végül, amikor a legutóbbi években – a Montserrat-év és a Sodrás utcai ház segítségével – egyre szabadabban tudtam az Úr hívása felé fordulni, örömmel fedeztem fel, hogy az ignáci lelkiség általi alakulásom nem a semmibe vezet. Épp csak egy másfajta formációba, azt hiszem.

Született: 1994.12.30.
Belépés: 2022.10.02.
Közösség: Genova
Forián-Szabó Miklós
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bőséges gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem tudtok tenni. (Jn 15,5)
Mit jelent jezsuitának lenni?
Noviciátusom kezdetén hasított belém a felismerés: Jézus társának lenni nem csupán azt jelenti, hogy mellette állva szemlélem, ahogyan az Élő Isten jelen van a természetben, a világban, a környezetemben és embertársaimban. Azt is jelenti: engedem, hogy belülről Ő formáljon át engem. Engedni, hogy egyre jobban ráhangolódjak a legapróbb hívásaira, útmutatásaira is. Bár a tökéletes egységtől – mondhatni életszentségtől – egyelőre meglehetősen távol vagyok, remélhetőleg előttem áll még jó sok év – legalább van hová fejlődnöm.
Jezsuita munkák:

2021– noviciátus

Született: 2002.03.07.
Belépés: 2021.10.03.
Közösség: Genova
Füszfás Pál
Jézus ezt mondta nekik: „Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket.” (Mk 1,17)
Mit jelent jezsuitának lenni?
Most úgy érzem, azt jelenti, hogy Jézus társa akarok lenni, és rendelkezésre állok az Egyház számára, mások szolgálatára.
Jezsuita munkák:

2021– noviciátus

Született: 1995.09.17.
Belépés: 2021.10.18.
Közösség: Genova
Rácz Benedek
Az istenkeresőknek minden a javukra válik.
Mit jelent jezsuitának lenni?
Azt, hogy mint Jézus társa eszem, alszom, imádkozom, keresem Őt.
Jezsuita munkák:

2021– novícius

Született: 1992.06.21.
Belépés: 2021.10.18.
Közösség: Genova
Máté (Drab) József
Jezsuita munkák:

„Drab” családi névvel 1941-ben lépett be a Társaságba, ahol 1943-ban a „Máté” nevet vette fel. Próbaévei után egy év retorikát is végzett, majd 1945–7-ben Szegeden elvégezte a bölcseleti tanulmányokat, s utána Szatmárnémetiben lett kollégiumi felügyelő. 1948-ben a románok kiutasították, a magyar rendőrség pedig Kistarcsára internálta. Ott elvégezte a teológiai tanulmányokat. 1953-ban szabadult. 1956 őszén elhagyta Mo.-ot. 1957. június 22-én Shrub Oakon pappá szentelték. 1958-ban Woodstockban teológiát tanult még egy évig, s utána Clevelandben elvégezte a harmadik probációt. Egész papi életében a magyarok lelkipásztora volt: 1960–6-ban Torontóban, 1967–72-ben Courtlandben és 1973–2003-ig újra Torontóban. 2008-ban vonult be Hamiltonban az idősek otthonába.

Született: 1922.01.08.
Meghalt: 2011.06.29.
Belépés: 1941.08.14.
Matyasovich Henrik
Jezsuita munkák:

Az erdélyi Szamosújváron született, kereskedelmi középiskolát végzett. 1944-ben lépett be a Társaságba. Az újoncidő befejezése után is a Manrézában maradt, és latin nyelvet tanult. 1948 őszén kezdte meg Szegeden bölcseleti tanulmányait. 1949. március 21-én több társához hasonlóan megkísérelte, hogy Nyugatra szökjön, de a határon elfogták, és október 7-én a kistarcsai internálótáborba került. Ott a P. Mócsy szervezésében létrejött „hittudományi főiskolán” tanult bölcseletet és teológiát. 1953-ban szabadult, Bp.-en kazánfűtő lett. 1956 végén távozott Nyugatra. A hollandiai Maastrichtban folytatta teológiai tanulmányait. Közben 1957. augusztus 22-én pappá szentelték. 1960-ban az ausztriai St. Andräban végezte a harmadik próbaévet. Ezután főként az emigráns magyarok lelki gondozásával foglalkozott Hollandiában: 1961–9-ben Amszterdamból és 1970–1-ben Nijmegenből. 1972–82 között a belgiumi Leuvenben a P. Muzslay István által alapított magyar egyetemista kollégiumot vezette. 1982–90 között Frankfurtban lett a magyarok lelkipásztora. 1991-ben hazatért Mo.-ra. 1991–2-ben Hódmezővásárhelyen, 1993-ban Szegeden volt az újoncmester helyettese. Utána is Szegeden maradt, és lelkipásztorkodással foglalkozott haláláig.

Született: 1923.04.28.
Meghalt: 2006.06.23.
Belépés: 1944.08.14.
Lukács László I.
Jezsuita munkák:

