Toronto kategória bejegyzései
„Mert minden belőle, általa és érte van!” (Róm 11,36)
A másik jobban tetszik:
„Testvérek ... Adjátok testeteket élő és szent Istennek tetsző áldozatul.”
(Róm 12,1)
A kínai közmondás értelme szerinti érdekes időkben, 1950-ben érettségiztem és kértem felvételemet a Jézus Társaságába. Ekkor oszlatták föl a szerzetesrendeket a Rákosi korszakban, és ezért két évig kellett várni, amíg P. Pálos a "földalatti" noviciátust megszervezte. Ez alatt egy évet az egri érseki szemináriumban tanultam. Noha még nem voltam novicius, a második évet mégis Veszprémben kellett megkezdenem, mivel Egerben sok volt a "jezsuita gyanús érdeklődő". Közben a "földalatti"-nak vélt noviciátust megszervezték. Mielőtt azonban ez Veszprémben is megindulhatott volna, a szemináriumot föloszlatta az állam koholt vádak alapján. 1952 őszén ezért újra beiratkoztam a középiskola utolsó évébe, mivel a pécsi Piusz Gimnázium Rendházában megindított kisszemináriumban 1952 tavaszán kapott érettségit az állam már nem ismerte el, és azt is reméltük P. Pálossal, hogy középiskolai diákként nem hívnak be katonának. Ez a remény Tiszántúlon bevált volna, de a Dunántúlon nem. Ekkor "léptem be a Társaságba" hivatalosan és megkezdtem a noviciátust. P. Pálos egy nagyon rövid ideig, majd P. Cserepes Péter lett a noviciusmesterem két vagy három hónapra. Ő megjósolta hogy Pálos, ő maga és én is le leszünk csukva. Jóslata az én esetemben nem vált be, mert 1952 novemberében behívtak két éves katonai szolgálatra. Mint katona magánúton levizsgáztam a gimnázium negyedik évéből és le is érettségiztem katonaként kapott speciális engedélyekkel. Leszerelésem után 1954-től a a budapesti hittudományi akadémia civil hallgatója lettem az 1956-os forradalom idejéig. Elkezdtem újra a noviciátust, és a teológiai tanulmányokat is, hogy legitim státuszt kapjak. Az újrakezdésre azért volt szükség, mert a noviciusmester, P. Luzsénszki szerint így több időm maradt a noviciátus elvégzéséhez. Közben őt lecsukták illegális ifjúsági munkák végzéséért. P. Kovács Jenő, akinek a börtönbüntetése addigra lejárt, átvette a "lelkivezetést" és 1956-ban azzal küldött ki Ausztriába, hogy a magyar elöljárók szerint a fogadalomtételhez minden követelménynek eleget tettünk, csak a nyolc napos lelkigyakorlatot kell majd elvégeznünk nyugodtabb környezetben. St. Andrä-ba kerültem, ahol már várt P. Janssens levele bennünket: "saltem annum canonicum repetant" (a kanonikus évet meg kell ismételni - a noviciátusnál legalább egy évig egy közösségben kell lenni ahhoz hogy érvényes legyen, ami itt nem volt meg - a szerk.). Ezt sikerült lealkudni hat hónapra. Utána nagyjából rendes kerékvágásba került a további "formáció" azzal a megszorítással, hogy az addig elvégzett tanulmányok ellenére két év filozófiát és négy év teológiát kellett újra végeznünk. Rendkívüli kegynek számított, hogy a második év végén pappá szenteltek. Mindebből mi a legfontosabb? "A jó Isten görbe utakon is tud egyenesen írni."
P. Somfai Béla SJ 1932-ben született Sárszentmiklóson.
A szerzetesrendek feloszlatása miatt az egri szemináriumban kezdte teológiai tanulmányait 1950-ben, majd egy évvel később a veszprémiben folytatta, amit 1952-ben feloszlattak. Az év őszén megkezdte a szétszóratásban lévő jezsuita provincia „földalatti noviciátusát”. Fizikai munka és kétéves fegyveres katonai szolgálat után 1954-ben folytatta teológiai tanulmányait, mint a budapesti teológiai akadémia civil hallgatója.
1956-ban elöljárói kívánságára nyugatra távozott. 1957-ben Ausztriában letette első fogadalmait, és 1959-ben a római Gergely Egyetemen licenciátust szerzett filozófiából. Teológiai tanulmányait a torontoi Regis College-ban, a Jézus Társasága kanadai fakultásán MA-val és licenciátussal fejezte be 1963-ban, miután 1961-ben ugyanott pappá szentelték. A jezsuita képzés utolsó évét az Egyesült Államokban, Clevelandban végezte 1964-ben. Utána két évig a montreáli Loyola College középiskolájában hittant és matematikát, még egy évig pedig teológiát tanított ugyanott, a Loyola College főiskolán.
