Miskolc kategória bejegyzései
Meghívás, hogy az egység apostolaként jelen legyek, együtt éljek az emberekkel, és rámutassak az életükben már jelen lévő Jézusra.
2015–17: noviciátus
2017-2020: Budapest, Xavéri Szent Ferenc-rendház, tanulmányok a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, a Jezsuita Menekültszolgálat munkatársa
2020-: A miskolci jezsuita közösség tagja, az arlói romamissziós program munkatársa
2011–2013: novícius Vietnámban
2013–2016: filozófiai tanulmányok
2016–2018: Miskolc, nyelvtanulás
2018– Teológiai tanulmányok, Budapest
2022. július 2. papszentelés
2022. augusztus 1.- a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium iskolalelkészségének tagja, az Isteni Ige-templom kisegítő lelkésze
Számomra jezsuitának lenni azt jelenti, hogy mindenekelőtt az ember, a mindenkori ember egyszer csak megtalálja nyugtalansága okát és egyben a megoldást is nyugtalanságára. De ebben a megtalálásban először keresés van. A keresésben pedig egy hívás, ami miatt keres. És aki olyan szerencsés, hogy Jézust találja meg, az semmi mást nem akar többé, csak a megtalált Jézust és neki minden szavát, tettét, és azt az intézményt, aki segítette őt ennek a Jézusnak a megtalálásban, a Katolikus Egyházat. Ezért számomra jezsuitának lenni már akkor is lehet, amikor még nem is hallottunk a jezsuitákról, meg sem fordult a fejünkben, hogy jezsuiták legyünk.
Jezsuitaként voltam: segítője a novíciusmesternek, lelkivezető, lelkigyakorlat-kísérő, spirituális atya szeminaristáknak, segédlelkész, majd plébános egy kaucsuk- és tea ültetvényeken dolgozó és élő emberek plébániáján Sri Lankán. Onnan Magyarországra kerültem, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, nagyrészt romák lakta Arlóra plábániai kormányzónak, az arlói jezsuita stáció koordinátorának.
Jezsuitának lenni számomra annyit jelent, hogy Szent Ignác és társai példáját követve gyakoroljam a nagylelkűséget és megnyerjek másokat Jézusnak. Segítsem a keresőket, hogy rátaláljanak az igaz világosságra, Jézus Krisztusra, megtalálva életük értelmét, melyre őket az Isten hívja.
2017-től: plébános Miskolcon
2019 augusztusától a miskolci Pongrácz Szent István rendház vice-superiora
Született Adorjánon, itt szentelték pappá 1984. július 8-án. Szerzetesi örökfogadalmat 1998-ban tett. Tanulmányait Rómában (1981–89) és a Fordham University-n, New Yorkban (1980-1981) végezte, doktori fokozatát fundamentális teológiából (ecclesiologia) 1992-ben szerezte Budapesten.
Plébános Beodrán (1989-2002), továbbá Töröktopolyán (1991–2011). A töröktopolyai Mária-kegyhely őre és a Máriás Papi Mozgalom kárpát-medencei vezetője; plébános Törökbecsén és Aracson (2002–2011); plébános Törökkanizsán és Oroszlámoson (2011–2022). 2022-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, nagyrészt romák lakta Arlóra, a helyi plébániára került.
Jezsuitának lenni
Isten keresését jelenti számomra. Istent, aki jelen van. Amiért jó, ha én is tudok a jelen pillanatban lenni – ami persze néha olyan nehezen megy.
Egy figyelmet jelent, ami nem esik kétségbe – ami persze néha olyan könnyen jön!
Figyelem arra az Úrra, akiről Izaiás szavai szólnak: „Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek” (Iz 11,3-4).
S ez az Úr, a Megváltó, Jézus Krisztus.
2011-2013: noviciátus, Budapest
2013-2015: kiegészítő filozófiai tanulmányok, Pápai Gergely Egyetem, Róma
2015-2019: magisztérium, Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Miskolc
2019-2021: teológiai tanulmányok, Pápai Gergely Egyetem, Róma
2021.07.31: papszentelés, Jézus Szíve Jezsuita Templom, Budapest
2021- : iskolalelkész, Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Miskolc
Diakónusszentelés előtt készült interjú a jezsuita.hu-n.
1992-1994 Noviciátus
1998 Papszentelés
1998- 2007 Miskolc, hitoktató és kollégiumigazgató
1999-2000 A miskolci jezsuita közösség elöljárója
2007-2008 Tercia, Dublin
2008-2009 Pedagógia MA, University of San Francisco
2009 augusztustól ismét Miskolc, kollégiumigazgató
2010. augusztus 1-től a miskolci Fényi Gyula jezsuita gimnázium igazgatója
Úgy éreztem, Urunk Jézus arra hívott, hogy jezsuita legyek, ezért kértem felvételemet a Jezsuita Rendbe. Célomnak tekintettem, hogy Urunk Jézussal közeli kapcsolatban éljek, és segítsem embertársaimat, hogy ők is megismerjék Isten irántuk való szeretetét, ami Krisztus Urunk értünk való áldozatában mutatkozott meg. Hálát adok Istennek, hogy jezsuita és testvéri közösségben élhetek, és itt szolgálhatom Urunk Jézus egyetemes Egyházát, fogadalmaink szellemében.