Pécsett a Pius Kollégiumban érettségizett. Próbaéveit és egy év retorikát a bp.-i Manrézában végezte. Bölcseletet is Bp.-en tanult 1935–7 között. A következő évben Pécsett volt nevelő. 1939–42-ben Szegeden végezte a teológiai tanulmányokat. Ott szentelték pappá 1941-ben, és a harmadik probációt is ott töltötte. 1944-től a szegedi egyetemen történelmet és földrajzot tanult, ugyanott doktorált. Kalocsán kezdett tanítani, de az iskolák 1948-as államosítása miatt ezt nem folytathatta. A rend római központja épp akkor keresett egy fiatal jezsuitát a levéltár igazgatója mellé. 1948 végén már Rómában volt. Nyolc évig dolgozott a levéltárban, és minden szabad percét a rend Mo.-ot érintő forrásanyagának gyűjtésére fordította. Mivel akkor már iskolatörténettel foglalkozó cikkei is megjelentek, ezekben az években kapta a feladatot, hogy a jezsuita pedagógia eredetét és fejlődését kutassa. 1957-től tagja lett a jezsuiták történelmi intézetének, az IHSI-nek. Hihetetlen munkabírással dolgozott negyven éven keresztül. Forráskiadásai között első helyet érdemel a Monumenta paedagogica hét kötete az 1540–1616-os évekből; a MAH négy kötete, a Catalogi Provinciae Austriae 1551–1640 két kötete és ezek folytatása rotaprint kiadásban az 1641–1773-as évekből kilenc kötetben, melyek használatát nagymértékben megkönnyebbíti a Catalogus generalis seu Nomenclator biographicus personarum Prov. Aust. S. I. (1551–1773) három kötete. Néhány hosszabb cikkében, melyek nemegyszer heves vitákat váltottak ki, a Társaság súlyos és vitatott kérdéseinek történelmi hátterét világítja meg. Ilyen például a Társaság szegénységét érintő cikke (De origine collegiorum externorum […] 1539–1608), vagy a négy ünnepélyes fogadalomról szóló cikke (De graduum diversitate inter sacerdotes in S. I.). Magyar vonatkozásban fontos cikkei: Jezsuita maradt-e Pázmány mint érsek? és A független magyar jezsuita rendtartomány kérdése és az osztrák abszolutizmus, 1649–1773, mely a magyar történészek részéről több figyelmet érdemelt volna. Történészi működésének egyik fontos elismertetése volt, amikor a szegedi József Attila Tudományegyetem hosszabb küzdelem után 1988-ban díszdoktorává avathatta.

Született: 1910.10.27.
Meghalt: 1998.11.16.
Belépés: 1931.09.09.
Kovács Jenő
Jezsuita munkák:

Rozsnyón járt gimnáziumba, majd az érettségi után egy évet az ottani szemináriumban töltött. Onnan kérte felvételét a magyar rendtartományba. Szegeden, majd Érden végezte a noviciátust, Szegeden a bölcseletet 1924–6-ban, Kalocsán három év magisztériumot és Innsbruckban a teológiát 1930–33-ban, ahol 1931-ben pappá szentelték. A harmadik probációra a bp.-i Manrézába került mint a novíciusmester segítője. Mivel az elöljárók középiskolai tanításra szánták, Pécsett és Szegeden készült latin és francia nyelvből az államvizsgára. 1938-ban Pécsett kezdett tanítani, de a következő évben már Kalocsán folytatta munkáját. 1943-tól a bp.-i Manrézában volt novíciusmester. A fiatal jezsuiták Nyugatra szökésének elősegítése miatt 1949. augusztus 25-én letartóztatták. 1949. szeptember 15-én négy év börtönbüntetésre ítélték, melyet két és fél évre csökkentettek. Ennek leteltével azonban nem engedték szabadon, hanem Kistarcsára internálták. Onnan 1953. szeptember 16-án szabadult. Először Csepelre került kocsikísérőnek, majd tíz évig kertész volt a Széher úti kórházban. Titokban jezsuita novíciusokat nevelt. Nyugdíjazása után Máriaremetén, a kegyhelyen lett gyóntató és miséző. 1983-tól ott lakott, de Bp.-en is volt lakása. Keresett gyóntató és lelkivezető volt időskorában is. Halála előtt még meg tudta ünnepelni vasmiséjét Máriaremetén és Bp.-en a Jézus Szíve-templomban.

Született: 1901.11.24.
Meghalt: 1996.09.07.
Belépés: 1921.07.28.
Horváth Tibor
Jezsuita munkák:

Bánhidán (ma Tatabánya) született vasutascsaládban. A középiskolát a tatai piarista gimnáziumban végezte 1938–46 között. Szent Ignác ünnepén lépett be Bp.-en a Társaságba. 1948-ban Szegeden megkezdte a bölcseleti tanulmányokat. Amikor a főiskola felét lefoglalta a kommunista állam, és 1949 elején megszületett a döntés, hogy a tanuló jezsuitáknak külföldre kell szökniük, ő lett P. Fábry Antal titkára a szökéseket illetően. Ennek oka az volt, hogy édesapja révén szabadjegye volt a vasútnál. Állandóan úton volt Szeged és Bp., valamint a határvidék között. Március közepén, amikor a déli órákban jött a hír, hogy a vonat alatt szökni akarókat a rendőrség felfedezte, s a nyugati határon is elfogtak egy jezsuitát, ő a legközelebbi vonattal Szegedre utazott és P. Őry Miklóssal hosszú vitában meggyőzték a rektor P. Fábryt, hogy azonnal hagyja el az országot. Egy éjjeli vonattal Bp.-re utaztak, és a másnapi szökni akarók egyikének helyén P. Fábry még aznap este elhagyta az országot. Szegeden a rendőrség a délelőtt folyamán már kereste őt. A további szökéseket is Horváthnak kellett vezetnie, mert ő volt az egyedüli, aki a helyzetet teljesen ismerte. A szegediek közül az utolsók egyikeként hagyta el az országot. A sok – gyakran éjszakai – utazás, a fizikai megterhelés, valamint a nagy felelősség az alig huszonkét éves fiatal jezsuita erejét szinte teljesen felőrölte. Egészsége felmondta a szolgálatot, kitört rajta a tuberkulózis. Bardonecchiában, az Alpokban volt szanatóriumban, s otthon Chieriben is hónapokig feküdt. Ami azonban helyzetét még nehezebbé tette, a látásával is bajok voltak. Nem volt szabad olvasnia, pedig ő kifejezetten vizuális típus volt. Egyik társunk rendszeresen előadta neki a délelőtti órák anyagát. E sorok írójával mindennap megtárgyaltak Szent Tamás Summájából egy-egy kérdést, és este egy francia Szentírás-magyarázatból vették az anyagot a másnapi elmélkedésre. 1952-ben meg kellett szakítania a bölcseleti tanulmányokat, és azokat csak 1954-ben fejezte be. 1955–8-ban a spanyolországi Granadában végezte a teológiát, ahol 1957-ben pappá szentelték. Murciában volt 1959-ben harmadik probációban. 1960-ban a délnémet rendtartomány nyugalmas kis rendházában, Aschaffenburgban volt pihenésképpen fizikai erejének visszaszerzésére. 1961–2-ben Rómában végezte a kétéves doktorátusi kurzust teológiából. Tanulmányainak végeztével a kanadai angol rendtartomány teológiai főiskoláján, Willowdale-ben kezdett teológiát tanítani. A főiskola 1970-ben Torontóba költözött, Horváth pedig 1992-ig ott tanította a teológia szinte minden ágát. Hazaköltözve 1994–6-ban a miskolci „Fényi Gyula” jezsuita gimnázium első igazgatója volt. Neve összekapcsolódott két nagy tudományos mű megszervezésével és elindításával. Tízévi előmunkálat után 1978-ban megjelent az „Ultimate Reality and Meaning” (U.R.A.M. – A végső valóság és értelem) című folyóirat, melynek célja egy „befejezhetetlen” enciklopédia előkészítése az ember útjáról Istenhez. Erre szolgált az a kétévenként Torontóban megrendezett nemzetközi konferencia, melyre 1996-ban Dobogókőn került sor. 1984. november 29-én merült fel a „Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM)” terve is. Ennek folyóirata, a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok – Regnum 1989-ben indult.

