Nagykanizsán születtem 1993-ban. Kacorlakon nőttem fel, édesanyám tanárnő, édesapám gépész. 2009-ig négy öcsém született.

Nagykanizsán érettségiztem 2012-ben, majd a pécsi orvosi egyetemen tanultam egy évig, mialatt eldöntöttem, amit már régóta fontolgattam, hogy pap szeretnék lenni. A filozófiát és a teológiát Esztergomban kezdtem el tanulni 2013-ban a Kaposvári Egyházmegye növendékeként, ahol megismerkedtem Mazgon Gáborral, a szeminárium spirituálisával. Az ő vezetésével elvégeztem a Szent Ignác-i lelkigyakorlat nagy részét a hétköznapokban. Ekkor találkoztam először a jezsuita lelkiséggel, amelyet nagyon közel éreztem magamhol.

2016 és 2019 között Rómában folytattam a teológiát a Collegium Germanicum et Hungaricumban – ez idő alatt tovább érett bennem a szerzetesség kérdése; megismerkedtem a kollégiumban és az egyetemen élő jezsuitákkal, nagyon élveztem az egyetemi életet.

2019-ben, pappá szentelésem után tovább erősödött bennem a vágy, hogy szeretnék a Jézus Társasága tagja lenni, így 2020 telén felvettem a kapcsolatot Nagy Bálint SJ hivatásgondoval. A kaposvári megyéspüspök 2022. augusztus 1-jén bocsátott el a rend jelöltjei közé.

Balassagyarmaton születtem, szüleim a Nógrád megyei Borsosberényben élnek, ahol gyerekkoromat töltöttem. Egy bátyám van, családjával ő is a faluban lakik. A balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban érettségiztem 2003-ban. Közben elvégeztem a kántorképzőt, és két faluban szolgáltam. 2003-2006 között a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán tanultam, majd 2006 őszén megkezdtem a propedeutikus évet Vácon. 2007 augusztusában a Collegium Germanicuum-Hungaricumban kerültem, ez volt az első találkozásom a jezsuita renddel. 2014-ben szenteltek pappá Vácon. Káplánként szolgáltam Gödöllőn, Szolnokon, Csömörön, Kistarcsán és Vácon. 2015-2018 között egyházművészeti licenciát szereztem a pápai Gergely Egyetemen Rómában, majd 2021 novemberében ugyanott doktoráltam. A plébániai munka mellett az Egyházmegyei Múzeumban és az Építésügyi Bizottságban voltak feladataim.

Budapest környéki, agglomerációs közegből származom, Pátyon nőttem fel, nagycsaládban. A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségiztem, mégis leginkább Budakeszihez kötődöm. Az itteni cserkészet meghatározó volt az iskolás éveimben, majd, talán nem függetlenül az őrsvezetés tapasztalatától, az érettségi után tanárszakon tanultam magyart és történelmet az ELTE-n. Kiemelkednek számomra első egyetemi féléveimből az irodalomelmélet, vallástörténet kérdései.

Egyetemi képzésem közepe táján kezdett el foglalkoztatni, hogy ezek a témák lehetnek személyesek is – az Istenről való beszédbe be lehet vonódni. Az egyetem második felét már a konkrét hivatáskeresés részeként végeztem, ebben nagy segítség volt a jezsuita közeg, beszélgetések és különösen Nagy Bálint SJ lelkivezetése, végül a Montserrat-év a Sodrás utcai közösséggel.

Mai szavaimmal úgy fogalmaznék, hogy keresem azt a helyet, ahol Ő szeretne bevonni a saját életébe. Mai szavaim ezek, de így nagy ajándék visszatekinteni az elmúlt évek alakulására: merem remélni, hogy formálható vagyok, és alkalmassá válhatok a Jézus társaként elkötelezett életre.

Nagycsaládban születtem és nőttem fel, nyolcadik, legkisebb gyermekként. A győri gimnáziumi éveket követő egyetemi időszakot látom úgy, mint ami a személyemet eddig legerősebben formálta. Nem annyira a fizikusi tanulmányok miatt, hanem a közösségi tapasztalatok által, melyekket ezekben az években szerezhettem. Legintenzívebben az „Ignácban” (tehát a Szent Ignác Kollégiumban), illetve a „Bogárban” (tehát a Szentjánosbogár Közösségben). Egy évig az Inigo munkatársa is voltam. Mindhárom helyen megéltem a szolgálat és a jó célra irányított együttlét magával ragadó sodrását. Végül, amikor a legutóbbi években – a Montserrat-év és a Sodrás utcai ház segítségével – egyre szabadabban tudtam az Úr hívása felé fordulni, örömmel fedeztem fel, hogy az ignáci lelkiség általi alakulásom nem a semmibe vezet. Épp csak egy másfajta formációba, azt hiszem.

2021– noviciátus

2021– noviciátus

2021– novícius

„Drab” családi névvel 1941-ben lépett be a Társaságba, ahol 1943-ban a „Máté” nevet vette fel. Próbaévei után egy év retorikát is végzett, majd 1945–7-ben Szegeden elvégezte a bölcseleti tanulmányokat, s utána Szatmárnémetiben lett kollégiumi felügyelő. 1948-ben a románok kiutasították, a magyar rendőrség pedig Kistarcsára internálta. Ott elvégezte a teológiai tanulmányokat. 1953-ban szabadult. 1956 őszén elhagyta Mo.-ot. 1957. június 22-én Shrub Oakon pappá szentelték. 1958-ban Woodstockban teológiát tanult még egy évig, s utána Clevelandben elvégezte a harmadik probációt. Egész papi életében a magyarok lelkipásztora volt: 1960–6-ban Torontóban, 1967–72-ben Courtlandben és 1973–2003-ig újra Torontóban. 2008-ban vonult be Hamiltonban az idősek otthonába.

Az erdélyi Szamosújváron született, kereskedelmi középiskolát végzett. 1944-ben lépett be a Társaságba. Az újoncidő befejezése után is a Manrézában maradt, és latin nyelvet tanult. 1948 őszén kezdte meg Szegeden bölcseleti tanulmányait. 1949. március 21-én több társához hasonlóan megkísérelte, hogy Nyugatra szökjön, de a határon elfogták, és október 7-én a kistarcsai internálótáborba került. Ott a P. Mócsy szervezésében létrejött „hittudományi főiskolán” tanult bölcseletet és teológiát. 1953-ban szabadult, Bp.-en kazánfűtő lett. 1956 végén távozott Nyugatra. A hollandiai Maastrichtban folytatta teológiai tanulmányait. Közben 1957. augusztus 22-én pappá szentelték. 1960-ban az ausztriai St. Andräban végezte a harmadik próbaévet. Ezután főként az emigráns magyarok lelki gondozásával foglalkozott Hollandiában: 1961–9-ben Amszterdamból és 1970–1-ben Nijmegenből. 1972–82 között a belgiumi Leuvenben a P. Muzslay István által alapított magyar egyetemista kollégiumot vezette. 1982–90 között Frankfurtban lett a magyarok lelkipásztora. 1991-ben hazatért Mo.-ra. 1991–2-ben Hódmezővásárhelyen, 1993-ban Szegeden volt az újoncmester helyettese. Utána is Szegeden maradt, és lelkipásztorkodással foglalkozott haláláig.

Pécsett a Pius Kollégiumban érettségizett. Próbaéveit és egy év retorikát a bp.-i Manrézában végezte. Bölcseletet is Bp.-en tanult 1935–7 között. A következő évben Pécsett volt nevelő. 1939–42-ben Szegeden végezte a teológiai tanulmányokat. Ott szentelték pappá 1941-ben, és a harmadik probációt is ott töltötte. 1944-től a szegedi egyetemen történelmet és földrajzot tanult, ugyanott doktorált. Kalocsán kezdett tanítani, de az iskolák 1948-as államosítása miatt ezt nem folytathatta. A rend római központja épp akkor keresett egy fiatal jezsuitát a levéltár igazgatója mellé. 1948 végén már Rómában volt. Nyolc évig dolgozott a levéltárban, és minden szabad percét a rend Mo.-ot érintő forrásanyagának gyűjtésére fordította. Mivel akkor már iskolatörténettel foglalkozó cikkei is megjelentek, ezekben az években kapta a feladatot, hogy a jezsuita pedagógia eredetét és fejlődését kutassa. 1957-től tagja lett a jezsuiták történelmi intézetének, az IHSI-nek. Hihetetlen munkabírással dolgozott negyven éven keresztül. Forráskiadásai között első helyet érdemel a Monumenta paedagogica hét kötete az 1540–1616-os évekből; a MAH négy kötete, a Catalogi Provinciae Austriae 1551–1640 két kötete és ezek folytatása rotaprint kiadásban az 1641–1773-as évekből kilenc kötetben, melyek használatát nagymértékben megkönnyebbíti a Catalogus generalis seu Nomenclator biographicus personarum Prov. Aust. S. I. (1551–1773) három kötete. Néhány hosszabb cikkében, melyek nemegyszer heves vitákat váltottak ki, a Társaság súlyos és vitatott kérdéseinek történelmi hátterét világítja meg. Ilyen például a Társaság szegénységét érintő cikke (De origine collegiorum externorum […] 1539–1608), vagy a négy ünnepélyes fogadalomról szóló cikke (De graduum diversitate inter sacerdotes in S. I.). Magyar vonatkozásban fontos cikkei: Jezsuita maradt-e Pázmány mint érsek? és A független magyar jezsuita rendtartomány kérdése és az osztrák abszolutizmus, 1649–1773, mely a magyar történészek részéről több figyelmet érdemelt volna. Történészi működésének egyik fontos elismertetése volt, amikor a szegedi József Attila Tudományegyetem hosszabb küzdelem után 1988-ban díszdoktorává avathatta.

Rozsnyón járt gimnáziumba, majd az érettségi után egy évet az ottani szemináriumban töltött. Onnan kérte felvételét a magyar rendtartományba. Szegeden, majd Érden végezte a noviciátust, Szegeden a bölcseletet 1924–6-ban, Kalocsán három év magisztériumot és Innsbruckban a teológiát 1930–33-ban, ahol 1931-ben pappá szentelték. A harmadik probációra a bp.-i Manrézába került mint a novíciusmester segítője. Mivel az elöljárók középiskolai tanításra szánták, Pécsett és Szegeden készült latin és francia nyelvből az államvizsgára. 1938-ban Pécsett kezdett tanítani, de a következő évben már Kalocsán folytatta munkáját. 1943-tól a bp.-i Manrézában volt novíciusmester. A fiatal jezsuiták Nyugatra szökésének elősegítése miatt 1949. augusztus 25-én letartóztatták. 1949. szeptember 15-én négy év börtönbüntetésre ítélték, melyet két és fél évre csökkentettek. Ennek leteltével azonban nem engedték szabadon, hanem Kistarcsára internálták. Onnan 1953. szeptember 16-án szabadult. Először Csepelre került kocsikísérőnek, majd tíz évig kertész volt a Széher úti kórházban. Titokban jezsuita novíciusokat nevelt. Nyugdíjazása után Máriaremetén, a kegyhelyen lett gyóntató és miséző. 1983-tól ott lakott, de Bp.-en is volt lakása. Keresett gyóntató és lelkivezető volt időskorában is. Halála előtt még meg tudta ünnepelni vasmiséjét Máriaremetén és Bp.-en a Jézus Szíve-templomban.

Bánhidán (ma Tatabánya) született vasutascsaládban. A középiskolát a tatai piarista gimnáziumban végezte 1938–46 között. Szent Ignác ünnepén lépett be Bp.-en a Társaságba. 1948-ban Szegeden megkezdte a bölcseleti tanulmányokat. Amikor a főiskola felét lefoglalta a kommunista állam, és 1949 elején megszületett a döntés, hogy a tanuló jezsuitáknak külföldre kell szökniük, ő lett P. Fábry Antal titkára a szökéseket illetően. Ennek oka az volt, hogy édesapja révén szabadjegye volt a vasútnál. Állandóan úton volt Szeged és Bp., valamint a határvidék között. Március közepén, amikor a déli órákban jött a hír, hogy a vonat alatt szökni akarókat a rendőrség felfedezte, s a nyugati határon is elfogtak egy jezsuitát, ő a legközelebbi vonattal Szegedre utazott és P. Őry Miklóssal hosszú vitában meggyőzték a rektor P. Fábryt, hogy azonnal hagyja el az országot. Egy éjjeli vonattal Bp.-re utaztak, és a másnapi szökni akarók egyikének helyén P. Fábry még aznap este elhagyta az országot. Szegeden a rendőrség a délelőtt folyamán már kereste őt. A további szökéseket is Horváthnak kellett vezetnie, mert ő volt az egyedüli, aki a helyzetet teljesen ismerte. A szegediek közül az utolsók egyikeként hagyta el az országot. A sok – gyakran éjszakai – utazás, a fizikai megterhelés, valamint a nagy felelősség az alig huszonkét éves fiatal jezsuita erejét szinte teljesen felőrölte. Egészsége felmondta a szolgálatot, kitört rajta a tuberkulózis. Bardonecchiában, az Alpokban volt szanatóriumban, s otthon Chieriben is hónapokig feküdt. Ami azonban helyzetét még nehezebbé tette, a látásával is bajok voltak. Nem volt szabad olvasnia, pedig ő kifejezetten vizuális típus volt. Egyik társunk rendszeresen előadta neki a délelőtti órák anyagát. E sorok írójával mindennap megtárgyaltak Szent Tamás Summájából egy-egy kérdést, és este egy francia Szentírás-magyarázatból vették az anyagot a másnapi elmélkedésre. 1952-ben meg kellett szakítania a bölcseleti tanulmányokat, és azokat csak 1954-ben fejezte be. 1955–8-ban a spanyolországi Granadában végezte a teológiát, ahol 1957-ben pappá szentelték. Murciában volt 1959-ben harmadik probációban. 1960-ban a délnémet rendtartomány nyugalmas kis rendházában, Aschaffenburgban volt pihenésképpen fizikai erejének visszaszerzésére. 1961–2-ben Rómában végezte a kétéves doktorátusi kurzust teológiából. Tanulmányainak végeztével a kanadai angol rendtartomány teológiai főiskoláján, Willowdale-ben kezdett teológiát tanítani. A főiskola 1970-ben Torontóba költözött, Horváth pedig 1992-ig ott tanította a teológia szinte minden ágát. Hazaköltözve 1994–6-ban a miskolci „Fényi Gyula” jezsuita gimnázium első igazgatója volt. Neve összekapcsolódott két nagy tudományos mű megszervezésével és elindításával. Tízévi előmunkálat után 1978-ban megjelent az „Ultimate Reality and Meaning” (U.R.A.M. – A végső valóság és értelem) című folyóirat, melynek célja egy „befejezhetetlen” enciklopédia előkészítése az ember útjáról Istenhez. Erre szolgált az a kétévenként Torontóban megrendezett nemzetközi konferencia, melyre 1996-ban Dobogókőn került sor. 1984. november 29-én merült fel a „Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM)” terve is. Ennek folyóirata, a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok – Regnum 1989-ben indult.

