Azért lettem jezsuita, mert éreztem a hivatást és mert egyedül a jezsuiták álltak szóba velem. Vissza akartam menni a szegény gyerekekhez, mert velük nem foglalkozott senki, csak a gazdagokkal. Azért maradtam meg jezsuitának, mert éreztem az Isten hívását. Mindig Jézussal akartam lenni és az első sorban akartam lenni vele. Nem könyvekből tanultam, hanem Jézustól. Amit csináltam azt nem én csináltam, hanem Jézus. Kitartottam, bár nem mindig értettem mindent, de bíztam Jézusban. Ma az a jó a Jézus Társaságában, hogy képes a változtatásra.
“A Brother”
Feigl Rudolf 1921. november 23-án született Szigetújfalun, a Csepel szigeten. Elemi után Makóra került cukrászinasnak. Amikor három és fél év után felszabadult – bár nem szeretette e munkát – e szakmában helyezkedett el.
A hivatás gondolata már ekkor foglalkoztatja. 1939-ben a Manrézában végez lelkigyakorlatot. Ennek hatására egy évvel később jelentkezett a Társaságba. Kalocsán tölti hosszú jelölt-idejét, majd 1944. szeptember 6-án kezdte el a noviciátusát a budapesti Manrézában mint segítőtestvér. Bár szeretett volna pap lenni, de az akkori körülmények ezt nem tették lehetővé. Fájlalta, de engedelmesen elfogadta. Először, mint szabósegéd szolgált a Manrézában, majd Szegeden, mint szabó és bevásárló 1947 és 1949 között.
A háború borzalmai után a kommunista rendszer megszüntette a szerzetesrendeket, s ezért az elöljárók a fiatal magyar jezsuiták nagy részét külföldre küldte. 1949-ben Fr. Feigl a Fertő tó mellett szökve hagyta el Magyarországot és az észak-olaszországi Chieri-be került, hogy segítse mint szabó és bevásárló az ott tanuló fiatal jezsuitákat. Velük együtt, 1951-ben, részt vett a menekült skolasztikusoknak a belgiumi Eegenhovenbe átköltöztetésében. Itt szakácsként szolgálta a közösséget.
1954. november 18-án Fr. Feiglt elöljárói Kanadába küldték. Hajóval utazott Quebec-ig, onnan vonattal Hamiltonba ment, hogy a helyi Szent István templomnál dolgozzon négy évig (1954-58). 1958-ban áthelyezték a Courtlandi Szent László templomhoz, ahol 15 éven át volt miniszter, szakács és mindenes PP. Ugrin és Máté plébánossága alatt. Emellett részt vett a családok látogatásában, s emiatt ott nagyon megszerették.
1963-ban, Clevelandben végzett terciát, majd fogadalmazott.
1973-ban áthelyezték őt a torontói Szent Erzsébet plébániára. Itt miniszter volt a házban és pasztorális kisegítő. P. Király, az akkori plébános biztatására elkezdett a ministránsokkal foglalkozni és létrehozta a Ministráns Klubot, majd 4 évvel később az Ifjúsági Klubot. Ezek minden évben tartottak lelkinapot és a nyáron ministráns tábort rendeztek. 1986-ban egy fél-éves szabbatikum alatt meglátogatta a Távol-Kelet magyar misszionáriusait Japánban, Taiwanban, a Fülöp Szigeteken és Hong Kong-ban. A közkedvelt “brother” 2004-ig volt a Szent Erzsébet plébánián, amikor provinciálisa hazahívta, hogy a szegedi noviciátusban segítsen a ház körüli dolgok ellátásában.
2007-ben kérésére visszatért Kanadába és a hamiltoni Szent Erzsébet Otthon lakója lett. Rövid betegség után 2015. január 8-én a hamiltoni Szent János kórházban hunyt el. A Courtlandi magyar jezsuita temetőben van eltemetve.