Született: 1927.07.28.
Meghalt: 2008.05.17.
Belépés: 1946.07.30.
Bóday Jenő
Jezsuita munkák:

1934–6 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust, utána két évig Bp.-en tanult filozófiát. 1940-ben a pécsi Pius Gimnáziumban volt magiszter. 1941–4 között Szegeden teológiát végzett. Utána Bp.-en a Katolikus Iparos- és Munkásifjak Országos Egyesületében tevékenykedett. 1948-ban Kispesten káplán, 1949-ben a terciát a Manrézában végezte. 1950-ben elhagyta az országot, Torontóba került lelkipásztori munkára. Majd évekig különböző plébániákon lakott és szórványmissziót végzett. 1954–6 között Reginában a jezsuita Campion középiskolában történelmet, német nyelvet és hittant tanított, s közben látogatta a magyar emigránsokat. 1957–60 között Torontóban lelkipásztor. 1961–70 között Courtlandben telepedett le, de egész Dél-Ontarióban látogatta a magyar híveket, és megalapította az ontariói London magyar misszióját. Közben német emigránsokat is pasztorált. 1971-ben Münchenben, majd 1972-ben Klagenfurtban lakott, ahonnan a Vajdaságban missziózott. Amikor onnan kitiltották, 1973-ban visszament Hamiltonba. 1974–6 között Leuven központtal a magyar híveket látogatta. 1977–9 között ismét Hamiltonban, 1980–93 között pedig Montrealban volt lelkipásztor. Onnan terjesztette az Imaapostolságot és képviselte Kaszap István boldoggá avatási ügyét – Kaszap István a novícius társa volt – viceposztulátorként. 1993-ban hazatért Mo.-ra, a kispesti plébánián végzett lelkipásztori munkát, majd 1994–7 között ismét Montrealban működött, de 1998-ban visszament Kispestre. 2000-ben bevonult a pilisvörösvári szociális otthonba, az egészsége rohamosan gyengült, majdnem teljesen megvakult.

 

Született: 1912.04.28.
Meghalt: 2006.12.06.
Belépés: 1934.09.14.
Bálint József
Jezsuita munkák:

Szerzetesi képzésének első fele Bp.-en folyt. Novícius és egy évig retorikus volt a Manrézában. 1938–40-ben bölcseletet tanult a Mária utcai rendházban. Utána Pécsett egy, Kalocsán két évig tanított. A teológiát Szegeden végezte. Ott szentelték pappá 1946-ban. A bp.-i harmadik próbaév után Szegedről kiindulva szórványmisszióban dolgozott. Galambokon letartóztatták, és Orosházára vitték, ahol nagyon megverték, majd Szolnokról hazaengedték. Bp.-en 1949-ben létrejött egy lelkipásztori továbbképző kurzus P. Dombi József vezetésével, melyen öt társával Bálint is részt vett. A tervezett két évből csak egy lett. A szerzetesrendek feloszlatása után másfél évig Hejcén tanított a szemináriumban. Utána kántorrá képezte ki magát, és különböző helyeken dolgozott. Közben nyolc évig a váci egyházmegye szociális otthonában volt házi munkás. 1964. december 8-án elfogták mint egy jezsuita államellenes összeesküvés résztvevőjét. A per „Rózsa-összeesküvés” vagy „Szolidaritás-per” néven ismeretes, mert az elfogottak egy része az 1949-es föntebb említett lelkipásztori kurzus résztvevője volt. Bálintot öt évre ítélték, amit később harmadoltak, s három év négy hónap után 1968. április 11-én szabadult. Előbb kertész lett Pannonhalmán, majd kántorként működött Bp.-en, Turán és Rátkán. 1978-ban ment nyugdíjba. 1979–81-ben római tanulmányútra mehetett, előkészületként a leányfalui lelkigyakorlatos házban való közreműködéshez. 1990-től aktívan részt vett a KALOT újjászervezésében, és írói tevékenységet fejtett ki. A rendtartomány újrainduló szabad működésében Szegeden, Tahiban, 2002-től pedig Pilisvörösvárról komoly lelkipásztori

