1949-1952: Ausztriában a Feldkirch-i kollégiumban nevelő a schweizi jezsuitákkal
1957-1959: Chilében tanár és diáklelkipásztori munka a Chillán-i gimnáziumban
1960: Adminisztrátori és miniszter-feladat a noviciátus-juniorátusban
1961-1967: egyetemi tanári és diáklelkipásztori munka Valparaísóban és
1967-1975: Antofagastában
1975-2007: Kanadában, Montrealban plébániai munka
2007 után Magyarországon, Szegeden kisegítő lelkipásztori szolgálat a szegedi Szent József Templomban.
2019. március 20-án elhunyt.

Önéletrajzi ihletésű könyve Chilei küldetésben címmel jelent meg 2013-ban a Jezsuita Kiadó gondozásában.

1950. szeptember 22-én kezdtem a noviciátust a belgiumi Arlon-ban, filozófiát Eegenhovenben, teológiát Spanyolországban, magiszteriumot a barcelonai St. Cugat-i gimnáziumban, teológiát a spanyolországi Oñaban végeztem. 1957. július 30-án szenteltek pappá. 1959-ben végeztem a harmadik évet Kolumbiában, La Ceja-ban, onnan Chilébe kaptam megbízatást. 1959 végén érkeztem Stgo-ba, utána Concepción környékén az ország déli részén mint népmisszionárius dolgoztam, kis falvakban, ahová más pap nem ment, két éven át. Onnan elöljáróm Chuquicamatába küldött, ahol öt éven át bányalelkészként dolgoztam, és a plébánia ipariskolájában mint prefektus és tanár tevékenykedtem. Egy új villanyszerelő-képző pavilont építettünk át, nyaranta a bolíviai határ menti kénbányákban misszióztam. Onnan Santiago nyomorövezetében dolgoztam mint lelki pásztor 1967-75 között, a Población Santiago-ban, ahol Isten segítségével új plébániai közösséget szerveztünk és templomot is építettünk. Az érsekség kateketikai intézete által javasolt katekista mamák vagy papák rendszerével építettük a plébánia közösségét és a hitoktatást, és több ifjúsági csoportot indítottunk. Ugyanakkor a santiagói kis magyar közösségnek lelkipásztori szolgálatát is elláttam, és ezzel megőriztem magyar nyelvtudásomat. Átéltük Allende szocialista kormányát, majd a katonai diktatúrát 1973-ban. 1975-ben elöljáróm, P. Ádám János provinciális Deák Ferenc atyával együtt – aki az Antofagasta-i jezsuita egyetemen tanított – a montreáli magyar plébániára rendelt bennünket, Raymond Chilla SJ atya mellett voltunk káplánok. Deák atya a hétvégi Magyar Iskolát vezette, én a fiú cserkészcsapat parancsnoka voltam hét éven át. Chilla atya három év múlva A Szív újság szerkesztője lett, és Deák atya követte a plébánosi feladatban. 2002. február 5-én tőle vettem át a plébánosi munkakört, amelyet hét éven át végeztem. Utána ismét Deák atya látta el ezt a munkakört, s mellette voltam káplánként.

1993-ban elöljáróm, Nemesszeghy Ervin atya Magyarországra hívott, és szeptemberben a Mária utcai házunk minisztere lettem. Kelényi Tibor házfőnök mellett segítettem a lelkipásztori munkában és a hitoktatásban. Majd 1994 februárjától kezdve Ungvárra kaptam megbízatást, és Bohán Béla plébános mellett segítettem a környező falvakban, főleg a hitoktatásban. Májusban visszatértem Miskolcra, és Mándy Zoltán templomépítő plébános mellett voltam káplán, majd elláttam a plébánosi munkakört 1994. június 21. és 1999. szeptember 1. között. A plébánosi munkakör sokoldalú: gondoskodni kell, hogy az iskolákban legyen hitoktatás, a templomban a szentmisék, mindig egyetértésben a helybeli jezsuita közösséggel és a jezsuita gimnáziummal, gondoskodni a szegényekről és a betegekről, az egyházközség anyagi helyzetéről, világi híveket bekapcsolni a közösség életébe, hogy ott felelősséget vállaljanak, megtartani az alapközösségek összejöveteleit, stb.