Doktori tanulmányait az ottawai Szent Pál egyetemen végezte, 1972-ben az Ottawai Egyetemen PhD-t, 1977-ben pedig a Szent Pál Egyetemen D.Th-t fokozatot kapott. Közben 1969-ben meghívták az akkor megalakult Toronto School of Theology tanárává, a Regis College katolikus egyházi fakultásának tagjaként. Ez az iskola hét keresztény teológiai főiskola szövetségéből jött létre a II. vatikáni zsinat utáni évek lelkesedésének egyedülálló eredményeként. Néhány évvel később az Intézmény a Toronto-i Egyetem posztgraduális teológiai fakultásává vált. Itt tanított 1993-ig erkölcsteológiát és bioetikát, miközben a federáció teológiai fakuáltásának dékánjává is megválasztották egy turnusra, valamint a teológia tanszék vezetője volt egy ideig; 1982-ben megkapta professor ordinarius-i kinevezést.
A Toronto-i Egyetem kutatásetikai bizottságának és a katolikus kórházak egyesített klinikai-etikai bizottságának, valamint több tudományos társulatnak is tagja volt. 1975-1976-ban a Medical College of Georgia-n, 1982-1983-ban a Montreal-i Egyetem Medical Humaities Intézetében, 1989-1990-ben pedig a montreáli McGill egyetem bioetikiai kutatóintézetében dolgozott meghívott munkatársként. Látogató professzorként tanított a University of Saint Louis-on, a tokioi Sophia Egyetemen és a nigériai Enuguban is. Közben néhány évig a Kanadában lelkipásztorkodó magyar jezsuiták elöljárója volt.
1993-ban emeritált a Toronto School of Theology-n, és visszatért Magyarországra. A Szegedi Hittudományi Főiskolán erkölcstan és bioetika tanszékvezető professzora, valamint oktatási rektor helyettese 2007-ig, illetve néhány évig, a budapesti Semmelweis és a Szegedi Szentgyörgyi Albert Orvostudományi egyetemek meghívott eladója volt. Tagja volt a Szegedi Egyetem Orvostudományi Fakultásán a Klinikai Etikai Bizottságnak, a Magyar Bioetikai Társulatnak, az ETT-TUKEB Humán Reprodukciós Bizottságának, és hat évig az Oktatásügyi Minisztérium Országos Kredittanácsának. 2007-ben nyugalomba vonult, Budapestre költözött, ahol a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán emeritált professzor és meghívott előadó volt nyugalomba vonulásáig.
Segédlelkész a torontói Szent Erzsébet plébánián
A Társaságba lépésem emlékére, 1949.08.04: „Per mariam ad Jesum!”
Pappá szentelésem emlékére, 1961.06.18:
”Azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10).
Püspökké szentelésem emlékére, 1989.11. 04: „Cor Unum – Anima Una”.
50 éves szerzetesi jubileumra, 1999.08.04:
„Szemönk Jézusra van szögezve”. (Zsid 12,2).
50 éves papi jubileumra: 2011.06.18: „A jövő fényes!”
- P. Bangha szerint a jezsuita: Jesus – ita, úgy él, mint Jézus.
- P. Gálfy szerint: Jézust illene látni egy jezsuitában.
-„Hallar Dios et todas las cosas!”, (Mindenben megtalálni Istent), Ignatius,Cardoner.
- „Pone me juxta Te!” (Tégy engem magad mellé!), Ignatius, La Storta, Krisztocentrizmus
- Sentire cum ecclesia! (Együtt érezni az Egyházzal!), Szeretni az Egyházat, lojalitás a Szentatyához (4. fogadalom).
- Cor Unum et Anima Una, Jézus Szíve és a szentlélek, - sensus Jesu, sensus ecclesiae, sensus Societatios, sensus hominis.
1952-1956: Budapest, Szt. István Kórház, műtős.
1953-1955: Munkaszolgálatos katona.
1963-1964: Montreal, P. Q., Loyola College, teológiatanítás.
1967-1974: Toronto, ON, Regis College, prof. theol.
1974-1984: Toronto, University of St. Michael’s College, prof. theol.,
1984-1996: Toronto, ON, St. Augustine’s Seminary, prog. theol., dékán
1989-2006: Toronto, a külföldön élő r. k. magyarok püspöke.
2006: Toronto, ep. emeritus.
2011: Toronto-Pickering, ON, orat pro ecclesia et Societate.
2018. december 28.: Torontóban elhunyt
Már középiskolában megfogamzott bennem, hogy Istennek adjam életem elsősorban nem vallásos két testvéremért, majd mindazokért, akikért Jézus magát adta. Mivel két testvérem már jezsuita volt, ez a szerzetesrend jó színben tünt fel nekem és elfogadtak noviciusnak középiskolai értettségi után 1940-ben. Azóta soha eszembe se jutott, hogy elhagyjam a Jézus társaságot. Az Atyaistennek adom magam a rászorulókért - követve két bátyám vonzó példáját.