1934–6 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust, utána két évig Bp.-en tanult filozófiát. 1940-ben a pécsi Pius Gimnáziumban volt magiszter. 1941–4 között Szegeden teológiát végzett. Utána Bp.-en a Katolikus Iparos- és Munkásifjak Országos Egyesületében tevékenykedett. 1948-ban Kispesten káplán, 1949-ben a terciát a Manrézában végezte. 1950-ben elhagyta az országot, Torontóba került lelkipásztori munkára. Majd évekig különböző plébániákon lakott és szórványmissziót végzett. 1954–6 között Reginában a jezsuita Campion középiskolában történelmet, német nyelvet és hittant tanított, s közben látogatta a magyar emigránsokat. 1957–60 között Torontóban lelkipásztor. 1961–70 között Courtlandben telepedett le, de egész Dél-Ontarióban látogatta a magyar híveket, és megalapította az ontariói London magyar misszióját. Közben német emigránsokat is pasztorált. 1971-ben Münchenben, majd 1972-ben Klagenfurtban lakott, ahonnan a Vajdaságban missziózott. Amikor onnan kitiltották, 1973-ban visszament Hamiltonba. 1974–6 között Leuven központtal a magyar híveket látogatta. 1977–9 között ismét Hamiltonban, 1980–93 között pedig Montrealban volt lelkipásztor. Onnan terjesztette az Imaapostolságot és képviselte Kaszap István boldoggá avatási ügyét – Kaszap István a novícius társa volt – viceposztulátorként. 1993-ban hazatért Mo.-ra, a kispesti plébánián végzett lelkipásztori munkát, majd 1994–7 között ismét Montrealban működött, de 1998-ban visszament Kispestre. 2000-ben bevonult a pilisvörösvári szociális otthonba, az egészsége rohamosan gyengült, majdnem teljesen megvakult.

Szerzetesi képzésének első fele Bp.-en folyt. Novícius és egy évig retorikus volt a Manrézában. 1938–40-ben bölcseletet tanult a Mária utcai rendházban. Utána Pécsett egy, Kalocsán két évig tanított. A teológiát Szegeden végezte. Ott szentelték pappá 1946-ban. A bp.-i harmadik próbaév után Szegedről kiindulva szórványmisszióban dolgozott. Galambokon letartóztatták, és Orosházára vitték, ahol nagyon megverték, majd Szolnokról hazaengedték. Bp.-en 1949-ben létrejött egy lelkipásztori továbbképző kurzus P. Dombi József vezetésével, melyen öt társával Bálint is részt vett. A tervezett két évből csak egy lett. A szerzetesrendek feloszlatása után másfél évig Hejcén tanított a szemináriumban. Utána kántorrá képezte ki magát, és különböző helyeken dolgozott. Közben nyolc évig a váci egyházmegye szociális otthonában volt házi munkás. 1964. december 8-án elfogták mint egy jezsuita államellenes összeesküvés résztvevőjét. A per „Rózsa-összeesküvés” vagy „Szolidaritás-per” néven ismeretes, mert az elfogottak egy része az 1949-es föntebb említett lelkipásztori kurzus résztvevője volt. Bálintot öt évre ítélték, amit később harmadoltak, s három év négy hónap után 1968. április 11-én szabadult. Előbb kertész lett Pannonhalmán, majd kántorként működött Bp.-en, Turán és Rátkán. 1978-ban ment nyugdíjba. 1979–81-ben római tanulmányútra mehetett, előkészületként a leányfalui lelkigyakorlatos házban való közreműködéshez. 1990-től aktívan részt vett a KALOT újjászervezésében, és írói tevékenységet fejtett ki. A rendtartomány újrainduló szabad működésében Szegeden, Tahiban, 2002-től pedig Pilisvörösvárról komoly lelkipásztori

Bp.-en született, a középiskolát az Érseki Gimnáziumban végezte. 1944 közepén behívták katonának, 1945. április 1-jén Ausztriába kellett mennie. Stockerauban orosz fogságba esett, ahonnan szeptember elején szabadult. 1945. december 14-én érettségizett. 1946. július 30-án lépett be a Társaságba; 1948-ban kezdte meg bölcseleti tanulmányait Szegeden.

Decemberben meghívás érkezett számára Hollandiából azok folytatására, de nem kapott útlevelet. Ezért december 21-én megkísérelte a szökést, de a határon elfogták, és hat hónapra ítélték. Szombathelyen és Kaposváron volt börtönben. Július 19-én újra megkísérelte a szökést, ezúttal sikerrel járt. Ő is Innsbruckba került, ahonnan társai néhány nappal előtte az északolasz Chieribe költöztek. Hónapokig tartott, míg 1950. január 18-án ő is odaért. Ott folytatta bölcseleti tanulmányait, és velük együtt az utolsó évre 1951. szeptember 27-én a belgiumi Egenhoven-Leuvenbe került, ahol 1952. július 16-án megszerezte a bölcsészeti licenciátus fokot.

Onnan két évre Münchenbe került, ahol a nagy Mária-kongregáció fiatal tagjainak nevelésével foglalkozott. A teológiai tanulmányokra a francia jezsuiták belgiumi főiskolájára került Enghienbe. Már akkor érdekelte az egyházszociológia. Kapcsolatba lépett Hágában a holland prof. Zeegersszel. 1957. július 28-án szentelték pappá Enghienben. A negyedik év teológiát már Franciaországban, Chantillyben végezte, ahol megszerezte teológiából is a licenciátust.

Az utolsó tanévben 1958. április 24-én került sor a Magyar Egyházszociológiai Intézet megalapítására. 1959–62 között szociológiát tanult a bécsi egyetemen, 1962-ben doktorált. 1962–7-ig Münchenben volt egyetemi lelkész, és megkezdte tudományos munkáját az egyházszociológia területén. 1967-ben került az innsbrucki egyetem jogi és államtudományi karára, ahol 1969 végén nyilvános rendes tanár lett. Ezt a kart az egyetem 1976-ban feloszlatta, és Morel tanszéke és intézete a társadalom- és gazdaságtudományi karhoz került. 1977–9-ben a dékáni hivatalt viselte. 1996-ban fejezte be tanári működését. Több egyházi és társadalmi intézet tanácsadója volt.

A Magyar Egyházszociológiai Intézet alapításától kezdve – főleg András Imre bekapcsolódásával – igen fontos munkát végzett: elsőrangú információival és a fontosabb mo.-i események (pl. püspökkinevezések vagy egyháziak elleni perek) pontos, tárgyilagos elemzéseivel, valamint azok német és angol nyelvű közlésével nagy szolgálatot tett az egyháznak. Morel, főleg idősebb korában, erősen kritikus álláspontot tett magáévá a mai egyházi struktúrákkal, bizonyos tanokkal és az egyház kormányzásában megmutatkozó irányokkal szemben. Súlyos betegségei ellenére is haláláig dolgozott. 1955-től számos könyve és cikke jelent meg főleg magyar és német nyelven. Helyszűke miatt mi csak a könyveit jelezzük. Első cikkei 1955–65 között a legtöbb esetben a politikai helyzet miatt „G. Káldi” néven jelentek meg.

Szatmárnémetin született, apja magas rangú katonatiszt volt. 1926-tól előbb a kőszegi, majd a pécsi hadapródiskolában tanult. 1934-ben érettségizett, a Ludovika Akadémia tisztképző főiskolára került. 1938-ban avatták tüzér hadnaggyá. Nyíregyházán, majd az orosz fronton teljesített szolgálatot. Onnan hazahívták, és a nagyváradi hadapródiskola tanára lett. 1944-ben, már századosi rangban, Bp.-en tartózkodott, amikor a szovjet hadsereg megkezdte a főváros ostromát. A Baross utca közelében megsebesült, és orosz fogságba került.

Szibériából 1947-ben szabadult. Ekkorra már megérett benne a szerzetesi hivatás, és 1948-ban Bp.-en lépett be a Társaságba. 1950-ben az újoncházat lefoglalták, így Szegedre kellett költöznie. 1950. június 10-én Jászberénybe hurcolták, ahonnan megszökött, és Szegeden megkezdte teológiai tanulmányait, de hamarosan elbocsátották. Segédmunkásként, sekrestyésként dolgozott.

1957. január 27-én Kisberk Imre székesfehérvári püspök Pomázon titokban pappá szentelte. 1958-tól az angyalföldi plébánián lett sekrestyés, de foglalkozott fiatalokkal is. E munkájának gyümölcsei voltak kisregényei.

1964-ben sajtószabadsággal való visszaélés címén két és fél év börtönbüntetésre ítélték, melyet másodfokon tíz hónapra csökkentettek. Szabadulása után a Budafok-belvárosi plébánián dolgozott irodistaként, de sok papi munkával is foglalkozott. 1981-ben a leányfalui új lelkigyakorlatos házban való közreműködéséhez két évig Rómában lelkiségi teológiát tanulhatott. Hazatérte után a lelkigyakorlatos munka lett fő feladata. 1984-ben ő volt az első tartományfőnök, akit újra a rendfőnök nevezett ki. Erős kézzel próbálta végezni nehéz feladatát, a szétszóratásban élő jezsuitákat a lassan már várható felszabadulásra előkészíteni. 1990-től először Bp.-en, 1992-től Makkosmárián volt lelkipásztor. 1996–98-ban a Radvány utcai rendház elöljárójaként működött. Utána Bp.-en dolgozott, és főleg lelkigyakorlatok vezetésével foglalkozott. 2003-ban a pilisvörösvári gondozóotthonba került, ahol rövidesen meghalt.

Bajóton született tanítócsaládban. A középiskolát Kalocsán, noviciátusát Bp.-en, bölcseleti taulmányait Szegeden végezte. 1948-ban Kalocsán volt prefektus. Teológiát 1949–52-ig a hollandiai Maastrichtben tanult, ahol 1951. augusztus 22-én pappá szentelték. 1953-tól a tilburgi egyetemen közgazdasági és társadalomtudományi tanulmányokat végzett.

1956-tól a leuveni magyar egyetemisták Mindszenty kollégiumának igazgatója volt. Ettől kezdve élete fő feladatának tekintette az aránylag népes belgiumi magyar egyetemista kolónia lelki gondozását. Ezt a munkáját folytatta akkor is, amikor 1962-ben közgazdaságtant és magyar irodalmat kezdett tanítani a Leuveni Katolikus Egyetemen. 1963-ban megalapította és vezette a Közép-európai Kutatóintézetet, és annak folyóiratát, a Documentation sur l’Europe Centrale-t. Intézetéből számos nemzetközileg is ismert tanár és szakember került ki.

Az évek múltán nem hiányoztak a tudományos és nevelői munkásságát elismerő külső jelek sem: a Társadalomtudományok Pápai Tanácsának tagjává nevezték ki annak alapításakor; a belga királyi Lipót-rend lovagja, és megkapta a Belgium bárója címet is. Mo.-on a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével és kevéssel halála előtt Magyar Örökség díjjal tüntették ki. Halála előtt a Kollégiumot a Pázmány Péter Katolikus Egyetem használatára bocsátotta. Sírja a Leuven közelében fekvő Heeverlee jezsuita sírboltjában van.

1944–6 között a zugligeti Manrézában volt novícius. 1947–49 között Szegeden filozófiát tanult, majd külföldre távozott, a japán misszióba kérte magát. 1950–52 között Jokoszukában japán nyelvet tanult, majd mellette a második évben a kollégiumban angol nyelvet tanított. 1953–57 között Torontóban végezte el a teológiát. 1958–61 között Kóbéban angol nyelvet tanított, a Mária-kongregáció vezetője volt.

1961-ben átkerült a japán jezsuita provincia kötelékébe. 1961–8 között a Jokohama közelében lévő Eikó középiskolában volt angoltanár. 1968–72 között a japán jezsuita skolasztikátus rektoraként tevékenykedett. 1972–77 között a kamakurai lelkigyakorlatos házban, majd 1972–82 között a tokiói skolasztikátusban tartott lelkigyakorlatokat. 1983-ban a tokiói Komaba városrészben fekvő jezsuita rendház elöljárója volt. 1984-től a tokiói szegények között végzett szociális munkát.

1995-ben hazatért Mo.-ra, de két évig a gyulafehérvári szemináriumban volt spirituális, majd 1997–2002 között a bp.-i Sodrás utcai rendház superiora, utána haláláig lelki vezetéssel és lelkigyakorlatok adásával foglalkozott.

Középiskolásként a pécsi ciszterci gimnázium növendéke volt. Jezsuita próbaidejét, valamint az azt követő retorikai és bölcseleti tanulmányait Bp.-en végezte. Egyévi kalocsai kollégiumi tevékenység után a teológiát Szegeden tanulta, ahol 1943. június 25-én szentelték pappá. A háború utolsó éveiben Bp.-en lelkipásztor, A Szív segédszerkesztője és a központi ifjúsági Mária-kongregáció vezetője volt. A harmadik próbaév elvégzése után újra a bp.-i rendházban lelkipásztor, majd 1948 végétől P. Tüll Alajos tartományfőnök helyettese annak letartóztatásáig. 1949-ben Kaposváron lelkipásztor, 1950-től pécsi vicerektor.

1950-ben Mezőkövesdre internálják. A szerzetesrendek feloszlatása után P. Csávossy Elemér tartományfőnök kinevezi a szétszóródott rendi fiatalok elöljárójává. 1951. május 7-én P. Csávossy letartóztatásával átvette a hazai rendtartomány vezetését. Fő feladata volt a szétszórt jezsuiták új életkörülményeinek megszervezése és az összetartozás tudatának ébrentartása.

1954. június 30-án letartóztatták és a következő év február 22-én tizenhét évi börtönbüntetésre ítélték. 1956. október 28-án szabadult, de 1957. január 7-én újra letartóztatták, 1963. május 15-én egyéni kegyelemmel szabadult. Összesen száznégy és fél hónapot töltött a következő börtönökben: bp.-i Fő utcai vizsgálati fogság, Budapesti Országos Börtön, csolnoki rabbánya, pécsi állambiztonsági vizsgálati fogság, Váci Országos Börtön, Bp. VIII. ker.-i fogda, bp.-i Markó utcai börtön, Márianosztrai Országos Börtön.