1950. szeptember 22-én kezdtem a noviciátust a belgiumi Arlon-ban, filozófiát Eegenhovenben, teológiát Spanyolországban, magiszteriumot a barcelonai St. Cugat-i gimnáziumban, teológiát a spanyolországi Oñaban végeztem. 1957. július 30-án szenteltek pappá. 1959-ben végeztem a harmadik évet Kolumbiában, La Ceja-ban, onnan Chilébe kaptam megbízatást. 1959 végén érkeztem Stgo-ba, utána Concepción környékén az ország déli részén mint népmisszionárius dolgoztam, kis falvakban, ahová más pap nem ment, két éven át. Onnan elöljáróm Chuquicamatába küldött, ahol öt éven át bányalelkészként dolgoztam, és a plébánia ipariskolájában mint prefektus és tanár tevékenykedtem. Egy új villanyszerelő-képző pavilont építettünk át, nyaranta a bolíviai határ menti kénbányákban misszióztam. Onnan Santiago nyomorövezetében dolgoztam mint lelki pásztor 1967-75 között, a Población Santiago-ban, ahol Isten segítségével új plébániai közösséget szerveztünk és templomot is építettünk. Az érsekség kateketikai intézete által javasolt katekista mamák vagy papák rendszerével építettük a plébánia közösségét és a hitoktatást, és több ifjúsági csoportot indítottunk. Ugyanakkor a santiagói kis magyar közösségnek lelkipásztori szolgálatát is elláttam, és ezzel megőriztem magyar nyelvtudásomat. Átéltük Allende szocialista kormányát, majd a katonai diktatúrát 1973-ban. 1975-ben elöljáróm, P. Ádám János provinciális Deák Ferenc atyával együtt – aki az Antofagasta-i jezsuita egyetemen tanított – a montreáli magyar plébániára rendelt bennünket, Raymond Chilla SJ atya mellett voltunk káplánok. Deák atya a hétvégi Magyar Iskolát vezette, én a fiú cserkészcsapat parancsnoka voltam hét éven át. Chilla atya három év múlva A Szív újság szerkesztője lett, és Deák atya követte a plébánosi feladatban. 2002. február 5-én tőle vettem át a plébánosi munkakört, amelyet hét éven át végeztem. Utána ismét Deák atya látta el ezt a munkakört, s mellette voltam káplánként.
1993-ban elöljáróm, Nemesszeghy Ervin atya Magyarországra hívott, és szeptemberben a Mária utcai házunk minisztere lettem. Kelényi Tibor házfőnök mellett segítettem a lelkipásztori munkában és a hitoktatásban. Majd 1994 februárjától kezdve Ungvárra kaptam megbízatást, és Bohán Béla plébános mellett segítettem a környező falvakban, főleg a hitoktatásban. Májusban visszatértem Miskolcra, és Mándy Zoltán templomépítő plébános mellett voltam káplán, majd elláttam a plébánosi munkakört 1994. június 21. és 1999. szeptember 1. között. A plébánosi munkakör sokoldalú: gondoskodni kell, hogy az iskolákban legyen hitoktatás, a templomban a szentmisék, mindig egyetértésben a helybeli jezsuita közösséggel és a jezsuita gimnáziummal, gondoskodni a szegényekről és a betegekről, az egyházközség anyagi helyzetéről, világi híveket bekapcsolni a közösség életébe, hogy ott felelősséget vállaljanak, megtartani az alapközösségek összejöveteleit, stb.
1999. szeptember 1-je után Hess István plébános mellett mint káplán segítettem a lelkipásztori munkában. 2003-ban Püspökszentlászlón helyettesítettem Nemesszeghy Ervin atyát a lelkigyakorlatos ház szolgálatában, lelkigyakorlatokat adva. 2004. június 21. és 2009. szeptember 1. közt Hess István atyát helyettesítettem a plébánosi munkakörben, mialatt doktorátusát megszerezte a római Gregoriana egyetemen. Utána ismét kisegítő papként működtem a miskolci plébánián, és mellette egyéb lelkipásztori munkákat végeztem, részt vettem a Cursillo mozgalom papi szolgálatában több alkalommal, más plébániákon lelki napokat tartottam és helyettesítettem a lelkipásztorokat. Papok és szerzetesek lelkivezetését vállaltam a rendszeres plébániai munkák mellett. Isten segítségével lefordítottam Hurtado Szent Albert kortárs jezsuitának egyik összefoglaló művét, amit Kairosz adott ki „Fényt ad életednek” címmel, valamint Ignacio Larrañaga „Mária csendje” című könyvét, amit Marana Tha adott ki, és beszámoltam chilei lelkipásztori munkámról „Egy magyar hithirdető Chilében” címmel, a Kairosz kiadásában. Azóta már nyugdíjas korban lévő jezsuitaként és kisegítő papként létezem, és bűnbánó lelkülettel élek főképp hanyagságaimért, amíg a Jóisten megengedi…
Károly atyát 90. születésnapja alkalmából a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Ecclesia Hungariae díjjal tüntette ki. Az ünnepről készült fényképes összefoglaló ide kattintva olvasható el.
Életrajzi ihletésű könyve Egy magyar hithirdető Chilében címmel jelent meg 2011-ben a Kairosz Kiadó gondozásában.