1953-1954: Kanada, Hamilton (Szt. István jezsuita plébánia): provinciálisi titkár, segédkáplán
1954: 6 hónap, Kanada, Montreál, francia jezsuita házban: A SZÍV újság kiadóhivatala
1954–1970: USA, Jersey City, jezsuita gimnáziumban tanár
1970-2013: Kanada, Toronto, magyar jezsuita Szt. Erzsébet plébánián: vegyesen káplán, plébános, káplán, ugyanakkor helyi elöljáró.
2015-től a pickeringi jezsuita idősek otthona lakója.
Magyarország köztársasági elnöke a nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta 2018. március 15-én az amerikai emigrációban élő magyarok körében közel fél évszázadon át végzett önzetlen szolgálata elismeréseként Jaschkó Balázs jezsuita atyának. Ez alkalomból készült életrajza ide kattintva olvasható el.
(1 Kor 4,1)
„Igyekszem megtenni, ami a lehető legjobb”
1959: Kanada, Toronto, Szt. Erzsébet magyar jezsuita plébánián káplán
1960-1963: Kanada, Courtland, Szt. László magyar jezsuita plébánián káplán
1964-1966: Kanada, Hamilton, Szt. István magyar jezsuita plébánián káplán
1967-1973: Kanada, Hamilton, Szt. István magyar jezsuita plébánián plébános
1974-1993: USA, Yonkers, Szent Margit magyar jezsuita plébánián plébános
1994: Kanada, Toronto, Szt. Erzsébet magyar jezsuita plébánia, szabbatikumon
1995-1996: Kanada, Vancouver, Magyarok Nagyasszonya jezsuita templomban plébános
1997-1998: Kanada, Courtland, Szt. István magyar jezsuita plébánián plébános
1999-2013: Kanada, Hamilton, Szt. Erzsébet idősotthon
2013-2019: Pickering, idősotthon
Jellegzetes amit magáról írt az a jezsuita, aki eszkimók papja volt: CcAz északon eltöltött misszió után a jól megérdemelt szabadságra készült, amikor a püspök megkérdezte: "Fáradt vagy?" Erre ő azt felelte, hogy nem. „Akkor menj el két hónapra ideiglenesen.” Az "ideiglenes" két hónapból aztán 10 év munka lett Hamiltonban és Pakisztánban.
1961-1965: Kanada, Toronto, Szt. Erzsébet magyar jezsuita templomban: kórházlátogatás és kápláni munkák
1965 1966: Kanada, Courtland, Szt. László magyar jezsuita templom, káplán
1967-1971: Alaszka, Teller, St. Anna amerikai jezsuita templom, majd Alaszka, Holy Cross, Holy Cross Mission (Oregon-i amerikai jezsuita provincia)
1972-1973: Kanada, Toronto, Szt. Erzsébet magyar jezsuita templomban káplán
1974-1982: Kanada, Hamilton, Szt. István magyar jezsuita templom, plébános
1983 -1985: Kanada, Courtland, Szt. László magyar jezsuita plébánia, plébános
1986: USA, Chicago, Szt. István magyar plébánia, plébános
1986: Magyarország, Pilisvörösvár, Szt. Erzsébet Otthon, lelkivezető
1991: Budapest, Sodrás utcai ingatlanunk átalakítását vezettem
2008-ban Kanada, Hamilton, a Szent Erzsébet Otthonban lelkiekben kisegítő Ugrin Béla jezsuita atya mellett. Majd annak halála után lelkivezető.
2020. április 11-én elhunyt.
Kamaszként, fiatalként számomra – is – talán a legnagyobb kérdés, kihívás az volt, hogy hol a helyem a világon? Mit akarok az életemmel igazán kezdeni? Fontos vagyok-e valaki számára? Azon évek sok keresése, nehezen-vállalt-döntése, és ezek következményeitől való félelmei után meglepő felfedezés volt számomra, amikor elkezdtem észrevenni életem útjelzőit, felfedezni, hogy számomra mi a fontos. Örömmel tudtam rácsodálkozni, miként születnek meg döntések, és ezek hogyan épülnek egymásra, hogyan tudom egyre jobban megtalálni azt, ami értelmessé, teljessé, szabadabbá tesz. Észrevettem, hogy tulajdonképpen csak figyelnem és megerősítenem kell a belső hívást. Ennél nagyobb öröm csak az volt, amikor ezen döntések útján rátaláltam Szent Ignác lelkiségére, mely kezdte igazán tudatossá tenni végső döntéseimet, egész élemet. Rájöttem, hogy öntudatlanul is ezt kerestem! Jezsuitának lenni számomra a társaimmal megtett út Jézus felé, mely minden törékenységemmel együtt lehetővé teszi, hogy figyeljem, hogyan vezet az Isten életemben és ezt másokkal is megoszthassam.
1995-1996: Budapest, Magisztérium – a Faludi Ferenc Akadémia megszervezése
1998-2010: Miskolc, Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium tanára és igazgatója
2010-17: Budapest, magyar jezsuita tartományfőnök
2017-től a torontói Szent Erzsébet templom plébánosa
Vasárnapi evangéliumi magyarázatai elérhetők videóblogján.