Külföld kategória bejegyzései
Noviciátusom kezdetén hasított belém a felismerés: Jézus társának lenni nem csupán azt jelenti, hogy mellette állva szemlélem, ahogyan az Élő Isten jelen van a természetben, a világban, a környezetemben és embertársaimban. Azt is jelenti: engedem, hogy belülről Ő formáljon át engem. Engedni, hogy egyre jobban ráhangolódjak a legapróbb hívásaira, útmutatásaira is. Bár a tökéletes egységtől – mondhatni életszentségtől – egyelőre meglehetősen távol vagyok, remélhetőleg előttem áll még jó sok év – legalább van hová fejlődnöm.
2021– noviciátus
Most úgy érzem, azt jelenti, hogy Jézus társa akarok lenni, és rendelkezésre állok az Egyház számára, mások szolgálatára.
2021– noviciátus
Azt, hogy mint Jézus társa eszem, alszom, imádkozom, keresem Őt.
2021– novícius
Mit jelent számomra jezsuitának lenni? Egy utat, amelyen nem egyedül járok: van Vezetőm, vannak társaim, és én is társa lehetek másoknak.
A kegyelem-halmozást, amiről János apostol ír a prológusban, Jézus társaként megélni a hétköznapokban; mindig közel lenni Hozzá, úgy az imában, mint a leghétköznapibb helyzetekben, ebből a meghitt kapcsolatból erőt meríteni, figyelni arra, Ő hogyan cselekedne itt és most, és mindezt továbbadni azoknak, akik körülöttem vannak, akikkel találkozom.
2016–2018: Nürnberg, noviciátus
2018. szeptember 7-én letette első fogadalmát Nürnbergben
2018 őszétől Rómában doktori disszertációján dolgozik egyházjogból a Gergely Egyetemen, valamint tanulmányi prefektusként szolgál a Collegium Germanicum et Hungaricumban.
1982 papszentelés
1992 Belép a Jézus Társaságába, noviciátus
1994 Szent Ignác kollégium, Igazgató-lelkész
1996–2002 Róma, a Vatikáni Rádió magyar adásainak szerkesztője és a Collegium Germanicum et Hungaricum magyar lelkésze
2002–2005 a provinciális sociusa
2005–2014 Budapest Jézus Szíve lelkészség, templomigazgató, a Jézus Szíve-rendház elöljárója
2014– a Vatikáni Rádió magyar adásának szerkesztője
Számomra jezsuitának lenni azt jelenti, hogy mindenekelőtt az ember, a mindenkori ember egyszer csak megtalálja nyugtalansága okát és egyben a megoldást is nyugtalanságára. De ebben a megtalálásban először keresés van. A keresésben pedig egy hívás, ami miatt keres. És aki olyan szerencsés, hogy Jézust találja meg, az semmi mást nem akar többé, csak a megtalált Jézust és neki minden szavát, tettét, és azt az intézményt, aki segítette őt ennek a Jézusnak a megtalálásban, a Katolikus Egyházat. Ezért számomra jezsuitának lenni már akkor is lehet, amikor még nem is hallottunk a jezsuitákról, meg sem fordult a fejünkben, hogy jezsuiták legyünk.
Jezsuitaként voltam: segítője a novíciusmesternek, lelkivezető, lelkigyakorlat-kísérő, spirituális atya szeminaristáknak, segédlelkész, majd plébános egy kaucsuk- és tea ültetvényeken dolgozó és élő emberek plébániáján Sri Lankán. Onnan Magyarországra kerültem, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, nagyrészt romák lakta Arlóra, a helyi plébániára.
Született Adorjánon, itt szentelték pappá 1984. július 8-án. Szerzetesi örökfogadalmat 1998-ban tett. Tanulmányait Rómában (1981–89) és a Fordham University-n, New Yorkban (1980-1981) végezte, doktori fokozatát fundamentális teológiából (ecclesiologia) 1992-ben szerezte Budapesten.