 

Született: 1916.05.01.
Meghalt: 2009.08.18.
Belépés: 1934.07.30.
Ádám János
Jezsuita munkák:

Középiskolai tanulmányait a pécsi Pius Kollégiumban végezte. 1945-ben érettségizett, augusztus 14-én lépett be Bp.-en a Társaságba. A próbaidő után 1947-ben kezdte meg bölcseleti tanulmányait Szegeden. Másodéves hallgató volt, amikor 1948 végén megszületett a felsőbb elöljárók döntése, hogy a tanuló rendtagoknak külföldön kell megfelelő módon a tanulmányokat végezniük. Mivel ez legális úton nem volt lehetséges, csak a szökés maradt. Ezt az elöljárók nem írták elő. Mindenki szabadon választhatta. A szökések egyik útja a budapest–bázeli gyorsvonat hálókocsija alatt az akkumulátorok tetején volt. Ádám is ezt az utat választotta 1949. február végén. Kb. húszórás út után az ausztriai Linzben szállt ki, mely amerikai megszállás alatt volt. Onnan néhány nap múlva Innsbruckba utazott, ahol a városon kívül fekvő Zenzenhofon talált új otthonra. Onnét július közepén az egész magyar közösség, kivéve azok, akik a tanév végén befejezték bölcseleti tanulmányaikat, az észak-olaszországi Chieribe ment. Ott fejezte be Ádám is 1951-ben bölcseleti tanulmányait.
Az év őszétől kezdve a dél-németországi St. Blasienben volt nevelő a kollégium internátusában. Később a belgiumi Leuvenbe került, és a híres katolikus egyetemen három félévig pszichológiát és pedagógiát tanult, amit Münchenben folytatott, és 1957 júliusában megszerezte a doktorátust. 1956 végétől komoly lelkipásztori munkát végzett a nagyszámú magyar menekült egyetemista között.
Egyetemi tanulmányai befejeztével a külföldi magyar jezsuiták főnöke a kanadai Torontóba küldte a teológia elvégzésére. Ott kezdett el angolul is tanulni. 1960. június 19-én szentelték pappá. 1961-ben az észak-amerikai Clevelandbe került a harmadik próbaévre, ahol egy szigorú vezető keze alatt fejezte be kiképzési idejét. 1962-től New Yorkban a jezsuiták Fordham Egyetemén lett a külföldi magyar rendtartomány főnökének titkára, és megkezdte tanári működését. Először neveléstant adott elő, később főleg etikát és logikát.
1968–77-ben a külföldi magyar jezsuiták főnöke lett, de továbbra is tanított. Rendi feladatai mellett komoly lelkipásztori munkát is végzett. Egész New York-i tartózkodása alatt minden vasár- és ünnepnapon egy ottani plébánián misézett. Nagyon aktív nevelőként és vezetőként működött közre a magyar cserkészmozgalomban, melynek folyóiratát is szerkesztette. Évtizedes munkájában fájó pont volt, hogy sokakban a magyarságtudat elfeledtetni látszott a keresztény magatartást.
Tartományfőnöksége és irányítása a külföldi magyar jezsuiták életére és munkájára a jövő szempontjából igen nagy hatással volt. Ennek indulópontja még elődje, P. Héjja Gyula alatt történt 1966-ban, amikor megrendezte Münchenben az első magyar jezsuita találkozót. Ez folytatódott háromévenként Münchenben és Torontóban.
Kormányzását nyitottság jellemezte. Főleg P. Varga Andor tartományfőnöksége alatt egy bizonyos „Amerika-központúság” uralkodott, melybe a rendtartomány anyagi helyzete, a világpolitikában a hidegháború és természetesen az elöljáró karaktere is belejátszott. Ezt az Európában élők érezhették is, amikor kérték, hogy Európában maradhassanak. Az anyaországhoz való viszony Ádám hivatali idejének első „nagytalálkozója” alkalmából központi témává lett. Ha nem is lehetett a különböző nézőpontokat közös nevezőre hozni, az anyaország és az otthoniak lelki, szellemi és anyagi segítése előtérbe került. Itt elég, ha megemlítjük, hogy sikerült rendezni a Szolgálatnak Mo.-ra küldését; a Teológiai Kiskönyvtár 35 kötetét, mely a végén tízezres példányszámban jelent meg, és évekig a papképzés alapjául szolgált. Ebbe a vonalba esik két atya hónapokig tartó missziója a Bácska-Bánát magyar lakói között.
1977-ben lejárt tartományfőnöki ideje, és folytatta a Fordhamen tanári működését. 1996-ban haza kellett térnie Mo.-ra, hogy átvegye a már 1990-ben egyesült rendtartomány vezetését. Folytatnia kellett annak újjáépítését 2002-ig. Ekkor visszatérhetett nevelői munkájához az 1996-ban megnyílt miskolci gimnáziumban. Fő feladata volt a jezsuiták, a tanári kar és a diákság lelkigondozása.