1999. szeptember 1-je után Hess István plébános mellett mint káplán segítettem a lelkipásztori munkában. 2003-ban Püspökszentlászlón helyettesítettem Nemesszeghy Ervin atyát a lelkigyakorlatos ház szolgálatában, lelkigyakorlatokat adva. 2004. június 21. és 2009. szeptember 1. közt Hess István atyát helyettesítettem a plébánosi munkakörben, mialatt doktorátusát megszerezte a római Gregoriana egyetemen. Utána ismét kisegítő papként működtem a miskolci plébánián, és mellette egyéb lelkipásztori munkákat végeztem, részt vettem a Cursillo mozgalom papi szolgálatában több alkalommal, más plébániákon lelki napokat tartottam és helyettesítettem a lelkipásztorokat. Papok és szerzetesek lelkivezetését vállaltam a rendszeres plébániai munkák mellett. Isten segítségével lefordítottam Hurtado Szent Albert kortárs jezsuitának egyik összefoglaló művét, amit Kairosz adott ki „Fényt ad életednek” címmel, valamint Ignacio Larrañaga „Mária csendje” című könyvét, amit Marana Tha adott ki, és beszámoltam chilei lelkipásztori munkámról „Egy magyar hithirdető Chilében” címmel, a Kairosz kiadásában. Azóta már nyugdíjas korban lévő jezsuitaként és kisegítő papként létezem, és bűnbánó lelkülettel élek főképp hanyagságaimért, amíg a Jóisten megengedi…

Károly atyát 90. születésnapja alkalmából a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Ecclesia Hungariae díjjal tüntette ki. Az ünnepről készült fényképes összefoglaló ide kattintva olvasható el.

Életrajzi ihletésű könyve Egy magyar hithirdető Chilében címmel jelent meg 2011-ben a Kairosz Kiadó gondozásában.

Segédlelkész Szegeden
Az illegalitásban lépett be a Társaságba. 1954–59 között a Központi Szemináriumban tanult, majd politikai okok miatt elbocsátották. Hiányzó vizsgáit magánúton tette le, így Zadravecz István püspök a zuglói Kassai téri Szentlélek-templomban pappá szentelte. Utána egy évtizedes kántori szolgálat következett, mivel sehol sem alkalmazhatták lelkipásztori munkakörben. 1971-ben végül az egri egyházmegyében kapott kápláni megbízatást, Mádon hittant tanított. 1972-től Sárospatakon, 1976-tól pedig Nyíregyházán volt káplán. Az első plébánosi kinevezést 1979-ben kapta Nyírbogdányba. 1981-ben cserével Nyírszőlősre került plébánosnak. A rend visszaállítása után a kárpátaljai misszióba került, 1991-ben Rahón, majd 1992–2002 között Ungváron, 2002–11 között Beregszászon volt plébános. 2011-ben visszatért Magyarországra, azóta a szegedi Szent József jezsuita egyházközség lelkésze.
Bohán Béla SJ atya Pro Urbe-díjat kapott Beregszászon, 2012. május 18-án.

Beöthy Tamás 1927. február 15-én született Budapesten. A gödöllői premontrei gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, és 1945-ben érettségizett. Ez után a műszaki egyetem építészmérnöki karán tanult. Ekkor ismerte meg az illegalitásba szorított jezsuitákat. 1953. szeptember 14-én kezdte meg a titkos noviciátust. Az építészmérnöki diplomát 1950-ben szerezte meg, utána még hat évet dolgozott építészként. 1956-ban, a forradalom alatti szerepvállalása miatt külföldre menekült, és Ausztriában tette le fogadalmait 1957. július 31-én.

1958 és 1960 között Tullamore-ban (Írország) végezte el a filozófiát, 1961 és 1964 között pedig Dublinban a teológiát, ahol 1963. július 31-én pappá szentelték. 1964–65-ben Münsterben végezte a terciát, majd 1971-ben Kanadában tette le ünnepélyes fogadalmait.

Miután Amerikába került, először Rochesterben (New York állam) németet tanított, majd 1967–68-ban Hamiltonban (Kanada) káplánkodott. 1968 és 1979 között Courtlandon (Ontario) volt káplán, majd plébános. 1980  és 1989 között Londonban (Ontario), a St. Mary-kórházban volt lelkész, közben 1985-ben Smiths Fallsban (Ontario) elvégezte a klinikai gyakorlatot is.