Plébános Beodrán (1989-2002), továbbá Töröktopolyán (1991–2011). A töröktopolyai Mária-kegyhely őre és a Máriás Papi Mozgalom kárpát-medencei vezetője; plébános Törökbecsén és Aracson (2002–2011); plébános Törökkanizsán és Oroszlámoson (2011–2022). 2022-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, nagyrészt romák lakta Arlóra, a helyi plébániára került.
Szabó László SJ 1924. szeptember 26-án született, 1942-ben lépett be a rendbe. A zugligeti noviciátus után Szegeden kezdte meg, majd Rómában fejezte be 1947-ben filozófiai tanulmányait. 1948-ban Bikfayában tanult arabul, 1949-ben Bejrútban törökül. 1950–53 között Leuvenben teológiai stúdiumokat folytatott. 1954-ben St. Asaphban végezte a terciát, 1957-ben Rómában szerzett szentírástudományi diplomát. 1958-tól kezdve Bejrútban működött a Szentírás professzoraként, alapító igazgatója volt a Szent József Egyetemen létrehozott Vallástudományi Intézetnek, s közben lelkipásztori munkát is végzett, és lelkigyakorlatokat adott.
A kilencvenes években történt hazalátogatása alkalmával a libanoni kereszténységről tartott előadást a Párbeszéd Házában. A Jezsuita Hangarchívumból visszahallgatható beszámolóból kiderül, mit jelent a világ azon országaiban képviselni a XXI. század elején a kereszténységet és tanúskodni Jézus Krisztus mellett, ahol a többség muzulmán, s milyen egy olyan országban élni, ahol bel- és külpolitikai okokból bármikor háború alakulhat ki.
2018-ban, 94 évesen tért meg teremtőjéhez, búcsúztatására és gyászmiséjére 2018. július 7-én került sor a bejrúti Szent József jezsuita templomban, földi maradványait a Notre-Dame de Jamhour temetőben helyezték örök nyugalomra.
A gyászmiséjén elhangzott búcsúbeszéd és ötvenéves jubileumára kapott generálisi köszöntője ide kattintva olvasható el.
A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust, utána Szegeden kezdte meg filozófiai tanulmányait, de 1946-ban külföldre távozott, és Rómában fejezte be 1948-ban. Ugyanitt elkezdte a teológiát, amit 1950–52 között Leuvenben fejezett be. 1953-ban St. Asaphban végezte a terciát. A következő évben Londonban volt lelkipásztor, majd 1955–57-ben Rómában bienniumot végzett kánonjogból, és a Gergely Egyetemen doktorált.
1958–60-ban Oxfordban tanult polgári jogot, majd 1961–66 között Rómában a Gergely Egyetemen tanított kánonjogot, közben spirituális volt az Angol Kollégiumban. 1967-ben a washingtoni katolikus egyetemen, 1968–73 között New Yorkban a Fordham Egyetemen teológiát, 1974–93 között pedig a washingtoni Georgetown Egyetemen kánonjogot tanított. Közben a katolikus egyetemen is oktatott. Professor emeritusként továbbra is tart jogi kurzusokat az egyetemen, és gyakran hívják előadni amerikai és európai egyetemekre.
Könyvei: https://jezsuitakiado.hu/szerzoink/orsy-laszlo-sj/
További művei: http://jezsuita.hu/nevtar/?l=%C5%90
Előadása a Párbeszéd Házában: https://www.youtube.com/watch?v=0J0OGDKHHr8
Az Atya szavai a Fiúnak, és úgy érzem, általa hozzám is szólnak. Az igazi boldogságot a Velük való bensőséges kapcsolatból kapom, és szeretném, ha ez a kapcsolat egész lényemet áthatná. Szeretnék minden máshoz egészen szabadon viszonyulni, és másokat is ebben segíteni. Úgy érzem, számomra a legalkalmasabb ezt az utat a Jézus Társaságában járnom.