Született: 1927.04.15.
Meghalt: 2010.04.15.
Belépés: 1945.08.14.
András Imre
Jezsuita munkák:

1947-ben a román–magyar határon átszökve lépett be a Társaságba. A noviciátust a zugligeti Manrézában végezte, de tüdeje miatt betegeskedett, ezért noviciátusa tovább tartott a szokásos két évnél. 1950-ben a szétszóratásba került, de Szegeden el tudta kezdeni tanulmányait filozófiából és teológiából. Amikor ez lehetetlenné vált, elektrotechnikusként dolgozott, majd 1956-ban elhagyta az országot. Innsbruckban fejezte be a tanulmányait 1960-ban. A következő évben St. Andräban végezte el a terciát. 1962-től haláláig Bécsben tartózkodott, először a bécsi egyetemen szerzett doktorátust vallásszociológából, közben Morel Gyulával megszervezték a Magyar Egyházszociológiai Intézetet, amelynek igazgatója lett 1964-től. Számtalan cikket és tanulmányt írt a magyar katolikus egyház helyzetéről az Intézet kiadványaiba és más folyóiratokba. 2003-ban Mo.-on a Kerkai Jenő Társaság elnökévé választották.

Született: 1928.10.30.
Meghalt: 2011.12.24
Belépés: 1947.09.09
Morel Gyula
Jezsuita munkák:

Bp.-en született, a középiskolát az Érseki Gimnáziumban végezte. 1944 közepén behívták katonának, 1945. április 1-jén Ausztriába kellett mennie. Stockerauban orosz fogságba esett, ahonnan szeptember elején szabadult. 1945. december 14-én érettségizett. 1946. július 30-án lépett be a Társaságba; 1948-ban kezdte meg bölcseleti tanulmányait Szegeden.

Decemberben meghívás érkezett számára Hollandiából azok folytatására, de nem kapott útlevelet. Ezért december 21-én megkísérelte a szökést, de a határon elfogták, és hat hónapra ítélték. Szombathelyen és Kaposváron volt börtönben. Július 19-én újra megkísérelte a szökést, ezúttal sikerrel járt. Ő is Innsbruckba került, ahonnan társai néhány nappal előtte az északolasz Chieribe költöztek. Hónapokig tartott, míg 1950. január 18-án ő is odaért. Ott folytatta bölcseleti tanulmányait, és velük együtt az utolsó évre 1951. szeptember 27-én a belgiumi Egenhoven-Leuvenbe került, ahol 1952. július 16-án megszerezte a bölcsészeti licenciátus fokot.

Onnan két évre Münchenbe került, ahol a nagy Mária-kongregáció fiatal tagjainak nevelésével foglalkozott. A teológiai tanulmányokra a francia jezsuiták belgiumi főiskolájára került Enghienbe. Már akkor érdekelte az egyházszociológia. Kapcsolatba lépett Hágában a holland prof. Zeegersszel. 1957. július 28-án szentelték pappá Enghienben. A negyedik év teológiát már Franciaországban, Chantillyben végezte, ahol megszerezte teológiából is a licenciátust.

Az utolsó tanévben 1958. április 24-én került sor a Magyar Egyházszociológiai Intézet megalapítására. 1959–62 között szociológiát tanult a bécsi egyetemen, 1962-ben doktorált. 1962–7-ig Münchenben volt egyetemi lelkész, és megkezdte tudományos munkáját az egyházszociológia területén. 1967-ben került az innsbrucki egyetem jogi és államtudományi karára, ahol 1969 végén nyilvános rendes tanár lett. Ezt a kart az egyetem 1976-ban feloszlatta, és Morel tanszéke és intézete a társadalom- és gazdaságtudományi karhoz került. 1977–9-ben a dékáni hivatalt viselte. 1996-ban fejezte be tanári működését. Több egyházi és társadalmi intézet tanácsadója volt.

A Magyar Egyházszociológiai Intézet alapításától kezdve – főleg András Imre bekapcsolódásával – igen fontos munkát végzett: elsőrangú információival és a fontosabb mo.-i események (pl. püspökkinevezések vagy egyháziak elleni perek) pontos, tárgyilagos elemzéseivel, valamint azok német és angol nyelvű közlésével nagy szolgálatot tett az egyháznak. Morel, főleg idősebb korában, erősen kritikus álláspontot tett magáévá a mai egyházi struktúrákkal, bizonyos tanokkal és az egyház kormányzásában megmutatkozó irányokkal szemben. Súlyos betegségei ellenére is haláláig dolgozott. 1955-től számos könyve és cikke jelent meg főleg magyar és német nyelven. Helyszűke miatt mi csak a könyveit jelezzük. Első cikkei 1955–65 között a legtöbb esetben a politikai helyzet miatt „G. Káldi” néven jelentek meg.

Született: 1927.12.17.
Meghalt: 2003.09.30.
Belépés: 1946.07.30.
Morlin Imre
Jezsuita munkák:

Szatmárnémetin született, apja magas rangú katonatiszt volt. 1926-tól előbb a kőszegi, majd a pécsi hadapródiskolában tanult. 1934-ben érettségizett, a Ludovika Akadémia tisztképző főiskolára került. 1938-ban avatták tüzér hadnaggyá. Nyíregyházán, majd az orosz fronton teljesített szolgálatot. Onnan hazahívták, és a nagyváradi hadapródiskola tanára lett. 1944-ben, már századosi rangban, Bp.-en tartózkodott, amikor a szovjet hadsereg megkezdte a főváros ostromát. A Baross utca közelében megsebesült, és orosz fogságba került.

Szibériából 1947-ben szabadult. Ekkorra már megérett benne a szerzetesi hivatás, és 1948-ban Bp.-en lépett be a Társaságba. 1950-ben az újoncházat lefoglalták, így Szegedre kellett költöznie. 1950. június 10-én Jászberénybe hurcolták, ahonnan megszökött, és Szegeden megkezdte teológiai tanulmányait, de hamarosan elbocsátották. Segédmunkásként, sekrestyésként dolgozott.

1957. január 27-én Kisberk Imre székesfehérvári püspök Pomázon titokban pappá szentelte. 1958-tól az angyalföldi plébánián lett sekrestyés, de foglalkozott fiatalokkal is. E munkájának gyümölcsei voltak kisregényei.

