Dobogókő kategória bejegyzései
A kegyelem-halmozást, amiről János apostol ír a prológusban, Jézus társaként megélni a hétköznapokban; mindig közel lenni Hozzá, úgy az imában, mint a leghétköznapibb helyzetekben, ebből a meghitt kapcsolatból erőt meríteni, figyelni arra, Ő hogyan cselekedne itt és most, és mindezt továbbadni azoknak, akik körülöttem vannak, akikkel találkozom.
2016–2018: Nürnberg, noviciátus
2018. szeptember 7-én letette első fogadalmát Nürnbergben
2018 őszétől Rómában doktori disszertációján dolgozik egyházjogból a Gergely Egyetemen, valamint tanulmányi prefektusként szolgál a Collegium Germanicum et Hungaricumban.
2022 augusztus 1-től a Manréza – Ignáci Lelkiségi Központ igazgatója
Jezsuita tanulmányaim befejezése óta elsősorban rendtársaimmal és rendi ügyekkel foglalkozom. Nem én választottam, de szeretem ezt a területet. Jelenleg kevés izgalmasabb kérdést ismerek, mint hogy egy jezsuitának jelentkező fiatalembert hogyan lehet legjobban segíteni az útján. A cél nálunk az, hogy a jezsuiták ne csak jól lássák el a feladatukat, hanem boldogan és meggyőződéssel éljenek és dolgozzanak. A jezsuita élet kezdete általában sok szembesüléssel jár és ezért nem túl könnyű, de sokan kapnak ilyenkor nagy ajándékokat Istentől, én pedig szeretem az Úr munkálkodását közelről szemlélni azokban, akik Neki szánják az életüket.
1991: Belépés, majd tanulmányok
1998: Papszentelés (Budapest)
1997-2000: Socius, vagyis a novíciusmester segítője (Szeged)
2002-2005: Novíciusmester (Szeged)
2005-2010: Tartományfőnök (Budapest)
2010-16: Novíciusmester (Budapest)
2014-15: A SZÍV főszerkesztője
2017- a dobogókői jezsuita közösség elöljárója és a Manréza Jezsuita Lelkigyakorlatos Ház vezetője (utóbbi 2022 nyaráig)
2020- a Jézus Társasága európai formációs delegátusa
A jezsuita képzésről írt könyve Jezsuita képzés a rendalkotmányban címmel jelent meg 2013-ban a L’Harmattan kiadónál.
A jezsuita rend megadta számomra a lehetőséget, hogy az emberek számára mindig hasznos munkát végezhettem az evangélium szellemében, szentignáci lelkiséggel. Feladataimhoz megfelelő kiképzést és szabadságot kaptam. Mint szerzeteshez és paphoz az emberek bizalommal voltak, még mielőtt megbizonyosodhattak volna arról, hogy valóban megbízhatnak bennem. Felelős voltam azért, hogy az Isten emberében, aminek tekintettek, ne csalódjanak. Örömöm volt megtapasztalni, hogy ők életükben és keresztény hitükben általában megerősödtek mellettem.
1958-1960: nevelő Franciaországban a Toulouse-i jezsuita kollégiumban.
1965-1977: ifjúsági lelkész a dél-német jezsuita rendtartományban, Münchenben.
1978: szabbatikus év, 13 hónap, hátizsákkal Dél-Amerikában. Úticél: megismerni a latin-amerikai egyház kezdeményezéseit és azokat a szerzetesi közösségeket, akik társadalmukban a legnehezebb helyzetben lévő néprétegek mellé álltak, hogy azok felemelkedhessenek.
1979: munkáspap, mosogató egy vendéglőben.
1980-1991: szociális munkás, nép-misszionárius Bogotában, Kolumbia fővárosában Dél-Amerikában az utcagyerekek intézetében, szaléziánus atyák vezetésével.
1981-1991: egy szegénynegyed szociális munkása és lelkésze az utcagyerekek intézetében, szaléziánus atyák vezetésével.
1991-2008: lelkivezető és lelkigyakorlat kísérő a szegedi jezsuita Szent József templom közösségének tagjaként.
2008-tól: lelkivezető és lelkigyakorlat kísérő a dobogókői jezsuita lelkigyakorlatos ház tagjaként.
Életéről, hivatásáráról ezen a linken bővebben lehet olvasni.