Kiszabadulása után két hónapot kórházban töltött, hogy leromlott egészségét helyreállítsák. 1963. július végétől a piliscsabai idős szerzetesnővérek szociális otthonába került anyagbeszerzőnek. Később ő látta el a nővérek lelki gondozását is. Idővel kisegítőként be tudott kapcsolódni a lelkipásztorkodásba. Alkalmazottként ment nyugdíjba1985-ben, de házi lelkészként az öregotthonban maradt haláláig.

A felszabadulás után megírta Viharon, vészen át címmel az üldözött és szétszórt jezsuiták történetét a kommunista Magyarországon. Kiadta az 1951 és 1956 közötti buzdításait és körleveleit – Rostában –, melyek egy részét minden rendtagnak, más részét csak a fiataloknak írta. Az Üldözött jezsuiták vallomásaiban részletesen beszámolt börtönéveiről. A rendtartomány értesítőjében gyakran írt elhunyt rendtestvéreiről.

Kecskeméten született, onnan lépett be 1949-ben a Társaságba. Első fogadalmait már a szétszóratásban tette le. 1951–3-ban a Központi Hittudományi Akadémián tanult, ahonnan 1953-ban eltávolították. Utána több hónapos átképző tanfolyam után villanyszerelő lett a Ganz Vagongyárban.

1956 végén külföldre távozott. 1957-ben a spanyolországi Oñában kezdte meg teológiai tanulmányait, de két év múlva, súlyos betegség miatt, Frankfurtban folytatta. Ott szentelték pappá 1959. július 31-én, Szent Ignác ünnepén. 1961-ben Münsterben végezte a harmadik próbaévet. Gyenge volt az egészsége, hallásával is nehézségek voltak.

Első munkahelyeként a norvégiai Oslóba került P. Horváth Kálmánhoz a magyarok gondozására. A magyar fiatalok számára megszervezte a Sík Sándor Cserkészcsapatot. Mellette nagy akaraterővel fizikai, csillagászati és matematikai diplomát szerzett. Mivel e tanulmányait állami kölcsönből végezte, törlesztésére gimnáziumi tanári helyettesítéseket és laboratóriumi félállásokat vállalt.

1984-ben került kapcsolatba a vatikáni csillagvizsgálóval, ahol évente több hónapot dolgozott. A rendszerváltás után magyarországi asztronómusokkal is együttműködött; megkezdte előadói tevékenységét, fő témája volt a betlehemi csillag. 1994-ben jelent meg először Mágusok és a Csillag Máté evangeliumában című műve, mely azóta még három kiadást ért meg, és 2000-ben angol nyelvre is lefordították. Magyar fizikusokkal és teológusokkal együttműködve 2004-ben elindították a kétévenkénti Manréza Szimpózium előadás-sorozatot. P. Teres Oslóban halt meg 2007. december 21-én.

Az ausztriai Feldkirchben lépett be a Jézus Társaságába, a noviciátus után visszatért Magyarországra. 1948–50 között a Manrézában volt másodszakács. A szétszóratás után 1950–2-ben Kaposváron, 1952–76 között a Központi Szemináriumban, 1976–90 között pedig Rómában, a Germanicumban dolgozott szakácsként. 1991-ben a hódmezővásárhelyi újonnan nyílt novicátusban volt szakács.

Katolikus-evangélikus vegyes felekezetű családban született. Bp.-en az érseki gimnáziumban érettségizett; a Manrézában kezdte szerzetesi életét. A kétéves próbaidő vége felé ő is megkísérelte, hogy Nyugatra szökjön, de a határon elfogták, és hat hónap börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után 1950-ben, mint a szerzetesek többségét, Pécsről őt is elhurcolták. Ősztől két évig a Szegedi Hittudományi Főiskolán tanulhatott, ahonnan állami nyomásra eltávolították. Kitanulta a marós szakmát. 1954-től a bp.-i Hittudományi Akadémián hivatalosan is folytathatta tanulmányait.

1956. november 25-én elhagyta az országot, és a hollandiai Maastrichtban fejezte be teológiai tanulmányait. Ott szentelték pappá 1958-ban. Maastrichtban az újskolasztikus bölcseleti és hittudományi tanoktól eltérő irányzatot ismert meg, ahol Hegel filozófiájával hozták kapcsolatba a keresztény tanokat. Holland nyelvismerete miatt Indonéziába került teológiatanárnak, ahová, mint volt gyarmatra, nem engedtek be hollandokat. Odaérkeztekor, 1960-ban elvégezte a harmadik próbaévet. 1961–7-ben Yogyakartában teológiát tanított. 1968–71-ben Rómában az első két évben teológiai doktorátusra készült, majd a római Német–Magyar Kollégium tanulmányi főnöke lett.

1973-ban doktorált a római Pápai Gergely Egyetemen Gottes Wirken in der Welt című dolgozatával. Vezető tanára, Alszeghy Zoltán, nehezen barátkozott meg a dolgozat teológiai irányával. 1972-től a Müncheni Filozófiai Főiskolán tanított ontológiát és filozófiai istentant. 1978–86 között a külföldi magyar tartományfőnök helyettese is volt.

1990-ben, a fordulat után hazatért. Hódmezővásárhelyen volt a rendi újoncok mestere, valamint a szegedi szemináriumban tanított bölcseletet. 1995–6-ban csak Münchenben tanított. 1997-től haláláig a tanév java részét Szegeden töltötte, de kijárt Münchenbe is. Szegeden három évig a tanítás mellett a szeminaristák lelkiatyja is volt. Részt vett a Teológiai Kiskönyvtár sorozat szerkesztésében. Több könyvet írt. Az Ontológia és a Filozófiai istentan magyarul is megjelent. Tanulmányait főleg német szakfolyóiratokban publikálta. Magyar nyelven a Mérleg, a Szolgálat, a Távlatok és a Vigilia közölt tőle cikkeket. Nagyon megbecsült egyetemi tanár volt. Alapos, ismeretekben gazdag és önálló gondolkodásával tűnt ki. Mellette keresett lelkiatya és lelkigyakorlat-vezető volt.

1933–34 között testvérnovícius volt a zugligeti Manrézában, majd ugyanott 1941-ig kertész, 1942–47 között Kalocsán előbb a kollégiumban, majd a villán kertész. 1948–50-ben a szegedi kollégiumban volt ökonómus. A szétszóratásban fizikai munkát végzett, szabad idejében a provinciális sofőrje volt. 1991-től haláláig a bp.-i rendház portásaként dolgozott.

A középiskolát Kalocsán végezte a jezsuitáknál, onnan lépett be a Jézus Társaságába. Képzése a szokásos menetben folyt: két év próbaidő, egy év retorika és három év bölcseleti tanulmányok Bp.-en, három év magisztérium Kalocsán, majd négy év teológia Szegeden. A harmadik próbaévet Bp.-en végezte, utána egy évig klasszika filológiát tanult.

1946–48-ban Rómában a Német–Magyar Kollégiumban a teológusok „repetitor”-a volt, és a Pápai Gergely Egyetemen elvégezte a kétéves hittudományi doktori kurzust. Hazatérve 1951-ig teológiát tanított a Szegedi Hittudományi Főiskolán.

A szétszóratás idején először fizikai munkásként dolgozott, majd kántor lett. 1955. szeptember 9-én Egerben letartóztatták és a „demokratikus államrend elleni szervezkedés, valamint hazaárulás és kémkedés” vádjával tíz évre ítélték.

1956. október 27-én szabadult, de 1957 márciusában újból elfogták, és a szeptember 24-én megtartott tárgyaláson büntetését letöltöttnek vették, így szabadult. Ezután különböző helységekben kántorkodott. 1965. április 9-én újra elfogták, és a „Rózsa Elemér és társai összeesküvésében való részvétellel” vádolták. 1966 júniusában három évre ítélték.

Szabadulása után visszatért Solymárra, ahol már előzőleg kántor és egyházi adóbeszedő volt. Onnan került 1974-ben Verőcemarosra a Migazzi-kastélyban lévő egyházi szociális otthonba a nővérek lelki vezetőjének. Innen a püspökszentlászlói szociális otthonba hívták lelkésznek, ahol folytatta az elődje, Németh János SJ által rendszeresített lelkigyakorlatokat.

E munka során érlelte ki a tervet az Életrendezés Házának építésére. A ház működtetését folytatja az a közösség, mely az évek folyamán Vácz körül kialakult. Ő tette ismertté Magyarországon Henri Boulad egyiptomi jezsuita lelki könyveit, amelyeknek nagy olvasótábora lett nálunk is.

2010–2012 Noviciátus Vietnámban
2012–2015 Filozófiai tanulmányok
2015 –2018 Magyar nyelvtanulás, Miskolc és Budapest
2018– Teológiai tanulmányok, Budapest
2022. július 2. papszentelés
2022. augusztus 1-től a Krisztus Király plébánia és a Jezsuita Roma Szakkollégium kisegítő lelkésze

2016–2018: Nürnberg, noviciátus
2018. szeptember 7-én letette első fogadalmát Nürnbergben
2018 őszétől Rómában doktori disszertációján dolgozik egyházjogból a Gergely Egyetemen, valamint tanulmányi prefektusként szolgál a Collegium Germanicum et Hungaricumban.
2022 augusztus 1-től a Manréza – Ignáci Lelkiségi Központ igazgatója

2011–2013: novícius Vietnámban 
2013–2016: filozófiai tanulmányok 
2016–2018: Miskolc, nyelvtanulás
2018– Teológiai tanulmányok, Budapest
2022. július 2. papszentelés
2022. augusztus 1.- a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium iskolalelkészségének tagja, az Isteni Ige-templom kisegítő lelkésze

2015–17: noviciátus
2017-2020: Budapest, Xavéri Szent Ferenc-rendház, tanulmányok a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, a Jezsuita Menekültszolgálat munkatársa
2020-: A miskolci jezsuita közösség tagja, az arlói romamissziós program munkatársa

2008–2012: Szentendrei Ferences Gimnázium
2012–2014: Budapest, gyengeáramú elektrotechnikusi tanulmányok
2014–2016: noviciátus, iskolai gyakorlat Miskolcon, kórházi gyakorlat Szegeden, lelkipásztori kisegítés a Mária utcában
2016-2020: Németország, nyelvi és filozófiai tanulmányok
2020-2022: Miskolc, Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium, iskolalelkészség
2022. szeptemberétől: teológiai tanulmányok Rómában a Pápai Gergely Egyetemen

A jezsuita.blog.hu rendszeres szerzője, bejegyzései ide kattintva találhatók meg.

2013–2015: novícius
2015–2017: filozófiai tanulmányok a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, Budapesten
2017-től magisztérium Kanadában: Torontóban valamint a Midland-i kanadai jezsuita vértanúk kegyhelyén (Martyrs’ Shrine)
2019 júliusától a Sodrás utcai Xavéri Szent Ferenc rendház tagja, szeptembertől pedig a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola hallgatója
2022. szeptember 1-től a Horánszky utcai Fáber Szent Péter Rendház közösségének tagja, a Jezsuita
Menekültszolgálat szociális munkatársa

1927.09.10.: Felsőgallán (ma Tatabánya) született
1946.07.30.: belépett a jezsuita rendbe
1948.07.31.: fogadalmazott a budapesti Manrézában
1948-1952: a filozófiát Szegeden, Innsbruckban, Chieri-ben és Eegenhovenben végezte
1958-1962: teológiát tanult Frankfurtban, 1965-ben doktorált
1961.07.31.: pappá szentelték Frankfurtban
1962-1963:  a tertiát végezte
1964.02.02.: utolsó fogadalmát Rómában tette le
1963-tól a római jezsuita Történeti Intézet tagja, majd igazgatója
2012.01.04.: Rómában hunyt el, a jezsuita Írók Házában

1948-ban Szegeden kezdte bölcsészeti tanulmányait. 1949-ben, a kommunista hatalomátvétel miatt a rendi elöljárók elhatározták, hogy külföldre küldik a tanuló rendtagokat. Szilas László 1949. március 8-án egy volt kalocsai diák (Hanák Tibor) társaságában az Alberg-expressz hálókocsija alatt Ausztriába szökött, és másnap hajnalban érkezett meg Linzbe. Onnan Innsbruckba utazott, majd pár hónap múlva az észak-olasz Chieribe, az ott összegyülekezett magyar jezsuitákhoz érkezett, és két évig bölcsészetet tanult. 1951-52 között Leuven-Egenhovenben fejezte be a filozófiát, majd egy évig a németországi Sankt Blasienben, a jezsuita kollégiumban volt nevelő. 1953-1958 között Münchenben az egyetemen történelmi és földrajzi tanulmányokat folytatott, majd 1958-62 között Frankfurtban elvégezte a négy éves rendi teológiát. A harmadik év után, 1961. július 31-én, Szent Ignác ünnepén szentelték pappá Frankfurtban.

A belgiumi Drongenben végzett harmadik próbaév után, 1963-ban Rómába került, és négy évtizedig – kisebb megszakításokkal – ott is élt és dolgozott mint a római jezsuita Történeti Intézet tagja. Történészi kutatómunkája és egyetemi tanítása mellett különböző feladat-köröket látott el: volt az intézet gondnoka, az Archivum Historicum c. folyóirat segéd-, majd főszerkesztője, a Történeti Intézet igazgatója, valamint a Monumenta Historica Societatis Iesu és a Bibliotheca Historica Societatis Iesu főszerkesztője. Egyháztörténelmet tanított 1974-1981 között Innsbruckban a teológiai karon és a római Gergely egyetem egyháztörténeti karán. 2002 után Rómában az Írók Házában egy magyarországi jezsuita lexikonon dolgozott. Szilas László 1981-82-ben a Vatikáni Rádió magyar tagozatában egy egyháztörténeti sorozatot tartott, amelyet aztán kiadtunk Teológiai Kiskönyvtár kiegészítő füzeteként.

Szilas László „csatlakozott” másik két elhunyt római rendtörténészünkhöz, Lukács Lászlóhoz és Polgár Lászlóhoz. Mint a másik két magyar László, fontos kapcsolatrendszert épített ki a jezsuita történetírás nemzetközi és magyar művelőivel, segítette a fiatal magyar kutatókat. P. Szilas munkásságáról és a római magyar jezsuita történészek szerepéről fontos tanulmányt írt Molnár Antal történész („A római magyar iskola” címmel) abban az ünnepi kötetben, amely Szilas László rendtársunk 80. születésnapjára jelent meg: Historicus Societatis Iesu. (METEM, Bp. 2007.) Ennek előszava is kiemelte: „Közvetítő tevékenységének jelentős szerepe van abban, hogy a magyar jezsuita rendtörténet kutatói számára hozzáférhetővé vált a rend római központi levéltára. Mivel a magyar rendtartomány magyarországi archívuma nem állta ki a történelem viharait, a magyarországi tájakon működött jezsuitáknak az évszázadok folytán Rómával folytatott levelezése részben neki köszönhetően léphetett elő a kutatások kulcsfontosságú forrásává.”