1964-ben sajtószabadsággal való visszaélés címén két és fél év börtönbüntetésre ítélték, melyet másodfokon tíz hónapra csökkentettek. Szabadulása után a Budafok-belvárosi plébánián dolgozott irodistaként, de sok papi munkával is foglalkozott. 1981-ben a leányfalui új lelkigyakorlatos házban való közreműködéséhez két évig Rómában lelkiségi teológiát tanulhatott. Hazatérte után a lelkigyakorlatos munka lett fő feladata. 1984-ben ő volt az első tartományfőnök, akit újra a rendfőnök nevezett ki. Erős kézzel próbálta végezni nehéz feladatát, a szétszóratásban élő jezsuitákat a lassan már várható felszabadulásra előkészíteni. 1990-től először Bp.-en, 1992-től Makkosmárián volt lelkipásztor. 1996–98-ban a Radvány utcai rendház elöljárójaként működött. Utána Bp.-en dolgozott, és főleg lelkigyakorlatok vezetésével foglalkozott. 2003-ban a pilisvörösvári gondozóotthonba került, ahol rövidesen meghalt.

Született: 1917.01.15.
Meghalt: 2003.07.22.
Belépés: 1948.07.30.
Muzslay István
Jezsuita munkák:

Bajóton született tanítócsaládban. A középiskolát Kalocsán, noviciátusát Bp.-en, bölcseleti taulmányait Szegeden végezte. 1948-ban Kalocsán volt prefektus. Teológiát 1949–52-ig a hollandiai Maastrichtben tanult, ahol 1951. augusztus 22-én pappá szentelték. 1953-tól a tilburgi egyetemen közgazdasági és társadalomtudományi tanulmányokat végzett.

1956-tól a leuveni magyar egyetemisták Mindszenty kollégiumának igazgatója volt. Ettől kezdve élete fő feladatának tekintette az aránylag népes belgiumi magyar egyetemista kolónia lelki gondozását. Ezt a munkáját folytatta akkor is, amikor 1962-ben közgazdaságtant és magyar irodalmat kezdett tanítani a Leuveni Katolikus Egyetemen. 1963-ban megalapította és vezette a Közép-európai Kutatóintézetet, és annak folyóiratát, a Documentation sur l’Europe Centrale-t. Intézetéből számos nemzetközileg is ismert tanár és szakember került ki.

Az évek múltán nem hiányoztak a tudományos és nevelői munkásságát elismerő külső jelek sem: a Társadalomtudományok Pápai Tanácsának tagjává nevezték ki annak alapításakor; a belga királyi Lipót-rend lovagja, és megkapta a Belgium bárója címet is. Mo.-on a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével és kevéssel halála előtt Magyar Örökség díjjal tüntették ki. Halála előtt a Kollégiumot a Pázmány Péter Katolikus Egyetem használatára bocsátotta. Sírja a Leuven közelében fekvő Heeverlee jezsuita sírboltjában van.

Született: 1923.01.09.
Meghalt: 2007.05.14.
Belépés: 1942.08.14.
Nemes Ödön
Jezsuita munkák:

1944–6 között a zugligeti Manrézában volt novícius. 1947–49 között Szegeden filozófiát tanult, majd külföldre távozott, a japán misszióba kérte magát. 1950–52 között Jokoszukában japán nyelvet tanult, majd mellette a második évben a kollégiumban angol nyelvet tanított. 1953–57 között Torontóban végezte el a teológiát. 1958–61 között Kóbéban angol nyelvet tanított, a Mária-kongregáció vezetője volt.

1961-ben átkerült a japán jezsuita provincia kötelékébe. 1961–8 között a Jokohama közelében lévő Eikó középiskolában volt angoltanár. 1968–72 között a japán jezsuita skolasztikátus rektoraként tevékenykedett. 1972–77 között a kamakurai lelkigyakorlatos házban, majd 1972–82 között a tokiói skolasztikátusban tartott lelkigyakorlatokat. 1983-ban a tokiói Komaba városrészben fekvő jezsuita rendház elöljárója volt. 1984-től a tokiói szegények között végzett szociális munkát.

1995-ben hazatért Mo.-ra, de két évig a gyulafehérvári szemináriumban volt spirituális, majd 1997–2002 között a bp.-i Sodrás utcai rendház superiora, utána haláláig lelki vezetéssel és lelkigyakorlatok adásával foglalkozott.

Született: 1926.05.27.
Meghalt: 2011.08.19.
Belépés: 1944.07.30.
Pálos Antal
Jezsuita munkák:

Középiskolásként a pécsi ciszterci gimnázium növendéke volt. Jezsuita próbaidejét, valamint az azt követő retorikai és bölcseleti tanulmányait Bp.-en végezte. Egyévi kalocsai kollégiumi tevékenység után a teológiát Szegeden tanulta, ahol 1943. június 25-én szentelték pappá. A háború utolsó éveiben Bp.-en lelkipásztor, A Szív segédszerkesztője és a központi ifjúsági Mária-kongregáció vezetője volt. A harmadik próbaév elvégzése után újra a bp.-i rendházban lelkipásztor, majd 1948 végétől P. Tüll Alajos tartományfőnök helyettese annak letartóztatásáig. 1949-ben Kaposváron lelkipásztor, 1950-től pécsi vicerektor.

1950-ben Mezőkövesdre internálják. A szerzetesrendek feloszlatása után P. Csávossy Elemér tartományfőnök kinevezi a szétszóródott rendi fiatalok elöljárójává. 1951. május 7-én P. Csávossy letartóztatásával átvette a hazai rendtartomány vezetését. Fő feladata volt a szétszórt jezsuiták új életkörülményeinek megszervezése és az összetartozás tudatának ébrentartása.