1989-ben az elsők között tért haza Magyarországra. Először Kalocsán volt káplán a Szent István-templomban, majd 1992-től  Budapesten lakott, onnan járta az országot lelkigyakorlatokat tartani, és megismertetni hazánkban a Cursillót, illetve a házas hétvégét.

További információ:

https://jezsuita.hu/elhunyt-beothy-tamas-sj/

1920-ban, Pakson születtem katolikus tanítócsaládból, második gyermekként. Gimnáziumba Pécsre, a Piusba küldtek szüleim. Gyerekkorom óta gondoltam arra, hogy pap leszek. Az ötödik gimnáziumba be is léptem a pécsi kis-szemináriumba, de igazi hivatásomat csak hetedikes koromban találtam meg. Pius-i tanáraim hiteles életstílusa, a fiatal jezsuita szentek, főleg az első japán szent vértanúink élete, valamint P. Tüll lelkigyakorlatai 1936 őszén megérlelték bennem a meggyőződést, hogy Jézus az ő Társaságába hív. A karácsonyi vakáció után át is költöztem az Ignáciumba, érettségi után pedig, 1938-ban beléptem a Társaságba.

A noviciátusban nem tűnhettem túl alkalmasnak a Társaság életére, mert noviciátusmesterünk, P. Henn János fél évre elhalasztotta első fogadalmaim letételét. Úgy látszik, hogy komoly döntést várt tőlem. Látva kitartásomat, Berchmanns Szent János ünnepén fogadalmakhoz engedett. A filozófián annyira rendbe jöhettem, hogy magisztérium nélkül azonnal teológiára küldtek. Egyes rendtestvéreim szerint azért halálomig meglátszott rajtam, hogy nem voltam magiszter.

A teológiát 1944-ben Szegeden kezdtem, 1946-tól pedig Rómában folytattam. P. Cselével együtt szenteltek pappá az Örök Városban, 1947-ben. Bár én inkább a filozófiát szerettem, egykori novíciustársam, a szintén Rómában tanuló P. Hegyi János pedig pszichológiát. P. Borbély provinciális mégis engem küldött pszichológiára, P. Hegyit pedig filozófiára.  Végső megokolása: a magyar provinciának sürgősen szüksége van pszichológia tanárra; aki előbb fejezi be a teológiát, annak kell pszichológiát tanulnia. P. Hegyit viszont két évvel később szentelték, mivel két év magisztériumot végzett. Így lettem én pszichológus és P. Hegyi filozófus. A harmadik probációt 1948/49-ben Münsterben végeztem. Utána P. van Gestel, a német nyelvterület asszisztense Leuvenbe küldött szaktanulmányokra. 1950 és 1953 között tanulmányaim mellett vezettem a leuveni Mindszenty Kollégiumot. Jó ideig nem láttam tisztán, hogy a pszichológia melyik ágában mélyüljek el. A Gondviselés azonban irányított; 1954 márciusában a papságra készülők pszichológiai vizsgálatáról írt értekezéssel doktoráltam. Ez megszabta későbbi tevékenységem főbb területét: vallás- és pasztorálpszichológia, ill. pszichológiai tanácsadás (counseling).