1923.07.31.:  Borszörcsökön született.
1934–1942: a gimnáziumot Pápán végezte a bencéseknél. Kitüntetéssel érettségizett.
1942.08.14.: belépett a jezsuita rendbe. A Manrézában töltötte a noviciátus két évét.
1944–1947: filozófiai tanulmányokat folytatott Kassán és Szegeden.
1947–1948: Kalocsán töltötte egyéves magisztériumát.
1948–1949: Szegeden teológiát tanult.
1949–1953: Szombathelyen letartóztatták és a kistarcsai internálótáborba vitték. Az itt töltött négy év alatt elvégezte a Mócsy Imre SJ vezette teológiát, és befejezte teológiai tanulmányait.
1953–1957: az internálótábor feloszlatása után még négy évig rendőri megfigyelés alatt állt, és szülőfalujában mezőgazdasági munkát végzett szülei szőlőjében.
1957-ben végre szabaddá vált, és ekkor P. Kollár Ferenc segítségével Vácra került. Innen Kovács Vince püspök Szegedre küldte a teológiai tanulmányok elmélyítésére.
1958.06.15.: Vácott pappá szentelték.
1958–1959: káplánként szolgált egy évig Vecsésen.
1959–1963: káplánként szolgált Albertirsán.
1963–1969: káplánként szolgált Rákosligeten.
1964–1967: beiratkozott a Hittudományi Akadémia doktori képzésére, ahol a harmadik év végén magna cum laude minősítéssel megszerezte doktorátusát egyháztörténelemből. Doktori munkájának címe: Szent István apostoli megbízatásának problémája.
1969–1972: Pécelen káplánkodott.
1972–1989: Pesterzsébeten 17 éven át mint káplán szolgált. Triduumokat tartott adventben és nagyböjtben a leányfalui lelkigyakorlatos házban.
1989–2008: a kispesti Jézus Szíve templom plébánosa volt és superior.
2008 után a pilisvörösvári Szent Erzsébet Házban élt.
2012.04.30.: elhunyt.

2013–2015: noviciátus
2015–2017: magisztérium (Miskolc)
2017-2020: Róma, teológiai tanulmányok
2020-: lelkipásztori munka a marosvásáshelyi jezsuita közösségben
2021. május 29-én szentelték pappá szülővárosában, Székelyudvarhelyen

Aktivitás a jezsuita blogon: ide kattintva elérhető.

„1931-ben születtem Budapesten. Apai ágon Erdélyből származom. Ükapám és dédapám még Nagybányán született, de nagyapám és édesapám már a Felvidéken, onnét kerültek Budapestre. Anyai ágon Székesfehérvárra és a felvidéki Ipolyságba vezetnek a szálak. Vándoréletük tisztviselői mivoltuknak volt a következménye, gyakran helyezgették őket. A magasabb beosztás is legtöbbször ezzel járt.

Gyerekkoromban édesanyám volt rám legnagyobb hatással, sokat foglalkozott velem, és később az öcsémmel, együtt imádkoztunk és olvastuk a Szentírást. Mindig fűzött hozzá magyarázatot. Az első szentgyónásra és szentáldozásra is ő maga készített fel; csak az maradt meg bennem, amit tőle tanultam, nem az, amit a hittanórákon.

Négy év elemi iskola után a szatmárnémeti jezsuita konviktusba és az ottani kir. kat. gimnáziumba kerültem, itt ismertem meg a jezsuitákat. Az elsők voltak P. Kollár mint prefektus és P. Fenyővári mint szakaszmagiszter. A második év végén következett a német megszállás, ekkor haza kellett jönnünk. A következő iskolaév helyett Budapest ostromát kellett átélnem. A bombázások és aknatüzek réme nyomasztó álomképek formájában azóta is többször előjött és előjön lelkem legmélyéről. Hatodikos koromra kerülhettem ismét a jezsuiták kezei közé, ezúttal Kalocsán. P. Tüll volt a rektor, P. Horváth Kálmán a szakaszmagiszterem és P. Cserepes a lelkiatyám.

Az államosítás után a rendi elöljárók a pécsi lgnatianumban gyűjtötték össze azokat, akik belépési tervekkel foglalkoztak, így kerültem 1949-ben a pécsi rendházba. P. Pálos volt a rektorunk és P. Pethő az igazgatónk. 1950-ben érettségiztünk, utána examináltak bennünket. Ezután társaim hazamentek, de én még ott maradtam a házban, így részem lehetett a júniusi elhurcolásban és a mezőkövesdi deportációban.

Első dispozícióm az egri szemináriumba szólt, ahol meglepődve láttam viszont jelölttársaimat. Egy ottani noviciátust azonban nem sikerült megvalósítani. Ezért a harmadik év elvégzése után el kellett hagynom a szemináriumot. Pesten albérletbe költöztem, és P. Luzsinszky irányításával megkezdődött a noviciátus. Boór Jánossal és Sárdy Péterrel laktam együtt a Ráday utcában. Közben műtőssegédként dolgoztam a Rókus kórházban.

A kánoni év letelte után visszamehettem Egerbe, ott tettem le titokban a fogadalmakat P. Rozmán kezébe. 1956. június 17-én szenteltek pappá. Úgy tartottak nyilván mint egyházmegyés papot. Sokak szemében azonban mindvégig gyanús maradtam, és azt a kérdést tették fel állandóan: »Miért lettél pesti létedre egri pap?« Nem is vittem sokra, nem kaptam önállóságot. Végül rászántam magam, hogy visszatérjek esztergomi egyházmegyémbe, de itt is gyanús maradtam. A kérdés most így hangzott:  »Téged Egerben szenteltek, hogyan kerültél mégis Budapestre?« Itt se lehettem önálló.

Harminchárom éves káplánságom alatt legfőbb és legszebb tevékenységem a hitoktatás volt, nagyon szerettem a gyerekeket, minden helyemen szerveztem ministránsgárdát és ifjúsági csoportokat. A budavári Mátyás-templomban 23 évet töltöttem, ezalatt különös élmény volt, hogy később  egykori tanítványaim gyermekei is a tanítványaim lettek.

1980-ban édesanyám combnyaktörést szenvedett, ettől kezdve három éven át ápoltam otthon. Nagy lelki élmény volt ez. Isten megengedte, hogy kezeim közt halhatott meg, csendesen, békében.

Végre 1989-ben Paskai bíboros úr exkardinált, hivatalosan is átengedett a rend kötelékébe. A Mária utcában öt évig voltam P. Provinciális sociusa, majd Szegedre kerültem novíciusmesternek. Az akkori novíciusok ellenséges érzülettel fogadtak, amint később ezt ők maguk is bevallották, ez nagyon sok szenvedést okozott nekem. Nehezen tudtam megszokni Szegedet. Később azonban fokozatosan egyre több öröm és kegyelem forrása lett számomra a noviciátus. Nem győzök hálát adni Istennek, hogy itt lehetek. Én magam is az Úr közvetlen novíciusa lettem, mert nagyon mélyen kezdett formálni.

Ez még jelenleg is folyamatban van, amikor lábadozok egy kettős agyvérzés után, és igyekszem begyakorolni, hogyan kell életemet újra és újra tudatosan, ténylegesen Isten kezébe helyezni.”

Ambrus Lóránt ezzel egyidejűleg a szegedi szeminárium spirituálisaként is, végül Dobogókőn lelkigyakorlatos szolgálatban dolgozott.  2011-ben költözött a Szent Erzsébet Otthonba.

Elhunyt 2012. november 7-én, életének 82., szerzetesi hivatásának 60., papságának 57. évében.

2006–2007: Budapest, noviciátus – a novíciusmester segítője
2007–2013: Dobogókő, Manréza Lelkigyakorlatos Ház – lelkigyakorlatok kísérése, lelkivezetés
2009–2017: Budapest-Dobogókő, Ignáci Lelkiségi Központ – koordináció, műhelyek, képzések szervezése
2017-2023: a magyar jezsuita rendtartomány provinciálisa

1982 papszentelés
1992 Belép a Jézus Társaságába, noviciátus
1994 Szent Ignác kollégium, Igazgató-lelkész
1996–2002 Róma, a Vatikáni Rádió magyar adásainak szerkesztője és a Collegium Germanicum et Hungaricum magyar lelkésze
2002–2005 a provinciális sociusa
2005–2014 Budapest Jézus Szíve lelkészség, templomigazgató, a Jézus Szíve-rendház elöljárója
2014– a Vatikáni Rádió magyar adásának szerkesztője

Vass György 1928. április 1-jén született Budapesten. Iskoláit a Csalogány utcai gyakorlóiskolában, majd a budai Rákóczianumban végezte, ahol 1946-ban érettségizett.  Érettségi után belépett a jezsuita rendbe.

A noviciátust a budapesti Manrézában végezte. 1948-ban Szegeden kezdte el filozófiai tanulmányait, majd elöljárói utasítását követve külföldre menekült tanulmányainak folytatására. Güssing, Fürstenfeld, Graz, St. Andrä érintésével Innsbruckba került, és az ottani egyetem teológiai szakán folytatta tanulmányait. 1949-ben a többi magyar jezsuita növendékekkel együtt a felső-olaszországi Chieribe rendelték, ahol a Villa Luiginában folytatták filozófiai tanulmányaikat, mígnem Leuvenbe kerülve elnyerte a filozófiai licenciátust. Utána a német St. Blasien fiúkollégiumban lett másodprefektus. 1954-ben Angliába került az Oxford melletti Heythrop College-ba teológiai tanulmányokra. 1956-ban az újonnan érkezett magyar menekülteket segítette ügyes-bajos dolgaikat intézni.

1957. július 30-án szentelték pappá Heythrop College kápolnájában, amelyen fia örömére édesanyja is részt vett, aki ez évben tért át az evangélikus hitről a katolikus hitre.  P. Vass végső szigorlatait 1958-ban tette le. A harmadik probációt St. Beunos College-ban, Walesben végezte.  Közben tanulmányt írt Teilhard de Chardin lelkiségéről angolul, amit P. Henri de Lubac gratuláló levélben méltatott. A probáció befejezése után 1959-ben Rómába küldték a teológiai doktorátus megszerzésére. Tézisében arról írt, Szent Tamás milyen módszerrel használta írásaiban a Szentírást.

1962 januárjában visszatért Oxfordba, és megkezdte tanári működését mint lecturer.  A II. vatikáni zsinat után a londoni állami egyetem elfogadta a Heythrop College-ot mint konstitutív tagját. Ezért P. Vass 1970-ben elhagyta Oxfordot és áttelepült Londonba, ahol az anglikán King’s College-dzsal együttműködve tanították a teológiát. Hatévi londoni tanítás után elöljárói Innsbruckba küldték, ahol 1977-ben elfoglalta P. Karl Rahner második utódjaként a dogmatika és ökumenikus teológia tanszékét. Itt tanított 1996-ig, amikor emeritus professzor lett. Közben dékánja is volt a teológiai fakultásnak 1987-89 között. A dékáni hivatal viszont annyira megviselte szervezetét, hogy egy szentföldi zarándokúton történt panaszait követően váratlan gyomorműtéten kellett átesnie. Négyéves dialíziskezelés után 1997-ben négyes bypass-műtétet hajtottak végre rajta, és 1998-ban új vesét is kapott.

Mint tanár, 25 éven át ismertette és kritizálta Karl Rahner teológiáját angol nyelven.  Ezt egy ötkötetes műben ki is adta (Understanding Karl Rahner).  Ezen kívül számos cikket publikált a Heythrop Journal, a Clergy Review, a Month, valamint a német Dokumente, Zeitschrift für katholische Theologie, a magyar Vigilia és Távlatok hasábjain. 2004-ben a Heythrop College kitüntette P. Vasst a Fellowship címmel.

P. Vass a magyar lelkipásztori szolgálatból is kivette részét.  Angliai tartózkodása idején P. Nemesszeghy Ervin rendtársával kereste fel a szétszórt magyar menekülteket négy városban is. Ezzel segítették Msgr. Ispánki Béla angliai magyar főlelkészt. Innsbruckban P. Németh József rendtársával együtt elvállalta a magyar miséket, és Magda Szilveszter állandó diakónussal együtt újraszervezte az ottani hitközséget. Magyar szentmiséket tartott Innsbruckban a Mindszenty Házban, és 2003 óta helyettesítette Reith községben, Seefeld mellett a helyi plébánost. A Magyar Pax Romana aktív tagjaként segítette a mozgalom munkáját az emigrációs magyarság szellemi életben tartásáért.

Innsbruckban halt meg 2013. július 28-án. Élt 85,  aJézus Társaságában töltött 67, papként szolgált 56 évet.

Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. (Jn 3,16)

Varga László 1978-ban született, Babóton nevelkedett. Középiskolai tanulmányai után a győri egyházmegye szemináriumában kezdte meg papi felkészülését . Győrben és Rómában tanult, a Gergely egyetemen a Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként.  2003-ban szentelték pappá.

2009-ben lépett be a Jézus Társaságába, fogadalmait 2012-ben tette le. A doktori program befejezése után a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán tanított filozófiát, és a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium lelkészeként szolgált.

2015. január 27-én tragikusan hunyt el az Alacsony-Tátrában.

https://www.youtube.com/watch?v=-yV9XZHaqTc

Jezsuitaként voltam: segítője a novíciusmesternek, lelkivezető, lelkigyakorlat-kísérő, spirituális atya szeminaristáknak, segédlelkész, majd plébános egy kaucsuk- és tea ültetvényeken dolgozó és élő emberek plébániáján Sri Lankán. Onnan Magyarországra kerültem, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, nagyrészt romák lakta Arlóra plábániai kormányzónak, az arlói jezsuita stáció koordinátorának.