1954. június 30-án letartóztatták és a következő év február 22-én tizenhét évi börtönbüntetésre ítélték. 1956. október 28-án szabadult, de 1957. január 7-én újra letartóztatták, 1963. május 15-én egyéni kegyelemmel szabadult. Összesen száznégy és fél hónapot töltött a következő börtönökben: bp.-i Fő utcai vizsgálati fogság, Budapesti Országos Börtön, csolnoki rabbánya, pécsi állambiztonsági vizsgálati fogság, Váci Országos Börtön, Bp. VIII. ker.-i fogda, bp.-i Markó utcai börtön, Márianosztrai Országos Börtön.

Kiszabadulása után két hónapot kórházban töltött, hogy leromlott egészségét helyreállítsák. 1963. július végétől a piliscsabai idős szerzetesnővérek szociális otthonába került anyagbeszerzőnek. Később ő látta el a nővérek lelki gondozását is. Idővel kisegítőként be tudott kapcsolódni a lelkipásztorkodásba. Alkalmazottként ment nyugdíjba1985-ben, de házi lelkészként az öregotthonban maradt haláláig.

A felszabadulás után megírta Viharon, vészen át címmel az üldözött és szétszórt jezsuiták történetét a kommunista Magyarországon. Kiadta az 1951 és 1956 közötti buzdításait és körleveleit – Rostában –, melyek egy részét minden rendtagnak, más részét csak a fiataloknak írta. Az Üldözött jezsuiták vallomásaiban részletesen beszámolt börtönéveiről. A rendtartomány értesítőjében gyakran írt elhunyt rendtestvéreiről.

Született: 1914.08.24.
Meghalt: 2005.02.03.
Belépés: 1933.08.19.
Teres Ágoston
Jezsuita munkák:

Kecskeméten született, onnan lépett be 1949-ben a Társaságba. Első fogadalmait már a szétszóratásban tette le. 1951–3-ban a Központi Hittudományi Akadémián tanult, ahonnan 1953-ban eltávolították. Utána több hónapos átképző tanfolyam után villanyszerelő lett a Ganz Vagongyárban.

1956 végén külföldre távozott. 1957-ben a spanyolországi Oñában kezdte meg teológiai tanulmányait, de két év múlva, súlyos betegség miatt, Frankfurtban folytatta. Ott szentelték pappá 1959. július 31-én, Szent Ignác ünnepén. 1961-ben Münsterben végezte a harmadik próbaévet. Gyenge volt az egészsége, hallásával is nehézségek voltak.

Első munkahelyeként a norvégiai Oslóba került P. Horváth Kálmánhoz a magyarok gondozására. A magyar fiatalok számára megszervezte a Sík Sándor Cserkészcsapatot. Mellette nagy akaraterővel fizikai, csillagászati és matematikai diplomát szerzett. Mivel e tanulmányait állami kölcsönből végezte, törlesztésére gimnáziumi tanári helyettesítéseket és laboratóriumi félállásokat vállalt.

1984-ben került kapcsolatba a vatikáni csillagvizsgálóval, ahol évente több hónapot dolgozott. A rendszerváltás után magyarországi asztronómusokkal is együttműködött; megkezdte előadói tevékenységét, fő témája volt a betlehemi csillag. 1994-ben jelent meg először Mágusok és a Csillag Máté evangeliumában című műve, mely azóta még három kiadást ért meg, és 2000-ben angol nyelvre is lefordították. Magyar fizikusokkal és teológusokkal együttműködve 2004-ben elindították a kétévenkénti Manréza Szimpózium előadás-sorozatot. P. Teres Oslóban halt meg 2007. december 21-én.

Született: 1931.01.25.
Meghalt: 2007.12.21.
Belépés: 1949.08.04.
Vogl Gáspár
Jezsuita munkák:

Az ausztriai Feldkirchben lépett be a Jézus Társaságába, a noviciátus után visszatért Magyarországra. 1948–50 között a Manrézában volt másodszakács. A szétszóratás után 1950–2-ben Kaposváron, 1952–76 között a Központi Szemináriumban, 1976–90 között pedig Rómában, a Germanicumban dolgozott szakácsként. 1991-ben a hódmezővásárhelyi újonnan nyílt novicátusban volt szakács.

Született: 1923.07.30.
Meghalt: 1991.10.06.
Belépés: 1946.04.26.
Weissmahr Béla
Jezsuita munkák:

Katolikus-evangélikus vegyes felekezetű családban született. Bp.-en az érseki gimnáziumban érettségizett; a Manrézában kezdte szerzetesi életét. A kétéves próbaidő vége felé ő is megkísérelte, hogy Nyugatra szökjön, de a határon elfogták, és hat hónap börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után 1950-ben, mint a szerzetesek többségét, Pécsről őt is elhurcolták. Ősztől két évig a Szegedi Hittudományi Főiskolán tanulhatott, ahonnan állami nyomásra eltávolították. Kitanulta a marós szakmát. 1954-től a bp.-i Hittudományi Akadémián hivatalosan is folytathatta tanulmányait.

1956. november 25-én elhagyta az országot, és a hollandiai Maastrichtban fejezte be teológiai tanulmányait. Ott szentelték pappá 1958-ban. Maastrichtban az újskolasztikus bölcseleti és hittudományi tanoktól eltérő irányzatot ismert meg, ahol Hegel filozófiájával hozták kapcsolatba a keresztény tanokat. Holland nyelvismerete miatt Indonéziába került teológiatanárnak, ahová, mint volt gyarmatra, nem engedtek be hollandokat. Odaérkeztekor, 1960-ban elvégezte a harmadik próbaévet. 1961–7-ben Yogyakartában teológiát tanított. 1968–71-ben Rómában az első két évben teológiai doktorátusra készült, majd a római Német–Magyar Kollégium tanulmányi főnöke lett.

