Jezsuitának lenni számomra azt jelenti, hogy hálásan elfogadtam Isten meghívását erre az életre, és igyekeztem Jézus társaként élni a jezsuita közösségben. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy erre az Útra hívott, reménykedem irgalmában, és ajánlom mindenkinek, hogy hallja meg és kövesse az Isten hívását. Nem éppen könnyű ez az életút, de érdemes vállalkozni rá.
1956–1993: tanár a tokiói Sophia Egyetem teológiai karán. Oktattam a dogmatikus teológia számos traktátusát, valamint teológiatörténetet. Emellett
1983–1993: kurzusokat adtam az egyetemen Mozart zenéjéről és annak üzenetéről. Sok lelkigyakorlatot vezettem papoknak, szerzeteseknek, apácáknak, világiaknak. Írtam kb. 20 könyvet és sok-sok cikket japán nyelven teológiáról (Szentháromságtan, Eucharisztia-tan, Kegyelemtan, stb.) és a keresztény életről. Írtam egy általános bevezetést a kereszténységbe, melyet négy nyelvre lefordítottak. Főszerkesztője voltam egy többkötetes katolikus lexikonnak, szerkesztettem egy katolikus japán nyelvű teológiai folyóiratot.
1983–1993: beszéltem nem-keresztényeknek hitünkről, és segítettem őket a keresztséghez. Hat évig voltam dékánja az egyetem hittudományi karának. Öt évig voltam VI. Pál pápa által kinevezett tagja a Nemzetközi Teológiai Bizottságnak. Megkereszteltem kb. 300 felnőttet.
1993-ban rendünk Magyarországra küldött „misszióba”. Itt is tanítottam két egyetemen és két főiskolán teológiát, illetve keleti vallásokat. Adtam mindenféle lelkigyakorlatokat, és tartottam előadásokat plébániákon, csoportoknak, közösségeknek. Írtam továbbá több könyvet és sok cikk-tanulmányt dogmatikai, kateketikai és lelkiségi témákról.
Péter atya 2016-tól haláláig a Farkas Edit Szeretetotthon lakója volt, vasárnap délelőttönként a Mária utcai Jézus Szíve-templomban prédikált.
2013-ig megjelent művei a Jezsuita névtárban, a Jezsuita Kiadó kiadásában megjelent írásai ezen a linken találhatók, ezen az oldalon pedig hivatásának története olvasható.