1985-ig titkolt jezsuitaként, utána nyíltan
1958–1961: káplán, hitoktató Tápióbicskén
1961–1968: szórványlelkész Gombán
1968–1969: káplán a pesterzsébeti Jézus Szíve Plébánián
1969–1971: káplán Kiskunhalason
1971: káplán a Nagyboldogasszony plébánián, Csongrádon
1971–1973: káplán Jászkarajenőn
1973–1985: plébániai adminisztrátor Bugacon
1985–1989: plébániai adminisztrátor Balatonkenesén
1989–2006: plébános a Szent István Plébánián, Hódmezővásárhelyen
2006–2013: kisegítő lelkész ugyanott
2013–2017: lelkész a Szent Erzsébet Otthonban, Pilisvörösváron, itt hunyt el 2017-ben 

• 1930.12.22.: született Budapesten
• 1941–1948: a kalocsai jezsuita gimnázium tanulója
• 1948–1949: az egyházi iskolák államosítása után tanulmányait Budapesten, a Madách Imre Gimnáziumban fejezi be
• 1949.08.14.:  belépés a Manréza noviciátusába, ahonnan 1950 májusában a többi novíciussal együtt Szegedre költözött, onnan júniusban a rendek feloszlatásakor Jászberénybe hurcolták.
• 1952.01.01.: fogadalmat tett
• 1949–1952: a Központi Szemináriumban tanul
• 1952–1955: Pécsi Pedagógiai Főiskolán tanul orosz nyelvet és irodalmat
• 1954–1955: Zalaszentgróton tanári gyakorlat, majd 1955-1956-ban ugyanott tanár
• 1956 novemberében elhagyja az országot
• 1956–1957: Münchenben tanul filozófiát
• 1957–1958: magisztériumot végez Bécsben, a kalksburgi jezsuita gimnáziumban
• 1958–1962: teológiát tanul Frankfurtban és Lyonban
• 1961.07.31.: pappá szentelés Münchenben
• 1962–1963: tertia St. Martin d’Ablois-ban
• 1963-tól Mannheimben dolgozik a jezsuiták szociális intézetében
• 1974.11.05.: ünnepélyes fogadalomtétel, professio, München
• 1974–1997: az OCIPE munkatársa, 1990-1994 között pedig az igazgatója
• 1992-től a budapesti OCIPE-iroda vezetője és az Európai Szemmel kiadvány szerkesztője
• 1997-től a Bad Dürckheimi öregotthon lelkésze
• 2014.02.23.: elhunyt Bad Dürckheimben

2002: Kolozsvár, lelkigyakorlatos munka
2003–2006: Szeged, templomigazgató
2006–2007: Szeged, lelkigyakorlatok, Háló
2007–2011: Szeged, segédlelkész
2012–2017: Miskolc, lelkész
2017-től: Marosvásárhely, lelkipásztori szolgálat

1995–1996: Budapest, a Szent Ignác Kollégium spirituálisa
1996–2001: Gyulafehérvár, a szeminárium spirituálisa
2001–2002: Berlin, München, tercia
2002–2008: Kolozsvár, a lelkigyakorlatos ház társigazgatója, a közösség elöljárója
2008–2014: A marosvásárhelyi közösség elöljárója, lelkigyakorlat-adó, és a gyulafehérvári főegyházmegye spirituálisa
2014-től a dobogókői Manrézában lelkigyakorlatokat ad
2022. augusztus 1-től a szegedi jezsuita közösség elöljárója és a Kaszap István Szakkollégium lelkivezetője

Szabó László SJ 1924. szeptember 26-án született, 1942-ben lépett be a rendbe. A zugligeti noviciátus után Szegeden kezdte meg, majd Rómában fejezte be 1947-ben filozófiai tanulmányait. 1948-ban Bikfayában tanult arabul, 1949-ben Bejrútban törökül. 1950–53 között Leuvenben teológiai stúdiumokat folytatott. 1954-ben St. Asaphban végezte a terciát, 1957-ben Rómában szerzett szentírástudományi diplomát. 1958-tól kezdve Bejrútban működött a Szentírás professzoraként, alapító igazgatója volt a Szent József Egyetemen létrehozott Vallástudományi Intézetnek, s közben lelkipásztori munkát is végzett, és lelkigyakorlatokat adott.

A kilencvenes években történt hazalátogatása alkalmával a libanoni kereszténységről tartott előadást a Párbeszéd Házában. A Jezsuita Hangarchívumból visszahallgatható beszámolóból kiderül, mit jelent a világ azon országaiban képviselni a XXI. század elején a kereszténységet és tanúskodni Jézus Krisztus mellett, ahol a többség muzulmán, s milyen egy olyan országban élni, ahol bel- és külpolitikai okokból bármikor háború alakulhat ki.

2018-ban, 94 évesen tért meg teremtőjéhez, búcsúztatására és gyászmiséjére 2018. július 7-én került sor a bejrúti Szent József jezsuita templomban, földi maradványait a Notre-Dame de Jamhour temetőben helyezték örök nyugalomra.

A gyászmiséjén elhangzott búcsúbeszéd és ötvenéves jubileumára kapott generálisi köszöntője ide kattintva olvasható el.

Jezsuita hivatásom megszületésében – Isten kegyelmén kívül – fontos szerepet játszott Endrődy László könyve Kaszap Istvánról, valamint találkozásom Zalaegerszegen 1947-ben, ötödikes gimnazista koromban Pálos Antal atyával, akinek barátsága végigkísért életemben.
1950-ben már  a pécsi Ignatianumban, érettségi után Csávossy Elemér provinciális felvett a rendbe, de a szétszóratás miatt nem végeztem el a hivatalos noviciátust.
1950–1952: egy-egy év az egri és a szombathelyi szemináriumban (+a zalaegerszegi ruhagyárban töltöttem 10 hónapot), utána 1953 augusztusában kerültem Pestre.
1953.08.14-én történt hivatalos belépésem Budapesten. Zugnovicius lettem, miközben az Idegen Nyelvek főiskolájára, majd az ELTE-re jártam 1956 novemberéig. A forradalom leverése után elöljáróink külföldre küldték a tanuló rendtagokat.
1957.06.29: első fogadalom Sankt Andrä-ban.
1957–1963: filozófia és teológia Leuven-Egenhovenben a vallon jezsuiták főiskoláján.
1962.08.06.:  harmadik teológiai év végén pappá szentelésem Brüsszelben.
1963–1964: harmadik probáció Wépionban.
1964–1966: doktorátus Párizsban: Le Chriszt créateur chez Saint Ambroise.
A belga provincia meghívott teológiát tanítani a vallonoknál, de közben a Vatikáni Rádiónál dolgozó Szabó János rendtársam az ausztriai hegyekben lezuhant és szörnyethalt, és Orbán Miklós, a magyar műsor felelőse  elintézte a magyar és belga elöljárókkal, hogy nem Belgiumba, hanem Rómába kerültem párizsi teológiai doktorátusom után.
1967.01.01–1992.08.20.: a Vatikáni Rádió magyar tagozatánál dolgoztam negyedszázadig. A rádiós munka mellett könyv- és tanulmányírások, vallásos könyvek fordítása és szerkesztés rádiós munkatársaimmal.
1992.08.30-tól Budapesten (Faludi Ferenc Ház, Sodrás u. 13.): a Távlatok c. jezsuita folyóirat szerkesztése és kiadása,  tanulmány- és könyvírás, tanítás főiskolákon és a piliscsabai katolikus egyetemen. Központi témakör: mai hit és hitetlenség, istenkeresés a modern irodalomban, XX. századi gondolkodók és konvertiták.
Több előadás, cikkek, könyvek a püspök életművéről, majd összefoglaló monográfiám:
Prohászka Ottokár élete és műve (1858-1927), ez megjelent angol fordításban is.
További kutatások, monográfiák: Krisztus és Egyháza Pázmány Péter életművében; A Vatikán keleti politikája közelről. Az Ostpolitik színe és visszája. Ezen kívül : Az „Anima una” könyvsorozat  (15 kötet) szerkesztése. Az „Üldözött jezsuiták  vallomásai” franciául is megjelent.

2022. október 3-án hunyt el. Életét, munkásságát rendtársa, Bartók Tibor SJ méltatta A Szív című jezsuita magazin novemberi számában.

Született Adorjánon, itt szentelték pappá 1984. július 8-án. Szerzetesi örökfogadalmat 1998-ban tett. Tanulmányait Rómában (1981–89) és a Fordham University-n, New Yorkban (1980-1981) végezte, doktori fokozatát fundamentális teológiából (ecclesiologia) 1992-ben szerezte Budapesten.

Plébános Beodrán (1989-2002), továbbá Töröktopolyán (1991–2011). A töröktopolyai Mária-kegyhely őre és a Máriás Papi Mozgalom kárpát-medencei vezetője; plébános Törökbecsén és Aracson (2002–2011); plébános Törökkanizsán és Oroszlámoson (2011–2022). 2022-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, nagyrészt romák lakta Arlóra, a helyi plébániára került.

P. Somfai Béla SJ 1932-ben született Sárszentmiklóson.
A szerzetesrendek feloszlatása miatt az egri szemináriumban kezdte teológiai tanulmányait 1950-ben, majd egy évvel később a veszprémiben folytatta, amit 1952-ben feloszlattak. Az év őszén megkezdte a szétszóratásban lévő jezsuita provincia „földalatti noviciátusát”. Fizikai munka és kétéves fegyveres katonai szolgálat után 1954-ben folytatta teológiai tanulmányait, mint a budapesti teológiai akadémia civil hallgatója.
1956-ban elöljárói kívánságára nyugatra távozott. 1957-ben Ausztriában letette első fogadalmait, és 1959-ben a római Gergely Egyetemen licenciátust szerzett filozófiából. Teológiai tanulmányait a torontoi Regis College-ban, a Jézus Társasága kanadai fakultásán MA-val és licenciátussal fejezte be 1963-ban, miután 1961-ben ugyanott pappá szentelték. A jezsuita képzés utolsó évét az Egyesült Államokban, Clevelandban végezte 1964-ben. Utána két évig a montreáli Loyola College középiskolájában hittant és matematikát, még egy évig pedig teológiát tanított ugyanott, a Loyola College főiskolán.
Doktori tanulmányait az ottawai Szent Pál egyetemen végezte, 1972-ben az Ottawai Egyetemen PhD-t, 1977-ben pedig a Szent Pál Egyetemen D.Th-t fokozatot kapott. Közben 1969-ben meghívták az akkor megalakult Toronto School of Theology tanárává, a Regis College katolikus egyházi fakultásának tagjaként. Ez az iskola hét keresztény teológiai főiskola szövetségéből jött létre a II. vatikáni zsinat utáni évek lelkesedésének egyedülálló eredményeként. Néhány évvel később az Intézmény a Toronto-i Egyetem posztgraduális teológiai fakultásává vált. Itt tanított 1993-ig erkölcsteológiát és bioetikát, miközben a federáció teológiai fakuáltásának dékánjává is megválasztották egy turnusra, valamint a teológia tanszék vezetője volt egy ideig; 1982-ben megkapta professor ordinarius-i kinevezést.
A Toronto-i Egyetem kutatásetikai bizottságának és a katolikus kórházak egyesített klinikai-etikai bizottságának, valamint több tudományos társulatnak is tagja volt. 1975-1976-ban a Medical College of Georgia-n, 1982-1983-ban a Montreal-i Egyetem Medical Humaities Intézetében, 1989-1990-ben pedig a montreáli McGill egyetem bioetikiai kutatóintézetében dolgozott meghívott munkatársként. Látogató professzorként tanított a University of Saint Louis-on, a tokioi Sophia Egyetemen és a nigériai Enuguban is. Közben néhány évig a Kanadában lelkipásztorkodó magyar jezsuiták elöljárója volt.
1993-ban emeritált a Toronto School of Theology-n, és visszatért Magyarországra. A Szegedi Hittudományi Főiskolán erkölcstan és bioetika tanszékvezető professzora, valamint oktatási rektor helyettese 2007-ig, illetve néhány évig, a budapesti Semmelweis és a Szegedi Szentgyörgyi Albert Orvostudományi egyetemek meghívott eladója volt. Tagja  volt a Szegedi Egyetem Orvostudományi Fakultásán a Klinikai Etikai Bizottságnak, a Magyar Bioetikai Társulatnak, az ETT-TUKEB Humán Reprodukciós Bizottságának, és hat évig az Oktatásügyi Minisztérium Országos Kredittanácsának. 2007-ben nyugalomba vonult, Budapestre költözött, ahol a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán emeritált professzor és meghívott előadó volt nyugalomba vonulásáig.

1949–50 között a zugligeti Manrézában testvérnovícius volt. A szétszóratás idején először Jászberénybe internálták, majd Budapesten volt fizikai munkás: lakatos, hivatalsegéd a Hittudományi Akadémián, gázgyári munkás, segédmunkás a szállítóberendezések gyárában, 1954–89 között először a jászberényi szociális otthon mindenese, majd Solymáron, utána Budapesten kántor, később Nógrádverőcén a szociális otthonban mindenes. Nyugdíjasan Makkosmárián kántorként és mindenesként tevékenykedett. A rend visszaállítása után kántori munkát végzett Budapesten, majd a Mária utcai rendházban volt portás. 2008-ban a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthonba költözött. 2015-ben hunyt el.

Munkaterületeim hivatalos megbízással (szóban vagy írásban):
1983-tól máig: lelkigyakorlatok adása, vezetése, Észak- és Dél-Amerika, Magyarország
1984–1994: A Szív (szerkesztés és aztán a kiadás is),Hamilton, Toronto, Budapest
1987–1990: A Cor Unum, az Anima Una, a Barátainknak és a katalógus rendi kiadványok szerkesztése, kiadása
1985–1990, 2008–máig: külföldi magyar cserkészet, Kanada, USA
1990–2009: a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének alapító tagja, majd alelnöke
1990–2008: Szentjánosbogár, Magyarország
1990–1994: Szent Ignác Kollégium, Budapest
1990-től máig: a magyar provincia gazdasági konzultora
1990–2010: a Katolikus Egyetemért Alapítvány kuratóriumi tagja
1991–1999: az erőszakkal államosított magyarországi rendi ingatlanjaink visszaigénylése
1993–2008: a Manréza Lelki és Kulturális Központ kialakítása és vezetése, Dobogókő
1994–1999: a Pax Romana országos lelkésze
1994–1998: a magyarországi katonalelkészek spirituálisa
1995–1998: a Magyar Katolikus Püspöki Kar Ökumenikus Teológiai Bizottságának tagja
1996–2010: provinciakonzultor
1998–1999: polgári szolgálatosok képzése, Pest megye
1998–2005: a United Religions Initiative (URI – Együttműködő Vallások Kezdeményezése) tagja, az európai vezetőségben 2000-től
2002–2007: a Keresztény Élet Közösségének magyar egyházi asszisztense
2008: a magyar provincia delegáltja Rómába, a rend 35. általános gyűlésére
2008–2013: Szent Erzsébet templom plébánosa, Toronto
2009–2013: a Kanadai Magyar Papi Egység vezetése
2013-tól újra Magyarországon tevékenykedik, a Párbeszéd Háza igazgatója
2017-ig a rendtartomány ökonómusa

Munkaterületek még: költészet (öt kötet), műfordítás (egy kötet), Manréza Galéria (több mint 50 képzőművészeti kiállítás), Manréza Füzetek sorozat szerkesztése és részben szerzője (eddig 12 kötet), rendszeres együttműködés programok készítésében televíziókkal, stúdiókkal (az 1990-es évek és a 2000-es évek első fele), Szent Erzsébet irodalmi délutánok, estek (2010-2013)…

Dél-Amerikában, Ecuadorban (1959–1989):
1959–1960: hittant tanítottam iskolában
1962–1965: templomi szolgálat, hittanár, iskolai énekkar
1965–1970: segédlelkész plébánián, kórházlelkész
1970–1982: hittant tanítottam, diákok spirituálisa voltam. Mária Légió.
1982–1984: novíciusmester segítőtársa
1984–1989: diákok spirituálisa jezsuita kollégiumban

Magyarországon:
1989–1997: templomigazgató Kalocsán. Kórház- és börtönlelkész.
1997–1999: hittanár Miskolcon. Gyóntató.
1999–2002: segédlelkész Hódmezővásárhelyen
2002–2015 segédlelkész Budapesten a Jézus Szíve templomban.