1973-ban doktorált a római Pápai Gergely Egyetemen Gottes Wirken in der Welt című dolgozatával. Vezető tanára, Alszeghy Zoltán, nehezen barátkozott meg a dolgozat teológiai irányával. 1972-től a Müncheni Filozófiai Főiskolán tanított ontológiát és filozófiai istentant. 1978–86 között a külföldi magyar tartományfőnök helyettese is volt.

1990-ben, a fordulat után hazatért. Hódmezővásárhelyen volt a rendi újoncok mestere, valamint a szegedi szemináriumban tanított bölcseletet. 1995–6-ban csak Münchenben tanított. 1997-től haláláig a tanév java részét Szegeden töltötte, de kijárt Münchenbe is. Szegeden három évig a tanítás mellett a szeminaristák lelkiatyja is volt. Részt vett a Teológiai Kiskönyvtár sorozat szerkesztésében. Több könyvet írt. Az Ontológia és a Filozófiai istentan magyarul is megjelent. Tanulmányait főleg német szakfolyóiratokban publikálta. Magyar nyelven a Mérleg, a Szolgálat, a Távlatok és a Vigilia közölt tőle cikkeket. Nagyon megbecsült egyetemi tanár volt. Alapos, ismeretekben gazdag és önálló gondolkodásával tűnt ki. Mellette keresett lelkiatya és lelkigyakorlat-vezető volt.

Született: 1929.09.09,
Meghalt: 2005.04.28.
Belépés: 1947.08.14.
Zentai Sándor
Jezsuita munkák:

1933–34 között testvérnovícius volt a zugligeti Manrézában, majd ugyanott 1941-ig kertész, 1942–47 között Kalocsán előbb a kollégiumban, majd a villán kertész. 1948–50-ben a szegedi kollégiumban volt ökonómus. A szétszóratásban fizikai munkát végzett, szabad idejében a provinciális sofőrje volt. 1991-től haláláig a bp.-i rendház portásaként dolgozott.

Született: 1912.11.03,
Meghalt: 2009.04.12.
Belépés: 1931.04.04.
Vácz Jenő
Jezsuita munkák:

A középiskolát Kalocsán végezte a jezsuitáknál, onnan lépett be a Jézus Társaságába. Képzése a szokásos menetben folyt: két év próbaidő, egy év retorika és három év bölcseleti tanulmányok Bp.-en, három év magisztérium Kalocsán, majd négy év teológia Szegeden. A harmadik próbaévet Bp.-en végezte, utána egy évig klasszika filológiát tanult.

1946–48-ban Rómában a Német–Magyar Kollégiumban a teológusok „repetitor”-a volt, és a Pápai Gergely Egyetemen elvégezte a kétéves hittudományi doktori kurzust. Hazatérve 1951-ig teológiát tanított a Szegedi Hittudományi Főiskolán.

A szétszóratás idején először fizikai munkásként dolgozott, majd kántor lett. 1955. szeptember 9-én Egerben letartóztatták és a „demokratikus államrend elleni szervezkedés, valamint hazaárulás és kémkedés” vádjával tíz évre ítélték.

1956. október 27-én szabadult, de 1957 márciusában újból elfogták, és a szeptember 24-én megtartott tárgyaláson büntetését letöltöttnek vették, így szabadult. Ezután különböző helységekben kántorkodott. 1965. április 9-én újra elfogták, és a „Rózsa Elemér és társai összeesküvésében való részvétellel” vádolták. 1966 júniusában három évre ítélték.

Szabadulása után visszatért Solymárra, ahol már előzőleg kántor és egyházi adóbeszedő volt. Onnan került 1974-ben Verőcemarosra a Migazzi-kastélyban lévő egyházi szociális otthonba a nővérek lelki vezetőjének. Innen a püspökszentlászlói szociális otthonba hívták lelkésznek, ahol folytatta az elődje, Németh János SJ által rendszeresített lelkigyakorlatokat.

E munka során érlelte ki a tervet az Életrendezés Házának építésére. A ház működtetését folytatja az a közösség, mely az évek folyamán Vácz körül kialakult. Ő tette ismertté Magyarországon Henri Boulad egyiptomi jezsuita lelki könyveit, amelyeknek nagy olvasótábora lett nálunk is.

Született: 1914.12.15.
Meghalt: 2003.03.22.
Belépés: 1933.08.14.
Török Gellért
Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelje. János azonban próbálta visszatartani: – Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? Jézus így válaszolt: – Engedj most! Az illik hozzánk, hogy így teljesítsünk be minden igazságot. Akkor engedett neki. Miután megkeresztelkedett, Jézus azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke, mint egy galamb, ráereszkedik. És íme, hang szólt a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”
Mit jelent jezsuitának lenni?
Mit jelent számomra jezsuitának lenni? Egy utat, amelyen nem egyedül járok: van Vezetőm, vannak társaim, és én is társa lehetek másoknak.
Jezsuita munkák:
Született: 1997. október 13.
Belépés: 2019. október 14.
Közösség: Genova, noviciátus
Született: 1997.10.13.
Belépés: 2019.10.14.
Közösség: Genova
Tímár Dániel
„Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk.” (Rom 8,16)
Mit jelent jezsuitának lenni?
Meghívás, hogy az egység apostolaként jelen legyek, együtt éljek az emberekkel, és rámutassak az életükben már jelen lévő Jézusra.
Jezsuita munkák:
A genovai noviciátus után 2021 óta a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium iskolalelkészségének tagja

Született: 1984.05.18.
Belépés: 2019.10.14.
Közösség: Miskolc