Nagycsaládban születtem és nőttem fel, nyolcadik, legkisebb gyermekként. A győri gimnáziumi éveket követő egyetemi időszakot látom úgy, mint ami a személyemet eddig legerősebben formálta. Nem annyira a fizikusi tanulmányok miatt, hanem a közösségi tapasztalatok által, melyekket ezekben az években szerezhettem. Legintenzívebben az „Ignácban” (tehát a Szent Ignác Kollégiumban), illetve a „Bogárban” (tehát a Szentjánosbogár Közösségben). Egy évig az Inigo munkatársa is voltam. Mindhárom helyen megéltem a szolgálat és a jó célra irányított együttlét magával ragadó sodrását. Végül, amikor a legutóbbi években – a Montserrat-év és a Sodrás utcai ház segítségével – egyre szabadabban tudtam az Úr hívása felé fordulni, örömmel fedeztem fel, hogy az ignáci lelkiség általi alakulásom nem a semmibe vezet. Épp csak egy másfajta formációba, azt hiszem.