Sok éven át miséztem vasárnaponként börtönökben és szegénynegyedekben.
Erdő Péter bíboros kinevezett a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közössége országos lelkészének. Ugyancsak működtem rendi jóváhagyással és egyházi kinevezéssel a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Szeretetlángja Mozgalomban nemzetközi és hazai szinten.
Róna Gábor atya 2015-ben hunyt el.

2000–2002: Novíciusként a folyosó felmosásáért voltam felelős (másfél év); a ház előtti sepregetésért (fél év); fogyatékos gyerekek gondozásáért (egy hónap), aztán gyermeknevelőintézeti lelkészként is dolgoztam (Béke Gyermekotthon, egy év); majd kollégiumi lelkészként (Szent Ignác Szakkollégium, egy év).
2002–2003:  a Vatikáni Rádió magyar műsorának felelős szerkesztője;
2003–2007: doktorandus és magyar spirituális (Collegium Germanicum et Hungaricum, Róma)
2007–2012: filozófiatanár (Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, Budapest)
2011–2012: teológiatanár (kétszer egy félév, Hekima College, Nairobi, Kenya)
2007–2012: részlegvezető, majd egy évig vezető (Faludi Akadémia, a Magyar Jezsuiták Ifjúság- és Felnőttképző Intézete)
2013– teológiatanár (Pápai Gergely Egyetem, Róma)

2005: diakónus – London
2006: segédlelkész – Szeged
2007–2011: A Szent József Templom és a Kaszap István Kollégium igazgatója – Szeged
2011–2013: Jezsuita kollégiumigazgató, majd egyetemi lelkész – Marosvásárhely
2014-ben lelkész a szegedi Szent József Templomban
2014–2015: iskolalelkész Miskolcon
2015-től: iskolalelkész Szatmárnémetiben
Portéinterjú Pakot Gézával ezen a linken.

A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust, utána Szegeden kezdte meg filozófiai tanulmányait, de 1946-ban külföldre távozott, és Rómában fejezte be 1948-ban. Ugyanitt elkezdte a teológiát, amit 1950–52 között Leuvenben fejezett be. 1953-ban St. Asaphban végezte a terciát. A következő évben Londonban volt lelkipásztor, majd 1955–57-ben Rómában bienniumot végzett kánonjogból, és a Gergely Egyetemen doktorált.
1958–60-ban Oxfordban tanult polgári jogot, majd 1961–66 között Rómában a Gergely Egyetemen tanított kánonjogot, közben spirituális volt az Angol Kollégiumban. 1967-ben a washingtoni katolikus egyetemen, 1968–73 között New Yorkban a Fordham Egyetemen teológiát, 1974–93 között pedig a washingtoni Georgetown Egyetemen kánonjogot tanított. Közben a katolikus egyetemen is oktatott. Professor emeritusként továbbra is tart jogi kurzusokat az egyetemen, és gyakran hívják előadni amerikai és európai egyetemekre.

Könyvei: https://jezsuitakiado.hu/szerzoink/orsy-laszlo-sj/
További művei: http://jezsuita.hu/nevtar/?l=%C5%90
Előadása a Párbeszéd Házában: https://www.youtube.com/watch?v=0J0OGDKHHr8

1992–1994 Noviciátus
1992–1995 Filozófiai tanulmányok, München
1995–1996 Magisztérium, Montreal
1996–1999 Teológiai tanulmányok, Róma
2000 Papszentelés
2000–2004 Speciális tanulmányok, Montreal
2004–2006 és 2008–2011 Kolozsvár, lelkigyakorlat-adás, ökumenikus és vallásközi párbeszéd
2007–2008 Harmadik probáció, Brazília
2011–2013 Marosvásárhely, templomigazgató és lelkigyakorlat-adó
2013–2021 Szatmárnémeti, a német nyelvű közösség lelkipásztora
2021- a montreáli Magyarok Nagyasszonya Egyházközség plébánosa

Szerzetesi örökfogadalmát Torontóban tette le. Hitoktató képesítést szerzett Újvidéken, szolgált kisegítő testvérként Beodrán (1989–2002), majd Törökbecsén (2002–2011), 2011 óta Törökkanizsán és Oroszlámoson lelkipásztori kisegítő.

2011–2013: Budapest, noviciátus
2013–2016: Németország, filozófiai tanulmányok
2016-2018: Marosvásárhely, magisztérium
2018-2021: teológiai tanulmányok Rómában
2021- a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia ökológiai részlegének jezsuita referenese
2022. augusztus 1.- a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora

A noviciátust a Manrézában végezte. 1947–49 között Szegeden filozófiát hallgatott, majd külföldre távozott. 1951–52 között Feldkirchben volt magiszter. 1953–56 között Enghienben teológiát tanult, ahol 1955-ben pappá szentelték. 1957-ben St. Andräban végezte a terciát. 1958–62 között a bécsi egyetemen latin nyelvből doktorált, majd 1963–67 között a feldkirchi jezsuita gimnáziumban latin és görög nyelvet tanított, 1967–80 között az iskola igazgatója volt. 1981–89 között a kalksburgi jezsuita gimnáziumban tanított latint és görögöt. 1990-ben Bécs-Lainzban kisegítő volt a plébánián. 1991-től Innsbruckban latint és görögöt tanít az egyetemen. Élete utolsó éveiben szülőfalujában, testvérénél élt. 2016-ban hunyt el.

A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust, majd Szegedről az ÁVO-sok „kényszer-tartózkodási helyre” vitték. 1950–1952 között a szegedi szemináriumban tanult, a következő két évben a debreceni egyetemen matematika–fizika szakos hallgató volt, tanulmányait 1954–1956 között Budapesten fejezte be, és matematika-fizika szakos tanári diplomát kapott.
1956-ban elhagyta Magyarországot, hogy jezsuita hivatását gyakorolhassa. 1957–1960 között Chipping Nortonban tanulta a teológiát. 1961-ben a terciát St. Andräban végezte. 1962–6 között az oxfordi egyetemen tanult, ahol doktorált. 1967–70 között Heythropban, majd Chipping Nortonban filozófiát és szimbolikus logikát tanított. 1971–1978 között Londonban volt filozófiaprofesszor, közben az emigráns magyarok között végzett lelkipásztori munkát. 1979-ben Torontóba küldték az újonnan megnyitott noviciátusba novíciusmesternek, közben a kanadai magyar jezsuiták elöljárója, és 1986–1990 között a II. szekció viceprovinciálisa volt. 1990-ben hazatért Magyarországra, és 1990–1996 között az egyesített magyar provincia első tartományfőnöke lett. 1996–1999 között a miskolci jezsuita gimnázium igazgatója volt. 1999–2002 között a dobogókői lelkigyakorlatos házban tartott lelkigyakorlatokat. 2002–2005 között újból tartományfőnökként irányította a magyar provinciát. 2005–2012 között a püspökszentlászlói Életrendezés Házát vezette és lelkigyakorlatokat adott. 2018. szeptember 25-én bekövetkezett haláláig a Farkas Edith idősotthonban élt. Elhunytáról és pályájáról ebben a cikkben írt a jezsuita.hu.

1956–1993: tanár a tokiói Sophia Egyetem teológiai karán. Oktattam a dogmatikus teológia számos traktátusát, valamint teológiatörténetet. Emellett
1983–1993: kurzusokat adtam az egyetemen Mozart zenéjéről és annak üzenetéről. Sok lelkigyakorlatot vezettem papoknak, szerzeteseknek, apácáknak, világiaknak. Írtam kb. 20 könyvet és sok-sok cikket japán nyelven teológiáról (Szentháromságtan, Eucharisztia-tan, Kegyelemtan, stb.) és a keresztény életről. Írtam egy általános bevezetést a kereszténységbe, melyet négy nyelvre lefordítottak. Főszerkesztője voltam egy többkötetes katolikus lexikonnak, szerkesztettem egy katolikus japán nyelvű teológiai folyóiratot.
1983–1993: beszéltem nem-keresztényeknek hitünkről, és segítettem őket a keresztséghez. Hat évig voltam dékánja az egyetem hittudományi karának. Öt évig voltam VI. Pál pápa által kinevezett tagja a Nemzetközi Teológiai Bizottságnak. Megkereszteltem kb. 300 felnőttet.
1993-ban rendünk Magyarországra küldött „misszióba”. Itt is tanítottam két egyetemen és két főiskolán teológiát, illetve keleti vallásokat. Adtam mindenféle lelkigyakorlatokat, és tartottam előadásokat plébániákon, csoportoknak, közösségeknek. Írtam továbbá több könyvet és sok cikk-tanulmányt dogmatikai, kateketikai és lelkiségi témákról.
Péter atya 2016-tól haláláig a Farkas Edit Szeretetotthon lakója volt, vasárnap délelőttönként a Mária utcai Jézus Szíve-templomban prédikált.
2013-ig megjelent művei a Jezsuita névtárban, a Jezsuita Kiadó kiadásában megjelent írásai ezen a linken találhatók, ezen az oldalon pedig hivatásának története olvasható.

1956 –1960: Maastricht: teológiatanulás, lelkipásztorkodás a magyarok között (már az 1958-as papszentelés előtt is)
1960–1961: Drongen (Belgium): harmadik probáció, lelkipásztorkodás flamandok és magyarok között
1961–1964: Róma: biennium, kisegítés olasz plébániákon
1964–1970: Montréal: erkölcsteológia-professzor, kisegítő lelkipásztorkodás magyarul és franciául
1970–1972: Leuven: a Mindszenty Kollégium igazgatója, hivatalos magyar lelkipásztor
1972–1980: Róma: a Vatikáni Rádió magyar munkatársa (nem mindvégig), olasz kisegítő lelkipásztorkodás
1980-1986: Hamilton: lelkipásztorkodás a magyar plébánián és a Szent Erzsébet Otthonban, A Szív társszerkesztője és (1983-tól) főszerkesztője
1986–1989: Torontó: A Szív főszerkesztője, lelkipásztori kisegítő, az utolsó évben a novíciusmester sociusa
1989–1992: Bécs: a Szolgálat társszerkesztője, gyóntató a Szent István-dómban
1992-2013: Budapest (Sodrás utca): a Távlatok társzerkesztője, rendszeres lelkipásztori kisegítés; 2003 után operarius
2014-től Pilisvörösvár, Szent Erzsébet Szeretetotthon
2018. március 17-én elhunyt. Életrajza ezen a linken olvasható.

1993. decemberétől 1994. júniusig hitoktató a Mária utcai templomban
1994.09.08-tól miniszter, hitoktató és jelenlét a Loyolai Szent Ignác jezsuita cserkészcsapatnál (Budapest, Mária u. 25.)
1997.02.01.-97.05. miniszter (Radvány utca) és hitoktató (Budapest, Mária u. 25.)
1997.05.-1999.01.31. ismét miniszter, hitoktató és jelenlét a Loyolai Szent Ignác jezsuita cserkészcsapatnál (Budapest, Mária u. 25.)
1999.02.01-től 2002.04.21-ig a tartományfőnök (P. Ádám János) titkára (Budapest, Sodrás u. 15.)
2002.04.22-től 2005.02.01-ig a tartományfőnök (P. Nemesszeghy Ervin) titkára (Budapest, Sodrás u. 15.)
2003.10.15-től 2009.06.01-ig Promotor Apostolatus Orationus
2003.12.10-től 2011. január 3-ig szerkesztő:  Provinciánk Hírei, Rövid Hírek
2005.02.02-től 2010. július 30-ig a tartományfőnök (P. Lukács János) titkára (Budapest, Sodrás u. 15.)
2006.11.19-től 2009.07.12-ig Nagy Bálint SJ cserkészparancsnok segítője (Budapest, Mária utcai Loyolai Szent Ignác jezsuita cserkészcsapat)
2010.07.31-2010.11.01-ig a tartományfőnök (P. Forrai Tamás) titkára (Budapest, Sodrás u. 15.)
2002.05.01-től miniszter (Budapest, Sodrás utca 15.)
2006. szeptembertől a hivatásgondozó segítője
2010.08.12-től a novíciusmester (P. Lukács János) sociusa (Budapest, Sodrás utca 15.)
2014-17: a miskolci rendház minisztere
2017-től a Sodrás utcai rendház minisztere

1997.09.14. Belépés
1997-1999: Noviciátus (Szeged)
1999-2000: Juniorátus (Budapest)
2000-2002: Filozófiai tanulmányok (München, Hochschule für Philosophie)
2002-2004: Magisztérium: kollégiumi nevelőtanár (Miskolc, Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium)
2004-2009: Teológiai tanulmányok és tanárképzés (Budapest, Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola)
2009.06.20. Papszentelés:  Budapest, Jézus Szíve Templom
2009-2011: Teológiai licenciátus (USA, Boston College):
2011-2014: Iskolalelkész (Miskolc, Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium)
2014-15: tercia, Írország
2015-től a rendtartomány hivatásgondozója
2016-tól a Sodrás utcai rendház elöljárója

1958-1960: nevelő Franciaországban a Toulouse-i jezsuita kollégiumban.
1965-1977: ifjúsági lelkész a dél-német jezsuita rendtartományban, Münchenben.
1978: szabbatikus év, 13 hónap, hátizsákkal Dél-Amerikában. Úticél:  megismerni a latin-amerikai egyház kezdeményezéseit és azokat a szerzetesi közösségeket, akik társadalmukban a legnehezebb helyzetben lévő néprétegek mellé álltak, hogy azok felemelkedhessenek.
1979: munkáspap, mosogató egy vendéglőben.
1980-1991: szociális munkás, nép-misszionárius Bogotában, Kolumbia fővárosában Dél-Amerikában az utcagyerekek intézetében, szaléziánus atyák vezetésével.
1981-1991: egy szegénynegyed szociális munkása és lelkésze az utcagyerekek intézetében, szaléziánus atyák vezetésével.
1991-2008: lelkivezető és lelkigyakorlat kísérő a szegedi jezsuita Szent József templom közösségének tagjaként.
2008-tól: lelkivezető és lelkigyakorlat kísérő a dobogókői jezsuita lelkigyakorlatos ház tagjaként.
Életéről, hivatásáráról ezen a linken bővebben lehet olvasni.