2011–2013: Budapest, noviciátus
2013–2016: Németország, filozófiai tanulmányok
2016-2018: Marosvásárhely, magisztérium
2018-: teológiai tanulmányok Rómában
1992–1994 Noviciátus
1992–1995 Filozófiai tanulmányok, München
1995–1996 Magisztérium, Montreal
1996–1999 Teológiai tanulmányok, Róma
2000 Papszentelés
2000–2004 Speciális tanulmányok, Montreal
2004–2006 és 2008–2011 Kolozsvár, lelkigyakorlat-adás, ökumenikus és vallásközi párbeszéd
2007–2008 Harmadik probáció, Brazília
2011–2013 Marosvásárhely, templomigazgató és lelkigyakorlat-adó
2013– Szatmárnémeti, a német nyelvű közösség lelkipásztora
Számomra jezsuitának lenni az életszentségre való törekvés személyes útja. Idővel fontos lett nekem, hogy nem „csak pap”, hanem szerzetes is vagyok – ez (egyébként minden vallásban!) annyit jelent, hogy Istent szeretném a legelső helyre tenni az életemben. Vagyis, hogy Nála jobban semmi sem érdekel. Őszintén vágyom arra, hogy ez valóban így legyen – és egyre inkább!
2000–2002: Novíciusként a folyosó felmosásáért voltam felelős (másfél év); a ház előtti sepregetésért (fél év); fogyatékos gyerekek gondozásáért (egy hónap), aztán gyermeknevelőintézeti lelkészként is dolgoztam (Béke Gyermekotthon, egy év); majd kollégiumi lelkészként (Szent Ignác Szakkollégium, egy év).
2002–2003: a Vatikáni Rádió magyar műsorának felelős szerkesztője;
2003–2007: doktorandus és magyar spirituális (Collegium Germanicum et Hungaricum, Róma)
2007–2012: filozófiatanár (Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, Budapest)
2011–2012: teológiatanár (kétszer egy félév, Hekima College, Nairobi, Kenya)
2007–2012: részlegvezető, majd egy évig vezető (Faludi Akadémia, a Magyar Jezsuiták Ifjúság- és Felnőttképző Intézete)
2013– teológiatanár (Pápai Gergely Egyetem, Róma)
Jezsuitának lenni
Isten keresését jelenti számomra. Istent, aki jelen van. Amiért jó, ha én is tudok a jelen pillanatban lenni – ami persze néha olyan nehezen megy.
Egy figyelmet jelent, ami nem esik kétségbe – ami persze néha olyan könnyen jön!
Figyelem arra az Úrra, akiről Izaiás szavai szólnak: „Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek” (Iz 11,3-4).
S ez az Úr, a Megváltó, Jézus Krisztus.
2011-2013: Budapest, noviciátus
2013-15: filozófiai tanulmányok Rómában
2015-18: Miskolc, magisztérium
2018-: Teológiai tanulmányok Rómában
2021. július 31-én szentelték pappá Budapesten
2021 szeptemberétől a miskolci Fényi Gyula jezsuita gimnázium lelkésze
1920. április 14-én születtem Győrött. Édesapám Hegyi (Hászler) Gyula főmozdonyvezető volt, édesanyám pedig Ferenczy Mária. A gimnáziumot a győri bencéseknél végeztem. Diákéveimben tanultam hegedülni és főleg a nyári hónapokban sokat eveztem. Érettségi után jelentkeztem felvételre a jezsuita rendbe, s 1938. augusztus 14-én kezdhettem meg a noviciátust P. Hemm János vezetése alatt a Manrézában. A socius P. Kerkai Jenő volt. 1940. augusztus 15-én letettem az első fogadalmakat s ezután még egy évet töltöttünk a Manrézában mint Retorikusok. 1941-től 1944-ig Kassán tanultam filozófiát, majd 1944-től 1946-ig magiszter voltam a pécsi Piusban. Itt éltem meg a háború utolsó évét is, majd az oroszok bejövetelét.
1946 tavaszán az akkori provinciális, P. Borbély, nagy meglepetésemre Rómába küldött teológiai tanulmányokra, ami 1950-ig tartott. Érdekes, élményekben gazdag évek voltak ezek. Életemben először voltam huzamosabb ideig külföldön, s nemcsak egy új nyelvet tanultam meg, hanem megélhettem egy új életstílust, egy eddig számomra ismeretlen mentalitást. 1949. július 9-én szentelt pappá Mons. Traglia.