Tanulmányaim befejezése után elöljáróim Brazíliába küldtek, ahol 1975-ig dolgoztam. 1954 és 57 között a Közép-Brazíliai Provincia skolasztikátusában, Nova Friburgóban tanítottam pszichológia racionálist és experimentálist. Itt tettem le 1954-ben utolsó fogadalmaimat. 1958-ban a jezsuiták vezetésére bízott Rio de Janeiro-i Katolikus Egyetemre hívtak, hogy újjászervezzem a már három éve működő, de gyenge állapotban lévő, pszichológusokat képző Pszichológiai Intézetet. Ezt 9 éven át vezettem. Mivel akkor még alig volt szakképzett pszichológus Brazíliában, kezdetben csaknem minden szaktárgyat tanítottam, az Intézet keretében felállítottam egy Pszichológiai Tanácsadó Központot, több tanulmányt közöltem, számos előadást, tanfolyamot tartottam Brazíliában és több dél-amerikai országban, valamint részt vettem a brazíliai pszichológusok képzésének állami megszervezésében. 1964-től 1968-ig a Bölcsészeti Kar dékánja voltam. 1968-ban, amikor befejeződött egyetemünk reformja, rám bízták az új Lelkipásztori Központ, valamint az akkor felállított Teológiai Tagozat (Departamento de Teológia) megszervezését. Az utóbbit a Szentszék 1971-ben Pápai Teológiai Fakultásnak ismerte el. 1972-ben szervezési és anyagi problémák miatt új rektort és vice-rektorokat kellett kinevezni az egyetemre. Így lettem a tanszemélyzetért, a tanulmányi és kutatási programokért felelős Akadémiai Vice-rektor. A leépítések és átszervezések azonban megviseltek, egészségem is megrendült. 1974-ben kértem a felmentésemet, de a brazil elöljárók emberhiányra hivatkoztak. Bár Brazíliát, az ifjúsági munkát és a tanítást nagyon szerettem, nem láttam más kiutat, minthogy kérjem P. Ádám Jánost, aki akkor a külföldön élő magyar jezsuiták provinciálisa volt, hogy hívjon vissza magyar munkára. Ő 1975-ben – egyelőre még ideiglenes jelleggel – Klagenfurtba küldött P. Őry mellé, hogy segítsem őt a Szolgálat szerkesztésében.

1977-ben és 1979-ben egy-egy szemesztert még tanítottam Rio de Janeiroban. Látva, hogy a kétlakiságot nem lehet sokáig folytatni, végleg visszatértem a magyar provincia keretébe. Felhasználtam a nyugodtabb körülményeket arra, hogy pszichológiai ismereteimet cikkeken és könyveken keresztül is kamatoztassam. Részt vettem a klagenfurti Lebensberatung (életviteli tanácsadó) és a Telefonseelsorge (Telefonos lelkisegély) munkáiban. Klagenfurtban kezdtem foglalkozni a szektákkal, amelyek a nyugat-európai fiatalok körében már akkor próbáltak terjeszkedni. 1980 és 1984 között a klagenfurti ház minisztere voltam és az osztrák provinciához applikáltak. P. Őry halála után, 1984 februárjától 1986 tavaszáig, mint karintiai magyar lelkész és a Szolgálat szerkesztője dolgoztam Klagenfurtban. Utána a szerkesztőség Bécsbe költözött át, ahol még két évig vezettem a folyóirat és a vele járó könyvek szerkesztését. 1988 és 1992 között Bécsben a burgenlandi egyházmegye szemináriumának spirituálisaként dolgoztam.

1992 nyarától 1996. március közepéig a Vatikáni Rádió magyar tagozatának vezetését bízták rám. Ez a munkakör számomra nemcsak teljesen új, hanem nehéz feladatot is jelentett, amit főleg munkatársaim áldozatos és hatékony együttműködésével tudtam valamiképpen ellátni. Rádiós munkáim befejezése után négy hónapos szabbatikumot kaptam, hogy pszichológiai ismereteimet felfrissíthessem. Arra gondoltam, hogy így jobban gyümölcsöztethetem szakképzettségemet Magyarországon. 1996 júliusában, 50 évi távollét után költöztem vissza Magyarországra. Budapesten, a Jézus Szíve templomban lettem kisegítő lelkipásztor és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán tanítottam pszichológiát.

Mivel nem tudom, mikor hív magához Teremtőm és Megváltóm, már most, 1997 márciusában megköszönöm a Szentháromság Egy Istennek, hogy nekem is megadta a katolikus hit kegyelmét, és a Jézus Társaságában papi és szerzetesi életre hívott. Megköszönöm a Társaság elöljáróinak és mindazoknak a jóságát, akik ezen az úton imádságaikkal, példájukkal és testvéri, baráti szeretetükkel támogattak. Bocsánatot kérek mindenkitől, akit hibáimmal, bűneimmel és mulasztásaimmal megbántottam vagy megbotránkoztattam. Kérem, foglaljanak szentmiséikbe és imáikba, hogy a Szűzanya és az összes szentek közbenjárására Isten irgalmas kegyelmének fényét árassza rám, amikor ítélőszéke előtt meg kell jelennem.