Külföldön lépett be a Társaságba. Pullachban végezte a noviciátust, Assenhausenban a juniorátust. 1952–54 között Leuvenben tanult filozófiát. 1955–56 között Tournai-ban volt magiszter, 1957–60-ig teológiát tanult először Enghienben, majd Chantillyben, ahol pappá szentelték. 1961-ben Wépionban végezte a terciát. 1962-ben Namurben lelkipásztor, 1963–9 között Amszterdamban az emigráns magyarok lelkésze volt. 1970-ben került Kanadába, ahol először Torontóban, majd Hamiltonban segített a lelkipásztori munkában. 1974–90 között a kanadai Londonban a helyi magyar közösség adminisztrátora volt. 1991–93 között Hamiltonban lett kisegítő lelkész. 1994-ben hazatért, először Pécsett lelkészkedett, majd 1996-ban a kárpátaljai misszióba ment, először Ungváron, majd Ráton lett magyar lelkész. 2003-ban megrendült egészsége miatt a pilisvörösvári szociális otthonba költözött.

1952-1956: Budapest, Szt. István Kórház, műtős.
1953-1955:  Munkaszolgálatos katona.
1963-1964: Montreal, P. Q., Loyola College, teológiatanítás.
1967-1974: Toronto, ON, Regis College, prof. theol.
1974-1984: Toronto, University of St. Michael’s College, prof. theol.,
1984-1996: Toronto, ON, St. Augustine’s Seminary, prog. theol., dékán
1989-2006: Toronto, a külföldön élő r. k. magyarok püspöke.
2006: Toronto, ep. emeritus.
2011: Toronto-Pickering, ON, orat pro ecclesia et Societate.
2018. december 28.: Torontóban elhunyt

2009-2011: noviciátus
2011-2014: filozófiai tanulmányok Olaszországban
2014-2016: magisztérium Marosvásárhelyen
2016-2018: teológiai tanulmányok Bostonban
2018-2022: teológiai tanulmányok Budapesten és Kolozsváron
2020-tól: a marosvásárhelyi jezsuita közösség tagja
2023-tól: a Marosvásárhelyi Jezsuita Egyetemi Kollégium lelkésze

Segédlelkész a torontói Szent Erzsébet plébánián

1991: Belépés, majd tanulmányok
1998:  Papszentelés (Budapest)
1997-2000:  Socius, vagyis a novíciusmester segítője (Szeged)
2002-2005: Novíciusmester (Szeged)
2005-2010: Tartományfőnök (Budapest)
2010-16:  Novíciusmester (Budapest)
2014-15: A SZÍV főszerkesztője
2017- a dobogókői jezsuita közösség elöljárója és a Manréza Jezsuita Lelkigyakorlatos Ház vezetője (utóbbi 2022 nyaráig)
2020- a Jézus Társasága európai formációs delegátusa

A jezsuita képzésről írt könyve Jezsuita képzés a rendalkotmányban címmel jelent meg 2013-ban a L’Harmattan kiadónál.

2002-04: novíciátus
2004-05: teológiai tanulmányok befejezése Rómában
2005-07: teológiai licenciátus Torontóban
2007-15: a hivatásgondozás rendtartományi felelőse
2008-14: Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium lelkésze is
2014-15: a Fáber Szent Péter jezsuita rendház elöljárója, és az INIGO csoport vezetője
2015-17: Miskolc, iskolalelkész
2017-től a provinciális sociusa, az INIGO csoport vezetője (utóbbi 2021-ig)

A jezsuita blog rendszeres szerzője, írásai ide kattintva találhatók meg

1945-ben született Berlinben. Leuveni közgazdasági tanulmányai után a híres fontainebleau-i üzleti iskolában, az INSEAD-on szerzett MBA-t, majd 18 évig topmenedzserként előbb a L’Oréalnál marketing- és értékesítési igazgatóként, majd brandmenedzserként dolgozott. 1981-ben piacra dobta saját parfümjét (Opus anni). 1983 és 1988 között német családi vállalkozásokban európai regionális vezetőként szerzett tapasztalatot. 1988-ban belépett a Jézus Társaságába. A jezsuita magyar rendtartományban kollégiumi rektorként, forrásfejlesztőként, illetve egyetemi és főiskolai oktatóként dolgozott. 2004 óta tart vezetői szemináriumokat Management by Jesus (MbJ) néven, a módszert 2017-ben könyvben is közreadta, a Szolgáló vezető a tanuló vállalkozásban című kötet a Jezsuita Kiadó gondozásában jelent meg.
2014-2018: A marosvásárhelyi jezsuita közösség elöljárója
2018–: Fáber Szent Péter Rendház

1959: Kanada, Toronto, Szt. Erzsébet magyar jezsuita plébánián káplán
1960-1963: Kanada, Courtland, Szt. László magyar jezsuita plébánián káplán
1964-1966: Kanada, Hamilton, Szt. István magyar jezsuita plébánián káplán
1967-1973: Kanada, Hamilton, Szt. István magyar jezsuita plébánián plébános
1974-1993: USA, Yonkers,  Szent Margit magyar jezsuita plébánián plébános
1994: Kanada, Toronto, Szt. Erzsébet magyar jezsuita plébánia, szabbatikumon
1995-1996: Kanada, Vancouver, Magyarok Nagyasszonya jezsuita templomban plébános
1997-1998: Kanada, Courtland, Szt. István magyar jezsuita plébánián plébános
1999-2013: Kanada, Hamilton,  Szt. Erzsébet idősotthon
2013-2019: Pickering, idősotthon

1960-tól, szentelésemtől mindig lelkipásztori munkát végeztem. Az első 12 évet segédmunkásként, „kóbor papként”, ahogy jó papok meghívásával tehettem (pl. Máriaremete, Gomba).
1973-1976: Budapest Újlak, káplán
1976-1984: Budapest, XIII. ker. Béke tér, káplán
1984-1986: Budapest, Belváros, káplán
1986-2005: templomigazgató a Mária utcai Jézus Szíve Jezsuita Templomban
2005-2020: kisegítő lelkész a Jézus Szíve Jezsuita Templomban

1953-1954: Kanada, Hamilton (Szt. István jezsuita plébánia): provinciálisi titkár, segédkáplán
1954: 6 hónap, Kanada, Montreál, francia jezsuita házban: A SZÍV újság kiadóhivatala
1954–1970: USA, Jersey City, jezsuita gimnáziumban tanár
1970-2013: Kanada, Toronto, magyar jezsuita Szt. Erzsébet plébánián: vegyesen káplán, plébános, káplán, ugyanakkor helyi elöljáró.
2015-től a pickeringi jezsuita idősek otthona lakója.

Magyarország köztársasági elnöke a nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta 2018. március 15-én az amerikai emigrációban élő magyarok körében közel fél évszázadon át végzett önzetlen szolgálata elismeréseként Jaschkó Balázs jezsuita atyának. Ez alkalomból készült életrajza ide kattintva olvasható el.

2011-2013: noviciátus, Budapest
2013-2015: kiegészítő filozófiai tanulmányok, Pápai Gergely Egyetem, Róma
2015-2019: magisztérium, Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Miskolc
2019-2021: teológiai tanulmányok, Pápai Gergely Egyetem, Róma
2021.07.31: papszentelés, Jézus Szíve Jezsuita Templom, Budapest
2021- : iskolalelkész, Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Miskolc

Diakónusszentelés előtt készült interjú a jezsuita.hu-n.

1947: Budapest, noviciátus
Filozófiai tanulmányok Pullach (Németország) és Eggenhoven-Löwen (Belgium)
További tanulmányok: Chile
Teológia: Buenos Aires. Ugyanott Fundamentális teológiát és dogmatikát tanított és a fiatal jezsuiták lelki kísérésével foglalkozott.
1978 óta él Németországban és ad lelkigyakorlatokat
1985-ben nyitotta meg saját lelkigyakorlatos házát a németországi Gries-ben
2005-ben átadta a ház vezetését és különféle helyeken ad lelkigyakorlatokat, illetve könyveket ír.
2017-ben hazatért Magyarországra, és haláláig idősotthonban élt.

A Jezsuita Kiadó gondozásában megjelent könyvei ide kattintva érhetők el.

• tanulmányok végzése Német- és Franciaországban
• filozófia tanítás Szegeden, Kolozsváron és Gyulafehérváron
• egyetemi lelkészi munka Marosvásárhelyen

1985 nyarán Makkosmárián kezdtük a noviciátust HIVATALOSAN – már Róma által is elismerten – ugyanis az előző földalatti “hovatartozásunkat“ nem ismerte el Róma – helyesebben nem vett tudomást róla, mert P. Generális atya írásba foglalt engedélye 1985-ben íródott.
1988. február 2-án Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén tettem le (másodszor is) a fogadalmakat, Varga B. Józseffel együtt, a Jézus Szíve templomunk oltára előtt. Annak rendje módja szerint.
1992-ben jöttem véglegesen haza Szegedre. Szegeden a Szent József templomban voltam lelkész, majd templomigazgató.
1995-től spirituális voltam Pécsett és heti 4 órában pasztorálpszichológiát tanítottam a fakultáson. Közben 1997-ben Berlinben végeztem el Vitus Seibel S.J vezetése alatt a Terciámat.
1999. február 2-án tettem le a Jézus Szíve templomban az örökfogadalmat.
2002-2008: spirituális voltam a Szegeden illetve besegítettem a Szt. József templomban.
2009-ben a provinciális atyával történő megbeszélés alapján inkább pasztorációs szolgálat jutott nekem.
2010-től Bonyhádon lelkész vagyok, mint jezsuita. Ha tehetem, közben Püspökszentlászlón és másutt lelkigyakorlatokat vállalok.
2006-2011 között a Balatonmáriafürdőn lévő REGENS WAGNER Intézetnek szupervízora és lelki tanácsadója voltam.
2015 és 2909 között a szegedi Szent József templom segédlelkésze.
2019 júliusától a budapesti Farkas Edith Szeretetotthon lakója.

1998-2000: noviciátus
2000-03: München, filozófiai tanulmányok
2003-04: magisztérium, Budapest
2004-07: teológiai tanulmányok Londonban
2007 óta rövidebb megszakításokkal jelenleg is A SZÍV Jezsuita Magazin főszerkesztője
2013-tól a Fáber Szent Péter jezsuita rendház elöljárója
2014-15: tercia az Egyesült Államokban
2015-től a Jézus Szíve Jezsuita Templom igazgatója

1992-1994 Noviciátus
1998 Papszentelés
1998- 2007 Miskolc, hitoktató és kollégiumigazgató
1999-2000 A miskolci jezsuita közösség elöljárója
2007-2008 Tercia, Dublin
2008-2009 Pedagógia MA, University of San Francisco
2009 augusztustól ismét Miskolc, kollégiumigazgató
2010. augusztus 1-től a miskolci Fényi Gyula jezsuita gimnázium igazgatója

• Szeged: szemináriumi spirituális, noviciátusban magiszter.
• Cigánypasztoráció: a Sajó mentén Köröm, Girincs, Kiscsécs községekben; majd Budapest, Csobánka, Tápiószecső.
• Közben egy-egy év a lelkipásztorkodásban (Szeged, Kispest), a megüresedett lelkészségen, illetve plébánián.
• 2019 nyaráig: a kispesti Jezsuita Roma Szakkollégium spirituális, illetve Dobogókőn lelkigyakorlatok kísérése
• 2019-2020: a szegedi Bús Páter rendház tagja
• 2020-: a dobogókői jezsuita közösség kihelyezett tagjaként a püspökszentlászlói Életrendezés Háza lelkésze
• Molnár Renátával közös, A mozgás lelkisége című könyve a jézusi gyaloglásról 2016-ban jelent meg a Jezsuita Kiadó gondozásában.
• 2022. augusztus 1-től a Lehetőségek Iskolája jezsuita referense, valamint a Jézus Szíve Jezsuita Templom és a hozzá tartozó Krisztus Király plébánia kisegítő lelkésze

2009-2011: noviciátus
2011-14: filozófiai tanulmányok Padovában és Rómában
2014-16: magisztérium az INIGO csoportban (Budapest)
2016-tól teológiai tanulmányok Rómában
2019 júliusától a Sodrás utcai Xavéri Szent Ferenc rendház tagja, augusztustól a Jezsuita Roma Szakkollégium lelkésze
2020. szeptember 12-én szentelték pappá Budapesten
2021 óta az Inigo-csoport lelkésze

1949-1950: Budapest, Manréza lelkigyakorlatos házban lelkigyakorlat adás
1950-1952: Medina, lelkész
1952-1957: Szekszárd, Ráckeresztúr, Iváncsa: sekrestyés, harangozó
1957-1986: Pannonhalma, szociális otthon
1986-1989: Leányfalu, igazgató-helyettes, lelkigyakorlat adás
1989-1992: Makkosmária, lelkész
1992-1997: Leányfalu, igazgató, lelkigyakorlat adás
1997- Budapest, Pesti Jézus Szíve Templom, lelkész

Hevenesi János halálának híre.

Vértesaljai László megemlékezése János atyáról.

Hevenesi János bejegyzése a jezsuita névtárban

1999-2004: Miskolc, plébános, egyetemi lelkész
2004-06: Róma, doktori tanulmányok
2006-07: tercia Afrikában
2007-2012: Miskolc, plébános, egyetemi lelkész
2013-2022: A szegedi Szent József Jezsuita Templom, valamint a Kaszap István Kollégiumban igazgatója
2022- A püspökszentlászlói Életrendezés Háza lelkésze

Hegyi Márton 1932. október 15-én született Hódmezővásárhelyen. Érettségi után – 1951-52-ben a szegedi szemináriumban tanult, majd belépett a Jézus Társaságába. 1952. március 1-jén behívták katonai szolgálatra, amit MUSZOS-ként töltött le Mátyásföldön, együtt Miklósházy Attilával.