Pont ezekben az időkben kezdődött a magyar provincia kálváriája. Házainkat a kommunista hatóságok elrabolták, több atyát és testvért igazságtalanul börtönbe vetettek, atyáink papi működését betiltották. Ezen körülmények nyomására egy egész sor rendtárs, főleg fiatalabb skolasztikus, hagyta el az országot, és így létrejött a magyar provincia második, külföldi szekciója, melynek első provinciálisa P. Reisz Elemér volt.
Új provinciálisom 1950-ben St. Blasien-be küldött, hogy ott, mint magiszter működjek. Két évet tevékenykedtem itt, a dél-német provincia gimnáziumában és internátusában. Utána 1952-53-ban végeztem a harmadik próbaidőt a belgiumi Wepion-ban, majd 1953-55-ben Leuvenben további két év filozófiát tanultam. Mellesleg itt vezettem egy magyar diákotthont Home Card. Mindszentit is. 1957-ben doktoráltam filozófiából.
De akkor már Pullach-ban voltam 1955 májusától és a német provinciák filozófiai főiskoláján tanítottam logikát, methaphysikát és filozófia történetet. 1957-ben váratlanul elhunyt a rektorunk, P. Trapp, s utódjaként kineveztek előbb vicerektornak, majd 1958-ban rektornak. Ezt a hivatalt 1965-ig viseltem.
1965-ben váltottak le a rektorságról, s ismét Rómába küldtek, hogy a német-magyar kollégium spirituálisa legyek. Ezt a feladatot csak három évig viseltem, mert már 1968-ban kineveztek a Nyugat-Európában élő rendtagok elöljárójává, s vissza kellett térnem megint Münchenbe. Itt hamarosan egy újabb feladatot is kaptam, s a müncheni egyházmegye nagy lelkigyakorlatos-házának, a Schloss Fürstenried-nek lettem az igazgatója. Ezt a munkát 1988-ig végeztem. Közben 1977-től 1986-ig a magyar provincia második szekciójának a provinciálisa is voltam.
1988-ban saját kérésemre leváltottak a lelkigyakorlatos-ház igazgatásáról, s azóta egy müncheni rendházunkban (Zuccalistr. 16) élek, és főleg lelkigyakorlatok adásával foglalkozok.
Egyre inkább Jézus barátjává és társává lenni, nem azért, mert megérdemlem, hanem mert Ő hív erre...
Másokat is segíteni abban, hogy Jézus barátságát és ennek örömét megismerjék és befogadják, talán épp azok, akik erre nem is nagyon gondoltak eddig...
Egy apostoli közösség tagjává válni, amely saját örömein, fájdalmain és kihívásain túl észreveszi mások örömeit, fájdalmait és kihívásait és megosztani igyekszik azokat...
Az Egyház nagy közösségével együtt keresni az Evangélium megélésének és hirdetésének mai lehetőségeit...
2005-2008: lelkigyakorlat-adó a dobogókői Manrézában, ezzel párhuzamosan 2005 óta a Távlatok, majd A Szív munkatársa
2006-2009, 2015: teológia-tanítás a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumban
2008-2009: pappá szentelése után (2008.06.21) lelkész ugyanott
2008-2009, 2015: a lelkiségi teológia óraadó tanára a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán
2010-2014: doktori munka Párizsban (Centre Sèvres Facultés Jésuites) rendtörténeti és lelkiségi témakörben, közben kisegítő lelkész egy Párizs melletti plébánián (Malakoff, 2010-2012)
2014-2016: a novíciusmester szóciusa, formációs felelős, Jezsuita Könyvbizottság elnöke
2016 óta a Gratuitas Szerzetesteológiai Intézet tudományos munkatársa
2016-2017: tercia probáció Dublinban
2017 óta a római Gergely Egyetem (Pontificia Università Gregoriana) tanára és az Ignaziana folyóirat munkatársa
A Jezsuita Kiadó gondozásában megjelent írásai ide kattintva érhetők el.