P. Benkő Antal SJ, 2013.11.24-én reggel, Krisztus király ünnepén, kilencvenhárom évesen elhunyt. Az elmúlt években P. Benkő sokat szenvedett gerincével, amit nagy türelemmel és humorral fogadott. Mégis az elmúlt időben  felgyorsult a gyengülése, már állandó ápolásra, segítségre szorult. Adjunk most hálát egy nagyon gazdag életért, kísérje imánk és bízzuk rá Krisztus Királyra!

Bencsik József 1921. november 2-án született Szegeden. Tanár édesapja korai halála után édesanyja hazaköltözött az elcsatolt bánáti Versecre, ahonnan a család származott. Innen 1934-ben kellett eljönniük, amikor – Sándor Király meggyilkolására hivatkozva – Jugoszlávia kiutasított minden magyar állampolgárt. A középiskolát 1931-42 között Versecen, majd Szarvason végezte végül a szegedi piarista gimnáziumban fejezte be.

Amint írja, az „érettségije után egyből jelentkeztem a jezsuita rendnél, de az orvos lesoványodottságomra tekintettel várást kívánt. Mivel mindenképpen a papság után vágyódtam, a pécsi egyházmegyében kértem felvételt.” Egyházmegyés szeminaristaként Pécsen végezte el a Hittudományi Főiskolát 1942-47 között, és ott szentelte őt pappá 1947. június 22-én Virágh Ferenc püspök. Első papi évét Püspökszenterzsébeten tölti.

1948-ban belépett a Jézus Társaságába és a noviciátust a budapesti Manrézában végezte. Innen került internálásra Jászberénybe. Mivel innen megszökött, de elfogták, a kistarcsai internálótáborba vitték, ahol három évet töltött. Az internálás alatt P. Mócsy vezetésével végezte el további filozófiai tanulmányait és tette le záróvizsgáját. 1950. szeptember 29-én a kistarcsai táborban tette le első fogadalmait. A táborból való újabb szökése alkalmával elfogták agy börtönben és Kistarcsán töltött újabb éveket. 1953. szeptember 17-én szabadult és utána csak fizikai munkát végezhetett – lakatosként és kőművesként, majd fűtőként dolgozott.

1956-ban a forradalmat követően külföldre menekült. Egy éven át a bécsi magyar menekültek lelkipásztoraként dolgozott. 1957-61 között a római Gergely Egyetemen tanult teológiát. Közben, 1960-61-ben, Münsterben végezte el a harmadik probációját. 1962. augusztus 15-én Stockholmban tette le ünnepélyes fogadalmait.

Ezután külföldön lelkipásztori szolgálatot kapott: 1961-91 között a svédországi Vaesteras-ban volt káplán. Széleskörű nyelvtudással rendelkezett, így jól beszélt németül, angolul, franciául, svédül, olaszul, spanyolul, hollandul, latinul, lengyelül, szerbül, horvátul, csehül, oroszul és eszperantóul. Mindez nyitottá és képessé tette arra, hogy aktívan be tudjon kapcsolódni a bevándorló csoportok lelkipásztori ellátásába és egyben aktívan részt vegyen a helyi ökumenikus párbeszédben.

1991-94 között a németországi Saarburgban, majd Trierben szolgált kisegítő lelkészként, gyóntatóként. Nyelvtudása miatt sokfelé kérték kisegíteni, így eljutott Ukrajnába, Oroszországba és Szerbiába is. Amikor egészsége gyengülni kezdett, 2005-ben bekerült a müncheni jezsuiták otthonába, a München melletti Unterhachingba.

2011-13: Budapest – noviciátus
2013-15: Miskolc, magisztérium
2015-17: Regensburg, speciális tanulmányok
2017-től kisegítő lelkész a pesti Jézus Szíve templomban
2018-tól a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium lelkésze

Papszentelése előtt írt bemutatkozása a jezusszive.jezsuita.hu oldalon olvasható.

Jezsuita képzését 1942-ben kezdte a zugligeti Manrézában, a noviciátus elvégzése után 1946–8 között Szegeden filozófiát hallgatott. 1949-ben külföldre ment tanulmányai folytatása végett, St. Blasienben magiszterkedett egy évig, majd 1949–51 között a Mária-kongregációt vezette Münchenben. 1952–5 között Maastrichtban teológiát tanult. 1956-ban Japánba ment misszióba, előbb Jokoszukában, majd Tokióban tanulta a japán nyelvet. 1958–60 között Hirosimában volt skolasztikus miniszter, mellette latint és franciát tanított. 1960-ban átírták a japán provinciába. 1967–8 folyamán Innsbruckban doktorátust szerzett, mellette a Magyar Papi Egység című folyóirat szerkesztésében segédkezett. 1998-ban hazatért Mo.-ra. Szegeden tanított teológiát, majd 2000–5 között Hódmezővásárhelyen lelkész és lelkigyakorlat-vezető, utána áthelyezték Tahiba, ahol a Szív lelkiségi központban spirituális.