1956-ban külföldre távozott. Fogadalmait Sankt Andrä-ban tette le 1957-ben. Filozófiai tanulmányait Rómában a Gergely egyetemen végezte, és 1959-ben ott szerzett filozófiai licenciátust. Elöljárói Kanadába küldték a teológiai tanulmányokra, és Torontóban, a Regis College-ban szerezte meg 1963-ban az STL és MA fokozatokat teológiából.  1963. június 16-án szentelte pappá Torontóban Philip Pocock érsek. A tertiat egyből ezután, 1963-64-ben végezte Clevelandben. Utolsó fogadalmait 1976-ban tette le.

Az Oxford University-n 1967-ben szerzett MA fokozatot zoológiából, majd 1972-ben Knoxville-ben, a University of Tennesse-n PhD-t Ecologiából.

1969 óta biológia professzor a New York-i Fordham egyetemen mint Associate Professor of Biological Sciences. Híres volt rendkívüli odaadása a diákjainak, állandóan a laboratóriumban volt, és segítette kutatásaikat. 1996-ban elnyerte a Fordham College at Rose Hill “Arts & Sciences Faculty Day Teaching Awards” kitüntetését a Department of Biological Sciences-ban végzett évtizedes munkásságáért.

A Fordham-i tanítása mellett sokat segített a magyar lelkipásztori munkában a Szt. István templomban Passaic-ban Mustos Istvánnak, és Yonkers-ben a Szt. Margit plébánián. Hűséges volt minden kötelességében és segítőkész mindenütt.

Gyenge egészsége miatt 2008-ban bevonult a Murray-Weigel Hall betegtermébe. Hosszú betegség után itt halt meg 2014. január 17-én. Január 21-én temették az Auriesville, NY jezsuita temetőbe.

1920. április 14-én születtem Győrött. Édesapám Hegyi (Hászler) Gyula főmozdonyvezető volt, édesanyám pedig Ferenczy Mária. A gimnáziumot a győri bencéseknél végeztem. Diákéveimben tanultam hegedülni és főleg a nyári hónapokban sokat eveztem. Érettségi után jelentkeztem felvételre a jezsuita rendbe, s 1938. augusztus 14-én kezdhettem meg a noviciátust P. Hemm János vezetése alatt a Manrézában. A socius P. Kerkai Jenő volt. 1940. augusztus 15-én letettem az első fogadalmakat s ezután még egy évet töltöttünk a Manrézában mint Retorikusok. 1941-től 1944-ig Kassán tanultam filozófiát, majd 1944-től 1946-ig magiszter voltam a pécsi Piusban. Itt éltem meg a háború utolsó évét is, majd az oroszok bejövetelét.

1946 tavaszán az akkori provinciális, P. Borbély, nagy meglepetésemre Rómába küldött teológiai tanulmányokra, ami 1950-ig tartott. Érdekes, élményekben gazdag évek voltak ezek. Életemben először voltam huzamosabb ideig külföldön, s nemcsak egy új nyelvet tanultam meg, hanem megélhettem egy új életstílust, egy eddig számomra ismeretlen mentalitást. 1949. július 9-én szentelt pappá Mons. Traglia.

Pont ezekben az időkben kezdődött a magyar provincia kálváriája. Házainkat a kommunista hatóságok elrabolták, több atyát és testvért igazságtalanul börtönbe vetettek, atyáink papi működését betiltották. Ezen körülmények nyomására egy egész sor rendtárs, főleg fiatalabb skolasztikus, hagyta el az országot, és így létrejött a magyar provincia második, külföldi szekciója, melynek első provinciálisa P. Reisz Elemér volt.

Új provinciálisom 1950-ben St. Blasien-be küldött, hogy ott, mint magiszter működjek. Két évet tevékenykedtem itt, a dél-német provincia gimnáziumában és internátusában. Utána 1952-53-ban végeztem a harmadik próbaidőt a belgiumi Wepion-ban, majd 1953-55-ben Leuvenben további két év filozófiát tanultam. Mellesleg itt vezettem egy magyar diákotthont Home Card. Mindszentit is. 1957-ben doktoráltam filozófiából.

De akkor már Pullach-ban voltam 1955 májusától és a német provinciák filozófiai főiskoláján tanítottam logikát, methaphysikát és filozófia történetet. 1957-ben váratlanul elhunyt a rektorunk, P. Trapp, s utódjaként kineveztek előbb vicerektornak, majd 1958-ban rektornak. Ezt a hivatalt 1965-ig viseltem.

1965-ben váltottak le a rektorságról, s ismét Rómába küldtek, hogy a német-magyar kollégium spirituálisa legyek. Ezt a feladatot csak három évig viseltem, mert már 1968-ban kineveztek a Nyugat-Európában élő rendtagok elöljárójává, s vissza kellett térnem megint Münchenbe. Itt hamarosan egy újabb feladatot is kaptam, s a müncheni egyházmegye nagy lelkigyakorlatos-házának, a Schloss Fürstenried-nek lettem az igazgatója. Ezt a munkát 1988-ig végeztem. Közben 1977-től 1986-ig a magyar provincia második szekciójának a provinciálisa is voltam.

1988-ban saját kérésemre leváltottak a lelkigyakorlatos-ház igazgatásáról, s azóta egy müncheni rendházunkban (Zuccalistr. 16) élek, és főleg lelkigyakorlatok adásával foglalkozok.

„A teológiát az Egyesült Királyságban végezvén volt alkalmam megismerni a brit katolicizmust. Az angol miséken való szolgálatért nemcsak azért vagyok hálás, mert ebbe a különleges világba kapcsolódhatok vissza, hanem azért is, mert a szentmisék körül szerveződő kis közösség a legkülönfélébb nációk találkozási pontjává nőtte ki magát. A mi kis templomunkba hétről hétre Afrikától Skandináviáig, Amerikától Új Zélandig a földkerekség legtávolabbi pontjairól elszármazott hívek jönnek el, hogy együtt dicsérjék az Urat.”

Doktori disszertációjának témájául Charles Taylor műveit választotta, téziseit a Jezsuita Sziget programsorozat részeként 2017-ben a nagyközönség előtt is bemutatta. Az estről a Párbeszéd Háza videót is készített, mely ide kattintva tekinthető meg.

1968-71 Pullach, filozófiai tanulmányok
1971-76 Innsbruck, teológiai tanulmányok
1977-78 München, Studentenheim Woli Graf
1978-79 További tanulmányok
1980-81 Burg Kartt, hittantanár
1981-2008 Weingarten, lelkész a németországi magyarok körében
2008-2015 Marosvásárhely
2015- Budapest, idősotthon
2019. május 2-án elhunyt

1947: Manréza, főkertész
1949: Szeged, kertész
1950: elhurcolás, Kunszentmárton
1950.06.-1951.06.30. Budapest. Központi szeminárium, alkalmazott
1951.10.01.- Rákospalota, plébánia, sekrestyés, házi inas
(1952.04.- Bp. Városi kertészet, alkalmazott)
1955.04.-1959.12.: Pannonhalma, kertész
1959.12.-1970 Verőce, szociális otthon, kertész
1970.01.-1986  Debrecen, plébánia, sekrestyés
1986-1988: Róma, Germanicum, szakács
1988-2011: Budapest, Radvány utca, kertész
2011: a Sodrás u. 15.-ben lakik
2014-2019 Pilisvörösvár, Szent Erzsébet Szeretetotthon

1995-1996: Budapest, Magisztérium – a Faludi Ferenc Akadémia megszervezése
1998-2010: Miskolc, Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium tanára és igazgatója
2010-17: Budapest, magyar jezsuita tartományfőnök
2017-től a torontói Szent Erzsébet templom plébánosa

Vasárnapi evangéliumi magyarázatai elérhetők videóblogján.

“A Brother”

Feigl Rudolf 1921. november 23-án született Szigetújfalun, a Csepel szigeten. Elemi után Makóra került cukrászinasnak. Amikor három és fél év után felszabadult – bár nem szeretette e munkát – e szakmában helyezkedett el.

A hivatás gondolata már ekkor foglalkoztatja. 1939-ben a Manrézában végez lelkigyakorlatot. Ennek hatására egy évvel később jelentkezett a Társaságba. Kalocsán tölti hosszú jelölt-idejét, majd 1944. szeptember 6-án kezdte el a noviciátusát a budapesti Manrézában mint segítőtestvér.  Bár szeretett volna pap lenni, de az akkori körülmények ezt nem tették lehetővé. Fájlalta, de engedelmesen elfogadta. Először, mint szabósegéd szolgált a Manrézában, majd Szegeden, mint szabó és bevásárló 1947 és 1949 között.

A háború borzalmai után a kommunista rendszer megszüntette a szerzetesrendeket, s ezért az elöljárók a fiatal magyar jezsuiták nagy részét külföldre küldte. 1949-ben Fr. Feigl a Fertő tó mellett szökve hagyta el Magyarországot és az észak-olaszországi Chieri-be került, hogy segítse mint szabó és bevásárló az ott tanuló fiatal jezsuitákat. Velük együtt, 1951-ben, részt vett a menekült skolasztikusoknak a belgiumi Eegenhovenbe átköltöztetésében. Itt szakácsként szolgálta a közösséget.

1954. november 18-án Fr. Feiglt elöljárói Kanadába küldték. Hajóval utazott Quebec-ig, onnan vonattal Hamiltonba ment, hogy a helyi Szent István templomnál dolgozzon négy évig (1954-58). 1958-ban áthelyezték a Courtlandi Szent László templomhoz, ahol 15 éven át volt miniszter, szakács és mindenes PP. Ugrin és Máté plébánossága alatt.  Emellett részt vett a családok látogatásában, s emiatt ott nagyon megszerették.
1963-ban, Clevelandben végzett terciát, majd fogadalmazott.

1973-ban áthelyezték őt a torontói Szent Erzsébet plébániára.  Itt miniszter volt a házban és pasztorális kisegítő. P. Király, az akkori plébános biztatására elkezdett a ministránsokkal foglalkozni és létrehozta a Ministráns Klubot, majd 4 évvel később az Ifjúsági Klubot.  Ezek minden évben tartottak lelkinapot és a nyáron ministráns tábort rendeztek. 1986-ban egy fél-éves szabbatikum alatt meglátogatta a Távol-Kelet magyar misszionáriusait Japánban, Taiwanban, a Fülöp Szigeteken és Hong Kong-ban.  A közkedvelt “brother” 2004-ig volt a Szent Erzsébet plébánián, amikor provinciálisa hazahívta, hogy a szegedi noviciátusban segítsen a ház körüli dolgok ellátásában.

2007-ben kérésére visszatért Kanadába és a hamiltoni Szent Erzsébet Otthon lakója lett. Rövid betegség után 2015. január 8-én a hamiltoni Szent János kórházban hunyt el. A Courtlandi magyar jezsuita temetőben van eltemetve.

1961-1965: Kanada, Toronto, Szt. Erzsébet magyar jezsuita templomban: kórházlátogatás és kápláni munkák
1965 1966: Kanada, Courtland, Szt. László magyar jezsuita templom, káplán
1967-1971: Alaszka, Teller, St. Anna amerikai jezsuita templom, majd Alaszka, Holy Cross,  Holy Cross Mission (Oregon-i amerikai jezsuita provincia)
1972-1973: Kanada, Toronto, Szt. Erzsébet magyar jezsuita templomban káplán
1974-1982: Kanada, Hamilton,  Szt. István magyar jezsuita templom, plébános
1983 -1985: Kanada, Courtland, Szt. László magyar jezsuita plébánia, plébános
1986: USA, Chicago, Szt. István magyar plébánia, plébános
1986: Magyarország, Pilisvörösvár, Szt. Erzsébet Otthon, lelkivezető
1991: Budapest, Sodrás utcai ingatlanunk átalakítását vezettem
2008-ban Kanada, Hamilton, a Szent Erzsébet Otthonban lelkiekben kisegítő Ugrin Béla jezsuita atya mellett. Majd annak halála után lelkivezető.
2020. április 11-én elhunyt.

2009-11: noviciátus
2011-14: Miskolc, magisztérium
2014-16: Boston, speciális tanulmányok
2017-21: Miskolc, iskolalelkészség
2021-22. február: Budapest, IT vezető
2022. február – július: kisegítő lelkész a Szeged-felsővárosi Szent Miklós (minorita) plébánián
2022. szeptembertől a szegedi Szent József Jezsuita Templom templomigazgatója

Jezsuita online munkái (közte a szentiras.hu és a Zsolozsma online) elérhető honlapjáról.

P. Dér János 96 évesen és 71 éve a Jézus Társaságában békében elhunyt július 1-én.

Dér János 1919. augusztus 18-án született a délvidéki Bajmokon. Iskoláit Madarason majd Bácsalmáson végezte. 1933-tól Baján tanítóképzőt, majd 1943-tól Újvidéken  kereskedelmi főiskolát végzett.

Tanárként végzett és dolgozott, mielőtt 1946-ban elkezdte a noviciátust Budapesten. Szegeden tanult filozófiát. A kommunista hatalomátvétel elején külföldre menekült. 1952-tól teológiát tanult Eegenhoven-ben, ahol 1955. augusztus 15-én szentelték pappá.

Terciáját a spanyolországi Gandia-ban végezte (1958-59), de ünnepélyes fogadalmait már a chilei Calera-ban tette le 1959. február 2-án. 14 éven át szolgált Chilében (Calera, Chiquicamata, Santiago, Arica) lelkipásztorként, hittanárként, iskolalelkészként, gyóntatóként, a helyi Mária Kongregáció és cserkészet lelki kísérőjeként. 1966 és 1975 között Peru-ban teljesít lelkészi szolgálatot (Lima and Los Oragnos)

1975-1978 között magyar menekültekkel foglalkozik Stockholm-ban, majd 1978-tól Svájcban (Muttenz, Kriens, Perlen, Bad Schönbrunn) lelkész.

2004-től haláláig újra Svédországban élt nyugdíjasként. Hosszan tartó gyengeség után elhunyt 2016. július 1-én.

A Budapest Jézus Szíve templomunkban gyászmisét július 4-én mutattak be érte. Svédországban gyászmiséje és temetése július 6-án volt.

Bejegyzése a jezsuita névtárban:  http://jezsuita.hu/nevtar/der-wolf-janos/