M: Szem nem látta. Népszerű teológia. (Kézirat.) 1955; Ábel Japánban. Lyndshurt, N. J., é. n.; Die Welt des Tao. Freiburg–München, 1972; Isten tükrei. Parma, Ohio, 1975; Japánok. Parma, Ohio, 1975; Japán mozaik. 1–3. füzet. Parma, Ohio, 1976–1977; Misztika ma. Parma, Ohio, 1977; Isten szenved? Parma, Ohio, 1977; Tudom, kinek hiszek. Parma, Ohio, 1977; Szent József. Parma, Ohio, 1978; Reménytelen dolgok szentjei. Szt. Janka, Szt. Rita, Flüei Szt. Miklós. Parma, Ohio, 1978; Szentéletű japánok 1–2. Parma, Ohio, 1978; Ti kinek tartotok engem? New York, 1978; Az Ige szolgálatában. New York, 1979; Jézus titka. Parma, Ohio, 1979; Das chinesische Weltbild. Oszaka, 1984; Szép Szűz Mária. Bp., 1994; Misztika ma? Bp., 2003; Szerető Atyánk. Bp., 2003; Jézus titka. Bp., 2003; Japán mozaik. Bp., 2006; A szív embere. Kecskemét, 2007; Tudom, kinek hittem. Bp., 2007; A lótuszvirág titka. Bp., 2007; Szent Gellért. Bp., é. n.; Életre-halálra. Bp., é. n.; Krisztus tanúi Japánban. Bp., é. n.

2005-2008: lelkigyakorlat-adó a dobogókői Manrézában, ezzel párhuzamosan 2005 óta a Távlatok, majd A Szív munkatársa
2006-2009, 2015: teológia-tanítás a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumban
2008-2009: pappá szentelése után (2008.06.21) lelkész ugyanott
2008-2009, 2015: a lelkiségi teológia óraadó tanára a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán
2010-2014: doktori munka Párizsban (Centre Sèvres Facultés Jésuites) rendtörténeti és lelkiségi témakörben, közben kisegítő lelkész egy Párizs melletti plébánián (Malakoff, 2010-2012)
2014-2016: a novíciusmester szóciusa, formációs felelős, Jezsuita Könyvbizottság elnöke
2016 óta a Gratuitas Szerzetesteológiai Intézet tudományos munkatársa
2016-2017: tercia probáció Dublinban
2017 óta a római Gergely Egyetem (Pontificia Università Gregoriana) tanára és az Ignaziana folyóirat munkatársa
A Jezsuita Kiadó gondozásában megjelent írásai ide kattintva érhetők el.

1996-ban lépett a Jézus Társaságába. A szegedi noviciátus és fogadalomtétel után fél évet Budapesten töltött a juniorátusban, ahol német nyelvet tanult. Filozófiai tanulmányait Münchenben folytatta, míg gyakorlati éveit Miskolcon, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégiumban töltötte 2001–2003 között. Teológiai tanulmányai elkezdése előtt két évet töltött Tajvanon a kínai nyelv és kultúra megismerésével. A teológiát Londonban végezte, ahol 2009-ben szentelték diakónussá.

2010. szeptember 18-án Miskolcon az Isteni Ige jezsuita plébániatemplomban szentelte pappá Ternyák Csaba egri érsek. A miskolci közösség elöljárójaként és a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium iskolalelkészeként teljesített szolgálatot.

Jezsuita képzését Írországban fejezte be az úgynevezett harmadik probációval. 2015. április 7-én tett örökfogadalmat Budapesten.

2017 után a rendtartomány ökonómusa, 2019 nyaráig a miskolci jezsuita közösség elöljárója, majd a dobogókői Godó Mihály rendház tagja, illetve a rendtartomány ökonómusa.

2023. február 25-ike óta a magyar rendtartomány provinciálisa.